Keresés

JBL Stúdió 190 5.1-es hangfal szett teszt

JBL Stúdió 190 5.1-es hangfal szett teszt

 

Év eleje kaphatóak idehaza is a JBL új hangfal szériáinak első hírnökei. Először a Stúdió széria jelent meg, mely, mint az óta kiderült EISA Díjas kitüntetésben részesült, vagyis az év hangsugárzója lett 2011-2012-es évben. Már több mint két hónapja vendégeskedik nálunk a JBL Studio 190, Studio 130, Studio 120C, és Studio SUB150P elemekből álló 5.1-es hangfal szettje. A Studio hangfal család ezekkel a hangfalakkal még nem végleges felsorolás. Jön még hozzá ugyanis egy kisebb álló hangfal, melyben csak egy darab mélyközép foglal helyet, és ez nem más, mint a Studio 180.

A mélysugárzó választék pedig két típusban szélesedik ki, mely egyike a tesztünkben is szerepet kap, ami nem más, mint a SUB150P, és ezen kívül létezik egy kisebb 20cm-es mélysugárzóval szerelt változat is, mely a SUB140P nevet viseli.

A kapott szettből egy egészséges 5.1-es rendszert fogunk összeállítani, de tesztelni fogjuk zenei mivoltát is.

Tudni kell, hogy a JBL háza tájékán immáron új szelek kezdenek fújni. Hosszú idő óta ez az első év, amikor igazán újdonságokat kezdenek gyártani, és fejleszteni. A Stúdio széria csak a kezdet. Szinte valamennyi szériája megújul, vagy átalakul. Hamarosan a legújabb Harman/Kardon erősítőket is be fogjuk mutatni, addig is egy régi nagyágyúval, a Harman/Kardon AVR-7300-as erősítővel fogjuk a tesztet elkészíteni, de a True HD hangsávok végett egy más márkához a Denon AVR-1912-höz is nyúlunk.

A Stúdió széria egy új design, és új elgondolás eredménye. Bevallom féltünk tőle egy kicsit, mivel képeken elég extrémre sikerült. A látszat viszont csalt, ugyanis személyesen szemügyre véve élőben kifejezetten jól mutat. A mélysugárzó csavart tetejű piramis formáját még azért szokni kell, de végül is nem lóg ki a többi hangfal közül.

Jelentem ki persze mindezt úgy, hogy rajtuk van az előlap. Azokat eltávolítva nem minősíteném, de biztos van olyan ember, akinek így is tetszik.

A Hangfalak hangszóró készletei nem estek át túl nagy fejlesztésen, hisz nem volt rá különösebb szükség. A karakterük viszont némileg kifinomultabb lett, és ezt a vadonatúj 25mm CMMD Lite dome magas sugárzójának köszönheti. Ehhez hasonló kerámia bevonatú magas sugárzót a gyártó több termékében is alkalmazza, mint pl. a tavaly szintén EISA Díjban részesített HKTS60-as szettben. Ott viszont teljesen más hangkaraktert hoztak ki belőle. Jelen esetben nyoma sincs a kissé lisztes hangnak. Ezzel a hangsugárzóval, jóval tisztább, fényesebb magas hangok érhetők el, mint az eddig használt Titanium-laminate dome, sugárzóval.

 

Ez a tiszta, kicsit csillogósabb magas tartomány pedig igen kedvezően befolyásolja a térérzetet. A Titanium-laminate dome több olyan kritikát is kapott, hogy nem elég csillogós. Valóban. Az Expert (ES) széria nem a csillogásról szólt, hanem a linearitásról, amit egy ES szett megépítésénél érdemes azért figyelembe venni. Azon a szinten már nem elvárás a csillogás, addig a belépő szinten ezt várják el az emberek. A Stúdió széria hangja merőben más lett, csukott szemmel hallgatva már kevésbé JBL-s, mint régen.

Az új külcsínt már a dobozon is kiemelik, és nagy hangsúlyt helyeznek rá. Ettől az évtől még jobban ki akarnak tűnni a boltok polcain a színes dobozaikkal. A hangfal fehér alapon, színes fotókon próbálja meg leg előnyösebb arcát mutatni, és ehhez életszerű környezetet is festenek. Valóban megnyerő.

 

A dobozon cseresznye színben látható ugyanúgy, mint ahogy mi is megkaptuk. Nagyon jó választás. Nem is vitték túlzásba a választékot, ugyanis cseresznyében, és feketében rendelhetők a hangfalak, a mélysugárzó viszont csak fekete színben.

