Keresés

Kettős kábelezés, kettős erősítés előnyei

Kettős kábelezés, kettős erősítés előnyei

Első hallásra furcsának tűnhet, hogy miért kell egy hangfalat több vezetékkel is összekötni egyetlen erősítővel.

Azoknál a hangfalaknál, amik lehetőséget adnak a kettős kábelezésre, használjuk ki ezt. A mélyhez vastagabb, a magashoz vékonyabb vezetéket alkalmazva. Letisztultabb jobban érthető hangokat kapunk (a mélysugárzó nagy árama nem modulálja a magas sugárzó külön vezetett jeleit).

A bi-amplifikálás és a bi-kábelezés két olyan téma, amit szintén sok tévhitet vonzott magával. A bi-amp az, amikor a felső és mély frekvenciatartományokat külön-külön hajtja meg az erősítő, ezért külön-külön kábelt kell csatlakoztatni (azaz két párat) a hangfalakhoz. Az erre alkalmas hangfalak csatlakozó paneljén két pozitív és két negatív csatlakozást találunk. Ezek között egy híd szokott futni, hogy ha csak egy kábel áll a rendelkezésünkre, ne okozzon gondot mind a két tartomány meghajtása. A bi-amp esetén ezt a hidat ki kell szedni és "dupla erősítésre" alkalmas erősítővel kell hajtani.

Amennyiben az erősítő használati utasításában nincs arra utaló jel, hogy bi-amp képes (az A és B kimenetek NEM bi-ampra szolgálnak, de ha mégis kipróbálja), még akkor is észlelhető lesz a különbség, mivel a mélysugárzó nagy árama nem modulálja a magas sugárzó külön vezetett jeleit. Ha az erősítő és a hangfal is alkalmas erre a meghajtásra, akkor viszont érdemes egy próbát tenni, mert a legtöbb esetben jó hatással lehet a hangra.

A bi-wire, azaz kettős kábelezés ismét érdekes téma. Konkrétan semmi értelme, se technikailag, se zeneileg. A nagyobb hangerőnél a több energia persze mindig jól jön. A bi-wiring esetében gyakran tapasztalható a space hatás, ami kissé földöntúli, tág terű hangzást ad a zenének. Olyan, mintha megnyílt volna a színpad. A probléma ott kezdődik, hogy csak olyan, mintha. Az elektromos jel nem fog ugyanúgy közlekedni a két kábelen, tehát apró különbségekkel hajtják meg a membránt, ami fáziseltolódást is okoz, ezért hallhatjuk másnak a hangzást. Ez huzamosabb idő után zavaró lehet. Sztereó rendszernél épp ezért nem ajánlanám. A cél ugyanis az, hogy minél valósághűbb hangzást építs ki. Tehát ha bi-ampre vágysz, uccu neki, viszont két silány minőségű kábel helyett költsd a pénzed egyre, ami jó!

Házimozi területén viszont már más a helyzet. Amennyiben az erősítő azt a menürendszerében támogatja, úgy bízhatunk abban, hogy korrigálja a fázishibákat is.

Az Av erősítőknél az az előnye, hogy az erősítő kisebb terhelést kap az egyes csatornáin. Nem 5 végfokot terhelünk le csupán le, (amiből kettőt extrém módon, hármat pedig alig), hanem 7 viszonylag egyenletes terhelést biztosítunk neki. A további előnyei a névleges ellenállásoknál keresendő. A hangfalak hátuljára a legtöbb esetben ugyanis az van írva, hogy 4-8 Ohm. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy alapból, ha a fém áthidalók a helyükön vannak, akkor 4 Ohm-osak a hangfalak. Azonban amikor ketté választjuk a hangfalunk felső közép-magas részét a mélyközepeinktől, akkor két db 8 Ohm-os részt kapunk. Párhuzamban a két 8 Ohm-os hangfal ellenállása lefeleződik, így jön ki a 4 Ohm. Ezek szerint senki sem hazudott. Mi a gyakorlati haszna ennek? Az, hogy az erősítő kimenő teljesítménye is függ a hangfal ellenállásától. Példa képen vegyük épp az Onkyo TXNR828-as teljesítmény adatait. Csak a front sugárzókat mérve a következő adatokat adják meg:

300 W 3 Ω-os terhelés mellett

250 W 4 Ω-os terhelés mellett

150 W 8 Ω-os terhelés mellett

Hiába tetszetős számunkra a nagyobb szám, ami a kisebb ellenállás mellett szerepel, nem az a jó, ugyanis az már óriási torzítással párosul. Nekünk a kiegyensúlyozottabb és kisebb torzítás az érdekesebb, hisz nem 1 kHz-en hallgatunk zenét, és nem egy csatornán!

8 Ohm-os terhelés esetén viszont drasztikusan csökken a harmonikus torzítás, és egyenletesebbé válik az erősítő terhelése is. Röviden ez a lényege a kettős erősítésnek.