Keresés

Harman/Kardon AVR-265 Házi-mozi erősítő teszt

Harman/Kardon AVR-265 Házi-mozi erősítő teszt. Amerika visszavág.

 

Az idei év elég érdekesre sikeredett. Mikor már azt hittük volna, hogy unalomig hajtják még a HDMI szabványok felsorolását az erősítőkben, és minden felesleges dolgokkal látnák el őket, melyek mögött a legtöbb esetben valamiféle megmagyarázott spórolás volt, idén az alsó közép kategóriákba végre bevezették a hálózati funkciókat. Ez alól a Harman/Kardon erősítője sem maradhatott ki. Ideje volt valami újat, valami piacképeset gyártaniuk, különben a piac elment volna mellettük. No de mi is történt ez alatt a pár év alatt, míg gyakorlatilag nem mutattak be újdonságokat?

 

Ígéretük szerint utolérték a többieket. Hálózati elérést nyújtanak, és ezzel együtt internetrádiókat is hallgathatunk kedvünkre, míg közben az USB bemeneten tölthetjük a telefonunkat.

 

Korszerűsítették a bemérő rendszerüket, és ellátták az éjszaka nyugalmáért felelős Dolby Volume dekóderrel. Gyarapították a HDMI bemenetek számát is 3-ról, 5-re.

 

Történt továbbá egy érdekes dolog, mégpedig a technikai specifikációk közlésében. Ezen túl más szabványban adják meg a teljesítmény adataikat. Kimutatták ugyanis, hogy ez egy olyan megtévesztő adat volt, amit a vevők nem tudtak mire vélni. Míg a konkurencia 100-130W kimenő teljesítményt adott meg csatornánként, addig a Harman/Kardon csak 40W-ot, vagy néha még annyit sem. Ez mindenkit megrémisztett, mert kevesellték az számokat. Miután meghallgatták, azután már nem volt kérdés. Bőven elegendő ez a teljesítmény is, bárhogy is mérték azokat a gyáriak. Bizonyították is ezt akkoriban az eladási számok.

 

Ez volt a múlt. De vajon meg tud-e újulni ismét a Harman/Kardon?

 

Kívülről biztosan nem, mert nem is kell neki. Mindig is időtlen megjelenéssel látták el erősítőit, melyek már messziről kitűntek a tömegből. Látszólag minden modellje azonos megjelenést kapott, így nem tudta senki, hogy most amit lát, és hall. Az egy 100, vagy egy 600eFt-os erősítő? Kérdezték is sokan.

 

 Ennek is voltak természetesen előnyei, és hátrányai egyaránt, de a lényeg, hogy a hangjára sosem lehetett panasz. Mármint a mozi hangjára. A Harman/Kardonnál ugyanis nem is titkolják, hogy ez nem egy öszvér gép, hanem ízig, vérig házi-mozi erősítő. Akinek meg csak két csatorna kell, azoknak ott van a sztereóerősítő. 

 

Külsőre erőteljesen hajaz a régi modellekre, csak megtisztították az előlapi bemenetektől, csupán egy 3,5mm-es Jack aljaz maradt, ami a mérőmikrofon, és a fejhallgató csatlakoztatását hivatott ellátni, no meg egy USB bemenet, mellyel jelenleg nem sokat kezdhetünk. Ez egy későbbi fejlesztés lesz, amikor is zenéket lesz képes lejátszani adathordozókról. Jelenleg csak szoftverfrissítésre szolgál, de ezt egyelőre csak a szervizeknek ajánlják. Most még nem is érhető el rá frissítés, így valóban csak a telefonunkat tölthetjük rajta keresztül, már ha a telefonunkat lehet adatkábelen keresztül tölteni.

 
 

Megfordítva viszont már egy teljesen új készülék néz velünk szembe. Kissé átdolgozták a bemeneteket a kor igényeinek megfelelően. Immáron 5 HDMI bemenet áll a rendelkezésünkre, és egy HDMI kimenet. Az 1.4-es támogatás mellett helyet kapott a CEC vezérlés, és az ARC hangvisszacsatolás lehetősége. Ezen felül 2db komponens, és 2 db kompozit video bemenetet is tartalmaz. Az SVHS aljzatok most már kimentek a divatból, úgyhogy ettől most megkíméltek bennünket. Analóg audio bemenetből hármat találunk, míg sztereó kimenetből kettőt, melyből az egyik a második zóna hangját továbbítja egy arra érdemes végerősítőnek. Fájdalmasabb, de mégis elhanyagolható pont a 6 RCA-s analóg hang be, és kimenetek. A Bemenetet már nem sirathatjuk, hisz arra van a HDMI, de a kimenet jól jött, hisz a Harman/Kardon adott legolcsóbban ilyen bővítési lehetőséget eddig egyedülállóan. Digitális bemenetekből 2db optikai, és 2db koaxiális bemenet gondoskodik, míg a további audio kimenetről egy optikai kimenet.