            A dobozból kiemelve őket, és eltávolítva a vékony polifoam borítást máris rendelkezésünkre áll a szett. A front sugárzók (Studio 190) kettős kábelezésre előkészítettek, míg a hátterek (Studio 130), és a center (Studio 120C) normál hangfal csatlakozást kaptak, melyek rendkívül jó minőségűek. Úgy látom, hogy manapság minden valamire adó márka nagy hangsúlyt fektet erre. Halkan jegyezném meg, hogy a Turul Audio hangfalainkon ez a leggyengébb pont. Azok a manapság kapható talán legolcsóbb kettős kábelezésre alkalmas aljzatot kapták.

 

A Studio 190-es talpai gumiból készültek, így még járólapon, vagy ennél nemesebb anyagon sem fog táncolni, vagy billegni. Maga a gumi részt egy imbusz csavarral rögzítették. Ennek közepe merev, mely aztán egy menetes aljzatba megy át, ami a hangfal tüskéket fogadja. Ötletes megoldás. A Centerek, és hátterek rezgésmentesítését egy 4mm vastag felragasztható gumitalppal oldották meg, így nem csúszkál a polcon, és nem piszkolódik az alja sem.

Mindegyik hangsugárzó reflex kivitelű. A reflex portok a hangfalak hátulján pulzálják a levegőt, ezzel segítségre hívva a falról visszavert hangokat. Az elhelyezésnél ezt érdemes figyelembe venni. A frontsugárzó 3 és fél utas kivitelű, míg a center 2 és fél, és a háttérsugárzó 2 utas elrendezésű.

A hangfalak előlapja 15mm-es MDF-ből vannak, míg az oldallapok valamelyest vékonyabb anyagból. Hogy ez az anyaghiány ne ütközzön ki, ezért belső merevítőket alkalmaztak a gyártás során.

Pozitívuma a doboznak, hogy rendkívül alaposan kibélelték vatelinnek, hogy megakadályozzák az álló hullám kialakulását.

 

Az egyik frontsugárzó mélyközepét kivéve meglepő módon nem egy olcsó, hanem egy kifejezetten igényesen megépített igen testes hangsugárzóval néztünk szembe. Hatalmas mágnest adtak ennek a lemezkosaras mélyközép sugárzónak, mely egyben az árnyékolást is biztosítja.

A belső kábelezése természetesen a legolcsóbb kábelekből áll, amit a gyárban találtak. A hangváltója sem egy bonyolult darab. 3 vasmagos tekercsből, 3 három kondenzátorból, és 3 ellenállásból áll.

A vágást, és a keresztezési frekvenciát 800, és 3200Hz-nél végezték el, mindezt 6dB/Oktáv meredekséggel. Így egy 90dB érzékenységű hangfalat kaptak.

Terhelhetősége: 100W folyamatos, és 400W csúcs. Mindezt 8 Ohm ellenállással viseli el. Frekvencia átviteli képessége: 40Hz – 22kHz-ig (–3dB) terjed. Érzékenysége: 90dB (2.83V/1m)

 

A középsugárzója itt is a megszokott 10cm-es merev középsugárzó, ami a jellegzetes szárazabb JBL-es hangot kölcsönzi a hangfalaknak.

Méretei:

Magassága: 1121mm

Szélessége: 200mm

Mélysége: 375mm

Súlya: 17,5Kg/db

A háttereket (Studio 130) szemügyre véve, 2 utas rendszerrel találkozunk, melyben a front sugárzóból ismert 25mm CMMD Lite dome magas sugárzóval, és egy 100mm-es mély-közép sugárzóval nézhetünk farkasszemet. Elrendezése ugyanolyan logikátlan, mint a front sugárzónak. A háttér sugárzó terhelhetősége folyamatosan 60 watt, pillanatnyi csúcsteljesítményként pedig 240W-ot határoznak meg. Mindezt 8 Ohm ellenállással viseli el. Frekvencia átviteli képessége: 60Hz – 22kHz-ig terjed. Érzékenysége: 87dB (2.83V/1m)

 

A vágási/keresztezési frekvenciát 3000 Hz-ben határozták meg, melyet furcsállok kicsit, hisz nem szokás máshol vágni az egyen komponensek magas sugárzóinak keresztfrekvenciáit. Találunk rá példát, de nem olyan sokat. Mindezt 12dB/oktáv meredekséggel.

 

Méretei:

Magassága: 349mm

Szélessége: 165mm

Mélysége: 210mm

Súlya: 4,9Kg/db

 

Következhet a Center sugárzó. (Studio 120c) Ez a leggyengébb pont talán a rendszerben. Tegnap még nem tudtuk, csak sejtettük, hogy mi okozza a problémát. A gyártó 2, és fél utasként jellemzi. Ez közelről meghallgatva valóban így van. A bal oldali 10cm-es hangszóró valamelyest mélyebben szól a jobb oldali hangsugárzónál, valamint a magas sugárzót is sikerült a lehető legrosszabb helyre a centersugárzó jobb oldalára helyezni. Nézzük a száraz technikai adatait ennek is:

 

A magas sugárzó megegyezik a többi hangszóróéval, és a mélyközepe is egyezhet a hátterekével. Terhelhetősége: folyamatosan 60 watt, pillanatnyi csúcsteljesítményként pedig 240W-ot határoznak meg ugyanúgy, mint a háttérsugárzóknál, ami picit furcsa, hisz egyel több hangsugárzót tartalmaz. Frekvencia átvitele is megegyezik a hátterekével, tehát 60Hz – 22kHz-ig terjed. Ha ez igaz, az remek, mert így egységesebb lesz a hangkép, de azért én kíváncsi lennék azért arra a frekvencia görbére, hogy mennyire sikerült összehozni a két hangot. Érzékenysége 90dB, ami megmagyarázza az előző kételyemet, és igazolja a két hangsugárzó létjogosultságát.

 

A vágási/keresztezési frekvenciát 900 Hz-ben, és 1,8kHz-ben határozták meg. Mindezt 24dB/oktáv meredekséggel.

Méretei:

Magassága:165mm

Szélessége: 533mm

Mélysége: 251mm

Súlya: 8,4Kg

Ezután már csak a mélysugárzó maradt, ami 25cm-es mélysugárzóval rendelkezik, reflex rendszerű, és a reflex csövet is az aljára helyezték szintúgy, mint a mélysugárzót. Kifordítva a hátulján találjuk a beépített erősítőt. 1A áramfelvétele van az elektromos hálózatból, ami lefordítva 230W-os energia igényt jelent. Ehhez képest a gyár 300W-os csúcsteljesítményt határoz meg. Tartalmaz LFE, és sztereó bemeneteket is. 0-180 fokban kapcsolható fázisválasztó is található rajta, ezen kívül az elengedhetetlen hangerő, és frekvenciavágó potméter is. Továbbá tettek rá egy kétállású főkapcsolót, mellyel áramtalaníthatjuk egy elutazás során a készüléket. A visszajelző LED is a hátuljára került, mely készenléti módban pirosan, működés közben pedig zölden világít. Okos módon tették ezt, mert legalább nem zavarja a szemünket mozizás közben.

 

Szokásunkhoz híven ezt is megnéztük belülről. A hangszórót kicsavarozva egy nagyméretű mélysugárzót tekintünk meg, melyen találunk párhuzamosan egy 110 µF-os kondenzátort. Ez nem hétköznapi dolog, hisz a szűrésre a potméter való a hátulján. Ez is elég vékony, 19mm-es anyagból van, de a piramis alakú kialakításának köszönhetően ez bőven elégséges, ráadásul az álló hullámok kialakulása is kevésbé jelentős. A belsejében ez is bőven ki van tömve vatelinnel, és a reflex port hangját is egy belső tölcsérrel minimalizálták. Az erősítő itt is egy külön dobozban foglal helyet, ami a belső alkatrészeket kívánja megvédeni a hangnyomástól.

 

Hangjára most térnék ki, mert a későbbiekben, mint rendszerről beszélünk, és nem külön a mélysugárzóról. Nos, a JBL mindig is tudott szubot építeni. Ezt most is bebizonyította, hisz a rendszerben nem él külön életet. Gyengének egyáltalán nem mondanám. A beépített erősítő rendkívüli módon hajtja a mélysugárzót benne. Még az ES szuboknál kissé levegős mélyhangokkal találkozhatunk, addig ez annál sokkal mélyebben, és agresszívabban szól. Ezt valószínű a lefelé sugárzásnak köszönheti, hisz a szőnyegről nem verődnek vissza mély-közép hangok. Általában én jobban szeretem az előre sugárzó kiviteleket, de most erre tényleg nem lehetett panaszunk. A felépítés is remek, mert olyan kicsik lettek az oldalfalak, hogy egyáltalán nem okoznak káros rezonanciát.

A megfelelő előjáték után, ami két hónapi üzemszerű járatást jelentett, ki merem jelenteni, hogy be van járatva. A helyszín ismét az új bemutatótermünk, melyben aztán bőven van kifutni magát, hisz 60m2-ert hangosíthat be, 6m-es belmagassággal.