 

Találunk még a hátulján egy RS232-es aljzatot, melyről vezérelhetjük is a készüléket, de ami talán a legfontosabb, hogy 12Volt-os Trigger kimenet is van a hátulján, amivel motoros vetítővásznat, vagy egyéb 12V-os vezérléssel rendelkező készüléket kapcsolhatunk be. Sajnos a 230V-os kimenet eltűnt róla, pedig azt szerettük, hisz egyben áram alá helyezte a Blu-Ray lejátszót, és nem kellett elosztót használnunk.

 

Gondoltak az Apple készülékek használóira is, ugyanis ellátták egy úgynevezett „The Bridge” nevezetű aljzattal, melyhez tetszőlegesen, és persze opcionálisan egy iPhone dokkolót illeszthetünk. A legújabb „The Bridge” dokkolóval támogatni fogja az AIRPLAY, vezeték nélküli audio jeltovábbítást wifi hálózaton keresztül.

 

A legfontosabbat a végére hagytam. Ez pedig nem más, mint az idei újdonság, a hálózati támogatást nyújtó LAN bemenet. Ezzel kapcsolódhatunk a belső, és a világhálóra (Internet) is, így nem csak saját zenéinkből, de az internetrádió sokszínű világából is ízesítést kaphatunk.

 

Az új AVR-265-ös erősítő számokban a következőket nyújtja. 7 x 95W-ot kínál 8 Ohm-on terhelve, két csatornán mérve kevesebb, mint 0,09% Harmonikus torzítás mellett, hallható, vagyis 20Hz-20KHz frekvencia tartományban. Mindezt egy 420W-os tápegységgel. Ez is egy érdekes adat, mivel valószínű valamilyen Európai szabvány szerint adták meg ezt az adatot, de a részletes specifikációja 840W-ig bíró tápegységet közöl. 11.1Kg nettó tömeggel.

 

A régi modell más számokkal dolgozott: Ő 7 x 50W-ot kínált 8 Ohm-on terhelve, összes csatornán mérve kevesebb, mint 0,07% Harmonikus torzítás mellett, hallható, vagyis 20Hz-20KHz frekvencia tartományban. Mindezt egy 540W-os tápegységgel. 14Kg tömeggel.

 

A fogyókúrát a két darab beépített ventillátorral magyarázhatjuk, így könnyebb hűtőbordák kerülhettek a készülékbe. Az analóg bemenetek, és azok átalakítói is tömeggel bírtak, amik szintén a súlyt hivatottak csökkenteni.

 

Ha tisztán a technikai paramétereket nézzük, akkor nagy fejlesztésekről azért nem számolhatunk be, inkább csak a marketingesek kaphatnak plusz pontokat. Ezzel szerintem bakot lőttek, mert ha már hazudunk, akkor tegyük azt minden szemrebbenés nélkül, mint a többiek, vagyis írjunk rá akkora számot, hogy elájuljon az ember. Pl 170W-ot, hogy lekörözzük a konkurenciát. A jelenlegi megadott számok inkább csak még jobban elbizonytalanítják a vásárlókat, mert idáig legalább megkérdezték, hogy „lemaradt-e egy nulla az elejéről”?

 

A teszt arra is magyarázatot ad, hogy a megadott értékek mennyire tükrözik a valóságot.

 

Visszatérve a tesztpéldányunkhoz, az AVR-265-öshöz. Ez egy vadonatúj, még be nem fejezett projekt eredménye. Megadták a módját, ugyanis közel négy évet váratott magára az AVR-255-ös leváltása. Persze, ha nem vesszük figyelembe az átcímkézett AVR-260-as készüléket, mely gyakorlatilag megegyezett az AVR-255-ös modellel. Az AVR-255-ös erősítő az óta is minden évben sikeresnek tűnt, hisz folyamatosan csökkentették az árát, hogy tetszetősebb legyen. Még ma is egy igen ajánlott vétel, ha nincs szükség a 3D támogatásra, és az egyéb ficsőrökre.

 

Lássuk most a belsejét:

Látszólag nagyon rendben van minden. A különböző panelek jól elkülönítve egymás fölött helyezkednek el. Külön az audió, és külön a videó rész is. A hűtésről a hűtőbordán kívül két ventilátor is gondoskodik. Az összeszerelési minősége már megszokottan Harman/Kardonos minőséget sugall. Ez jó.

 
 
 

Aki nem ismerné, annak pedig bemutatjuk a készülék csodálatos, elegáns, és rendkívül jól kezelhető menürendszerét:

 
 

Kicsit vegyük még át az előnyeit, amik újdonságként hatnak gyáron belül ebben a készülékben.

 

A DSP Processzora lecserélésre került az eddig használt 24-Bit, twin-core Cirrus Logic® chipet felváltotta a szintén Cirrus által gyártott CS 49700 chip, mely már 32 Bites rendszert is támogat.