2-3 óra beállítgatás után jutottunk el a teremnek, és a hangfalaknak megfelelő beállításhoz. Már-már feladtam, és beletörődtem, hogy ez a szett itt normális hangot már nem ad ki magából, mire egy homlok egyenest más beállítást adtam az egész rendszernek, mint ami itt már bevált. Mivel rendkívül furcsa akusztikával rendelkezünk a kupola alakú belső adottságaink végett, ezért a hangfalakat centiről centire tologatva állítottuk be a legoptimálisabb helyre, ahol a maximumát mutatta. Innen aztán elmozdítani nem szabad porszívózáskor, mert akkor elrontunk mindent. Egyik ügyfelemtől kaptam azt a dicséretet, amikor a bemutató teremben járt, és hallotta, hogy miként változik a hang benne folyamatosan, hogy „Nem csak jó akusztikában kell tudni tökéletes beállítást adni, hanem egy ilyen rossz akusztikában is. Na, az valami.” Igaza van, hisz mozizás közben az akusztika kérdése többet nem merül fel az emberben, mert a filmé a főszerep.

Először megpróbáltam olyan széles hangteret létrehozni, mint a Turul Audio hangfalainkkal, de ott elveszett, nem ért össze a hang, ezért közelebb vittem egymáshoz, és eléggé rátoltam a falra. Álmomban sem tennék ilyet más hangfallal, de itt ez vált be. Térben nem tűnt sokkal szűkebbnek, és a szub hangjával is így egészült ki a legjobban. A frontokat 40Hz-en vágtam, a Centert, és a surroundokat pedig 60Hz-en. A szubra LFE, és a frontokról lekevert hangot továbbítottam. Csak összehasonlítás kép leírnám a Turul Audio beállításait is erre a teremre vetítve. A frontok majd egy méterrel kijjebb vannak a faltól, és másfél méterrel távolabb a TV-től oldalanként, mint a JBL-ek. Egységesen 80Hz-nél vágtam minden hangfalat, amolyan THX beállítással, és a Szub is csak LFE hangokkal segíti a rendszert. Az úgy szól a legjobban, a JBL pedig így.

Ezzel semmi más nem derült ki, mint hogy nincs két egyforma rendszer, és két egyforma beállítás. Ezért nem adok meg soha ügyfeleknek pontos beállítási értékeket, mert az akusztikai szempontok szerint változhat, és változik is.

            Rögtön a hang tesztelésének elején szeretném azt kijelenteni, hogy a leírt hangzást a lineáris, valósághoz képest állítjuk. Nem szeretnénk mással most összehasonlítani, egyszerűen a közel tökéletes rendszerhez képest mutatjuk be, hogy mit tud. Ezen túl minden hangfal szett tesztelésekor ezt vesszük alapul, kiemelve az egyes egységek szerepét, és az összhangot is.           

Mindezt a végén összegezve megpróbáljuk saját kategóriájába helyezni, és véleményt alkotni.

Koncertekkel kezdtem, de a beállításokat végül filmrészleteknél fejeztem be, ezért kezdjük a filmekkel:

Természetesen az AVATAR volt az első film. Szerintem jó ideig ez is marad a referencia anyag, mert képben, és hangban is első osztályú. Ha megjelenik a Transformers 3 Blu-Ray-n akkor lehet, hogy váltunk, vagy bekerül ez mellé.

A film leg elején Jake Sully narrátor hangja kissé dobozos. Mélyebben, telten próbál szólni, kissé túlzóan próbálja meghazudtolni méretét. Hangja mégis tisztának mondható. Amikor kidobják a kocsmából (Bővített kiadás eleje) a dinamikája már itt is jónak mondható. A verekedés közben sem különül el a mélysugárzó a rendszertől, hanem a Centersugárzó helyén adja le az ütések erejét. A térhatása is jó, nem akarnak külön életet élni az egyes hangfalak. Egy jó rendszernek ez az alapja, hogy a fejünk forgatása nélkül élvezhessük a filmet. Ezt a részt mindenképpen dicséretet illet.

A szett érzékenysége is megfelelőnek mondható. Az erősítőnk -10db-en szól. Ez az a hangerő, amin még élvezhető, de nem bántó a szett hangja.

Az őserdőbe érve a vastag páncélú vadállat támadása kissé zuhogósra sikeredett. Kissé furcsa hangot adnak a mélyek, de legalább nem dübörgésbe megy át, hanem kivehető, hogy patadobogásról van szó. A nagy farkas szerű szörny megérkezésekor a fegyver hangja is tisztán hallatszik, és a fák roppanása is kiváló. Kissé bántóan száraz, és steril, de ez a JBL sajátosság. 

A vízbe ugorva a legdurvább az egész, ott olyan erővel érkezik a vízbe, hogy eláll az ember lélegzete, de itt még nem ér véget a megpróbáltatásunk, hisz a víz alá kerülve olyan érzésünk lesz, mintha nem kapnánk levegőt. Mi ez, ha nem élményszerű mozi?

A víz suhogása is valóságosnak hat. A partra kiérve is rendben vannak a részletek.

A helikopter propellerei sem durrogásként hatnak, itt is kivehetők az egyes hangok, de a várt eredmény, hogy érezzük is, az elmarad.

Az éjszaka megérkezésekor, és a vadkutyák támadásakor az égő fáklya hőjét is szinte érezni lehet, amikor csapkodni kezd vele Sully. Itt is ugyanaz a bajom, hogy hiányzik belőle a természetes melegség, ami egy ilyen nyugodt körülmények közt kellene, hogy legyen. Olyan a hangja, mint egy nagyon jó szatelit rendszernek. Részletes, magáéval ragadó, de kissé üresnek hat.

A repülős rész viszont ugyancsak mozgalmas. Ugyanaz az előnye, mint eddig. Ez pedig az összkép, és a dinamika, viszont itt is a szárazságával van némi problémám.

Végül elérkezünk a végéhez, a végső ütközethez.

A légi csatában ismét nem tiszták a szárnycsapások, inkább csak pontonkénti zuhogásnak hatnak, és alatta lehet kivenni a részleteket, mert végül mégsem mossa el őket teljesen, csak itt jön ki a viszonylagos olcsóság, ugyanis egy összetettebb résznél kissé zavaros lesz a hangja, ami elmosódást eredményez. Kevesebb hangnál ez nem szembetűnő, de a végén lévő összetettebb részeknél nagyban rontja az élményt. Inkább zavaróvá válik, mint élvezhetővé.

A robbanások, és becsapódások helye továbbra is pontos, és a gépágyú is rendesen cibál bennünket a fotelben. A kilövellt rakéták is pontosan szállnak a térben. A végén a zenés beavatás zárja végül a filmet. Összességében élvezhető volt a film, az említett hiányosságokat leszámítva dicséret illeti.

Következett a Transformers egy, és kettő. Ezen belül is a mozgalmasabb részekre összpontosítottunk.

Itt majdnem mindent rendben találtunk. A szárazság, és a szűkebb térérzeten kívül más bajunk nem volt, nem tudtunk kiemelni hibákat, melyeket az egyes komponensek okozhattak volna. Olyan érzésünk van, hogy jó az egész, csak nem elég nyílt, és természetes. Tudna ez még egy kicsit javulni, ha nem ennyire erőltetett lenne az egész, de ezt ebben az ársávban ilyet nem nagyon kéne keresgélni.

A második részt betéve a Dreamworks, és a Paramount Pictures belépője egészen moziszerűnek hat. Finoman ment keresztül a termen. Ugyanez a helyzet a Gettómiliomos című filmnél ahol a Pathé film igényes könnyű hangjai teszik velünk ugyanezt. Alapjaiban nem történt változás sem az akciókban, sem a fő történetben. A hangzás itt viszont jóval precízebben kivitelezett, és az apróbb részletek is sokkal jobbak hatnak. Hihetetlen, hogy egyes filmkockákat gyakorlatilag egy az egyben áttettek a második részbe. Néha kissé egyhangúan dübörög az egész, de ezután mindig meglep valami finomsággal. A végén Sam „majdnem halálakor” viszont a belső hangja rendkívül jól szólt, egyáltalán nem dobozosan. A fináléban, vagyis a végső harcot kis híja volt, hogy mi is túléltük. Valamit mégis csak tud ez a szett, amit a mozi technikából vettek át.

Ha már az előbb a Gettómiliomost említettük meg, hát belenéztünk egy picit abba is.

Kedvenc teszt részem, amikor a még gyermek Dzsamál a WC-n guggol a gettóban, és megérkezik a filmes főhős Amitábh Báccsán helikoptere. Hát, az élőben csak annyival lenne életszerűbb, hogy a szemünkbe fújná a homokot a földről. Ahhoz képest, hogy ez csak egy történet, és nem akció filmnek készült, és bátran merem tesztfilmnek használni.

A kitérés csupán ennyi volt, mert ideje koncertezni is egy keveset.

 

 

Kezdjük a legnehezebbel: Andrea Bocelli - Live in Tuscany - Vivere.

Az első szám ("Melodramma") kezdő dinamikája elsöprő, de a taps szárazsága már-már bántó.

Megszólalva a hatás elmarad. Énekel, de elmarad az a lelkesedés, ami ilyenkor szokott, holott a hangja ezt megkövetelné. Száraz, élvezhetetlen összemosódott egyveleg az egész. Komolyzene nagyszínpadon, élő hangszerekkel nem nagyon ajánlható neki. Itt jön elő főleg az a hiba, amit egy JBL-nak nem szabadott volna elkövetni. Ez pedig a hangfal építés szabályainak be nem tartása.

Kis magyarázat: Minden hangfalépítés fő célja az, hogy a hangot minél pontszerűbben szólaltassuk meg. A KEF pl. ezért fejlesztette a koaxiális hangszóróit, amit aztán ügyesen elnevezett, és levédett Uni-Q® Technológia néven. A lényeg, hogy a hangszórókat amilyen közel csak lehet, tegyük egymáshoz közel, hogy kevésbé hallatszódjék az különállónak. Az is ajánlott továbbá, hogy a hangsugárzókat a fázisproblémák miatt helyezzék egy síkba. Nos, a JBL mindkét szabályt felrúgta, és a Designt előtérbe helyezve „épített” hangfalakat. A frontoknál, vagyis az EISA díjas hangfalaknál ezt azt jelentette, hogy a hangok néha lifteznek fel, és le, attól függően, hogy milyen hangot kell lesugároznia neki. A felső magas, és száraz merev középsugárzótól ugyanis túlságosan messze tették a mélyközép sugárzókat. Ez érdekes módon filmeknél nem volt érezhető, ezért nem is említettem meg. A száraz hang pedig JBL sajátosság, így szinte minden hangfalánál érezhető. Azoknál is, amiknél helyes az elrendezés.

A legnagyobb hibája az elején megemlített centersugárzó. A zenei koncerteknél olyan, mintha ráülnének az ember jobb vállára. Ez pedig azért van, mert a center hang jobb oldalról erősít, mivel a center hangsugárzóban a bal oldali mélyközép kissé mélyebben szól, mint a jobb oldali, ráadásul azt sem sikerült szimmetrikusra építeni, és a jobb oldali hangsugárzó jóval lejjebb került. A legdurvább az benne, hogy a magas sugárzót kitették a jobb szélére. Ezzel még jobban behatárolva a helyzetét a mélyközepekhez képest. Az egészet miért? Hogy az a bonyolult előlap jól nézzen ki rajta!                   A háttereknél ugyancsak a legtávolabb helyezték egymástól a mélyközepet a magas sugárzótól, de ott nem feltűnő ez a hiba. Igazából a felháborodásom az ellen szól, hogy egy egyébként egész jó hangfalat a designerek hogy képesek elrontani, mikor simán össze lehetett volna hozni a kettőt. Én egyszerűen egybe gyártattam volna le az előlapot, és így nem kellett volna megváltoztatni az elrendezést. Ennyire egyszerű az egész. Meg kell említenem, hogy mi az első hangfalaktól, és a centersugárzótól majd 5 méterre ülünk, és a hátterek is 2,5méterre helyeztünk el a fülünktől. Közelebb ülve hozzájuk ez a hatás erősödhet.

Egy kis kitérő:

Tavaly Kínában jártunk, és több hangfal gyárba is ellátogattunk. Láttunk nagyon sok neves márkát készülni, de nem az a lényeg. Voltunk egy gyárban, ahol egymás után hallgattuk meg a hangfalakat, mert a gyárigazgató azt hazudta arra a kérdésre, hogy „melyikek szólnak a legjobban?” Hogy minden hangfaluk ugyanolyan jól szól. Nos, a több száz hangfalpárból válogattunk ki kb. 10 párat, amiket a megjelenésük alapján el lehetne adni idehaza, és nekiálltunk ezek meghallgatásának. Sorra mentünk egymás után, és válogattuk ki a legjavát, míg el nem érkeztünk egy hangfalhoz, amit 3mp után leállítattam, és cseréltettem. Ezen teljesen kibukott a gyárigazgató, hogy azt meg miért tettem, mikor az előző olcsóbb hangszórókkal szerelt hangfalat meg tovább engedtem. (Tiszta X Faktor) Mivel nem siettünk, ezért elmagyaráztam neki, hogy mi volt az oka a döntésemnek. A hangfal előlapja Plexi-ből készült, ami rendkívül szépen mutatott, de a magas sugárzónál apró lyukak biztosították volna a magas hangok távozását. Sajnos ezek a lyukak reflex csőként eltorzították a hangot, és a magas frekvenciákból inkább üvöltő közepeket varázsoltak. Jó példa, tegyék a szájukhoz a kezüket, és játszanak a távolságokkal. Teljesen megváltozik a hang. Most tegyék ezt az otthoni hangfalak magas sugárzójával, (Ne a szájukhoz tegyék J), és rögtön látják a problémát. Ezt elmagyaráztam a főnöknek, aki rögtön telefonált, és hívta a technikusokat, akik meg is jelentek egy láda szerszámmal, köztük egy akkus csavarbehajtóval, amit gyorsan el is kértem tőlük, és a szemül láttára szedtem szét a hangfalukat. Igen a gyár behallgató szobájában. Levéve a két plexit ismét beköttettem velük, és lásd, csodák csodájára megjelentek azok a magas hangok, amik idáig hiányoztak, és a közép hangok sem kerültek túl súlyba. A végén már tetszett az egész, amit hallottunk. Hogy mi lett ezután? A főnök elkezdett kiabálni az embereivel, és jól leszidta őket, hogy leégették őt a Magyarok előtt. Ezután hozzánk fordult, amit furcsállottam is, és a véleményünket kérte, hogy mit tegyenek a hangfallal, hogy mi megvegyük. (Gyanítom nem csak a mi vásárlásunk járt a fejében) Lerajzoltuk neki, hogy maradhat a plexi, csak marják ki körkörösen a magas sugárzó helyét, és nem lesz baj a hanggal.

Ezt a rövid történetet csak azért írtam le, hogy a Kínai, a profit maximalizálása végett, meg azért is persze, hogy minél több terméket tudjon eladni, belement egy kis kompromisszumba. A JBL főnöke nem hinném, hogy így reagált volna a felvetésemre az előlappal kapcsolatban.

Olvasva több Studio 190-ről szóló tesztet, sehol sem említik ezt a hibát, amit nem értek. Egy elvileg hozzáértő hogy-hogy nem veszi észre ezt a hibát? Erre Önöknek kell rájönniük, én már sejtem a választ.

Na, ez szép kis kitérő lett. Közben majdnem kihűlt az erősítőm…

Most jöjjön egy kis könnyűzene. Celine Dion 2010-es koncertjét tesszük be, ami Torontóban készült a Taking Chances World Tour alkalmából. Abból a My Love debütáló száma tetszik a legjobban. Kissé rekedtesen kezdi, és zárja, de közte olyan fergeteges hangja van, hogy elképesztő. Illetve csak lenne, mert amikor kiengedné a hangját, akkor inkább erőlködésbe torkollik. Nem megy ez ma.

Úgy látszik, az erősebb hangkarakterű énekeseket nem nagyon szereti.

David Foster – Hit Man koncertje következik, ahol több neves előadó is részt vesz, akikkel az évek folyamán együtt dolgozott. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: Michael Bublé And Blake Shelton, Josh Groban And Brian McKnight, Celine Dion, Andrea Bocelli, Seal, Donna Summer, Earth, Wind & Fire, az All-4-One, Chaka Khan, Lara Fabian, Ne-Yo, valamint Michael Bolton. Nagy nevek. Ehhez kell mérni azt a színvonalat, amit ők nyújtanak.  A keményebb részek egész jól hatnak, azt szereti a JBL, de a száraz hangja miatt sok rész nem nyújt elég élvezetet. Azokban a részekben, ahol dobolnak, ott jól teljesít, csak ne legyen benne egyszerre túl sok hangszer.

A koncertekkel fel is hagytam egy időre. Bekötöttem a Marantz PM-11S1 audiofil sztereó erősítőjét, hátha egy nagyobb csillapítású erősítő kellőképp előhozza zenei mivoltát. Sajnos nem tette. Igaz, hogy jóval nyugodtabb lett a hangja, de ez köszönhető annak, hogy a Harman/Kardoné nem az. Ezt tudja mindenki. Zenére sosem ajánlanám. A mozija nyújt olyat, amit semmi más. Furcsa így hívni, de parasztosan szól, mindezt igen jó értelembe véve.  Minden márka össze vissza színezi az erősítői  hangját, hogy halkan is dinamikusabbnak hasson, addig a Harman nyersen, egyenletesen, úgy ahogy az meg van írva, odaver, ha kell. A JBL Studio hangfalakat az elkészült Denon AVR-1912-es tesztben is megemlítettem, de az ő audiofil hangját nagyban lekorlátozta. Nem egymáshoz való páros. Itt jön képbe Harman-nál az egy helyen egy rendszer tervezés elmélete, miszerint a Harman/Kardon erősítők hangját a JBL hangfalakéhoz párosítják. Ez a jó recept egy ütős mozira. Én azért előszeretettel ajánlom csak a Harman erősítőit más hangfalakhoz, ha épp a mozi a legfontosabb.

Visszatérve a sztereó hangjához: A tere nagyobb, mint amit idáig tudtak a JBL-ek. Talán az új magasnak köszönhetően. A Marantz-al már szélesebbre lehetett venni a hangteret. Egész kellemes, hallgatható hangja van. Komolyzenén erősítő ide, vagy oda csúnyán elvérzik. Ugyan az történik vele, mint a koncerten. Egy összemosott zagyvalék lesz a műből. Ezzel nincs is akkora baj, hisz a célközönség nem is ilyen zenét hallgat, hanem ennél sokkal populárisabb mai zenét, amivel nagyot, és dinamikusan képes szólni. Hogy a Denon importőrét idézzem, amikor elkészült a teszt, és leírtam, hogy rock zenén nem elég kemény, akkor azt válaszolta: „A Denon nem is akar Rock zenén kemény lenni”, tehát nem zavarja ez a kritika. Szerintem a Harman/Kardon-JBL tulajokat sem zavarja a komolyzene hiánya.

  

Konklúzió:

A JBL Studio szettjét mindenkinek ajánlanám, akinek idáig is bejött a JBL hangzásvilága. Akinek idáig nem tetszett, az is hallgassa meg legalább mozira, mert sok olyan dolgot nyújt, (pont a száraz középsugárzója révén, amitől nem torzulnak a középhangok nagyobb robbanások hatására sem.) amit más nem biztos, hogy így ebben a formában igen.

Egy biztos: A JBL Studio 1 egy nagyon erős mezőnybe csöppent, ráadásul a kifutónak számító, és olcsóbban beszerezhető ES (Expert) széria is megnehezíti a dolgát, ami ugye szintén JBL termék, ráadásul egyel nagyobb szériából.

Akció dús filmeknél egészen kiválóak a részletező képességei.

Aki ilyet tervez vásárolni, előtte hallgassa meg, hogy mennyire zavarja majd az említett hangszóró elhelyezési probléma.

 

Így vélekedett róla más:

Először is kapott két díjat, ami közül az egyik érthető, ami a +X  Design díj.

 

Hihető, hisz egy merőben új formatervvel rukkoltak elő.

A másik ugye az  EISA Díj

Ezt pont az előző díj elnyerése után nem értek, és a kételyemet már rég meg is magyaráztam.

Jöjjön az írott sajtó:

Heimkino (Germany) - Juli 2011

„The ideal solution for movie fans that want to replace their entry-level home theatre systems with a sophisticated and powerful surround package.”

Hi-Files (Serbia) - March 2011

„Excellent build-quality and audio performance.”

Hi-Fi & Muzyka (Poland) - May 2011

„In the Studio 190’s you will find all benefits that JBL floorstanding speakers are famous for.”

Stereo (Germany) - January 2011

„In terms of sound performance JBL stroke a big hit.”

Hifi News - May 2011

„Whichever way you look at it, the JBL Studio 190 is a high-value product.”

Hi-Fi Choice (Poland) - June 2011

„Large, dynamic sound with wide stereo panorama.”

 A részleteket nem olvastam, így az idézett részletekkel egyetértek.

Most pedig lássuk előnyeit, és a hátrányait, mi hogy láttuk:

Előnyei:

+ Végre egy teljesen új fejlesztés, és design a JBL-től.

+ Rendkívül jól eltalált új magassugárzó

+ Részletes, mozis hang

+ szélesebb hangtér

Hátrányai:

- Ezek főképp a tervezésből, és a kivitelezésből származnak. Száraznak mondott hangja nem biztos, hogy ide kell, hogy kerüljön, hisz az sajátosság, de én most ide sorolnám.

- A komoly zenén való elvérzést sem biztos, hogy egy ilyen olcsó hangfal számlájára kellene írni, hisz mégis csak egy belépő szint, mégis megemlítem, mert a hang résznél kitértem, hogy nem kategóriájában mutatjuk be, hanem a tökéleteshez közeli hanghoz. Ha pedig azt vesszük alapul, hogy ez kellett a Balboa széria leváltásához, akkor pedig csak támogatni tudom.

Biztos vagyok benne, hogy egy ugyanezzel a hangfallal még találkozunk „következő életében, amikor is a gyár áthelyezi egy neki méltó dobozba, és új nevet ad neki.

Ezek után viszont kíváncsi lettem a többi új fejlesztésükre, amiket kémfotókon már láttam, hisz azokkal látszólag semmi probléma sincs, és felsőbb kategóriákból érkező technológiákkal szereltek.

Természetesen meghallgatható bemutató termünkben, ahol ki-ki saját maga tapasztalhatja meg az új széria nyújtotta élvezeteket.