 

A video részén is csak előrelépésről számolhatunk be, ugyanis a Faroudja DCDi Cinema felskálázó rendszere a 1080p video felskálázáson felül 12 bites Deep Color színfeldolgozást nyújt.

 

Távirányítója látszólag megegyezik a régi modellével, de gyakorlatilag plusz funkciók kerültek rá, és 6 helyett már 8 készülék vezérlésére is képes. Találunk rajta 4 db gyorsválasztó gombot, amit egyszerűen A,B,C,D bemenetnek neveztek el. Ezeket személyre szabva könnyíthetik meg életünket. 

 

Rádió része gyakorlatilag ugyanazt nyújtja, mint az előd, már, mint ami az érzékenységét illeti. Amennyiben nem rendelkezünk tetőtéri antennával, úgy megoldás lehet, az internet rádió, a megfelelő minőségű rádióvételre.

 

A két legfontosabb fejlesztés a hangzását javította, illetve használhatóbbá tette. Eddig is nagy kedvenceink voltak a Harman/Kardon erősítők, mert nyersen tényszerűen, minden színezettségtől mentesen közölték velünk a történéseket a filmek alatt. Természetesen a megfelelő hatás eléréséhez hangerő kellett, és egy megfelelő tér.

 

A hangerővel sosem volt baj, de a piac elment egy olyan irányban, hogy az emberek suttogva akarnak mozizni. Ez egyrészt érthető, hisz a különböző dekóderek végett (Pro Logic II) már a sztereó jelből is igen jó minőségű térhatást tudunk elérni, így már nap-mint nap használni kívánjuk a készülékünket. Ez így is van rendjén, viszont este fáradtan nem mindenki kívánja már a hangerőt. Ezért is kerültek kifejlesztésre a különböző Loudness-es hangot produkáló elektronikák, mellyel a center hangokat tisztítják, így érthetővé válnak az egyes dialógusok, és a robbanások is úgy úsznak el a térben, hogy nem zavarja a szomszédokat, vagy párunkat, aki a közelben tartózkodik. A konkurencia egy része saját elektronikával rendelkezik, míg mások az Audissey Dynamic EQ-jára támaszkodnak. Felsőbb kategóriás erősítők viszont egyértelműen a Dolby által fémjelzett Dolby Volume® áramkört használják. Ezt építette bele a Harman is, melyet tavaly csak az AVR-360-as tól felfelé terjedő modell paletta birtokolhatott.

 

A másik dolog a térérzet, amit az egyenletes frekvencia átmenet hoz létre. Mivel a Harman idáig nem rendelkezett semmilyen hasonló elektronikával, ezért semmiféle kiegyenlítésről nem számolhattunk be. A többieknek ott volt az Audissey Multi EQ valamely aktuális kiadása, vagy a Yamaha saját fejlesztésű rendszere. A Harman erősítők mérőmikrofonos rendszerei idáig csak a vágást, hangerő szintet, és a távolságot határozták meg. Ennem mindenkor most vége. Megjelent ugyanis az EzSet legújabb generációja, mely már EQ kiegyenlítéssel is rendelkezik, ezért a szoba akusztikája ezen túl már nem állhat a hangminőség útjába. Természetesen ez akusztika, és hangfal függő, hogy hol, és hogy működik. A Denon csúcs bemérő rendszere nálunk rendkívül jól vizsgázott, de egy más környezetben bizony kikapcsolásra ítéltük, mert akkor, úgy volt jobb.

 

Bemutató termünk elkészültekkor a kupola alak miatt azt hittük, hogy csak ilyen módszerrel lehet minőségi hangot nyernünk, de végül pár óra eltelte, és közben hosszas állítgatás alatt sikerült a mindenfajta bemérő rendszertől mentesült AVR-7300-as erősítőnkből egy olyan hangot kinyernünk, ami bizony bárhol megállná a helyét. Ezzel a múlttal már nem féltettük az új gépet. Tudtuk, hogy vagy a bemérő rendszerrel, vagy a nélkül képesek leszünk bekalibrálni.

 

A DSX dekódolás ezúttal kimaradt a repertoárból, de valljuk be, nem is volt rá idáig olyan nagy szükség sehol. Jómagam is csak egy helyen alkalmaztam, mert ott muszáj volt a széles tér végett.

 

Most, hogy a szárazabb, tényszerű bemutatáson túl vagyunk, beüzemeljük a készüléket.

 

Kibontás után bekötöttük az erősítőt, csatlakoztattuk a mérőmikrofont, belehelyeztük a távirányítóba az elemeket, és már készen is álltunk a tesztre. A meghallgatás először a saját márkatárson történik, vagyis a JBL Studio 190-et tartalmazó 5.1-es hangfal szetten. Moziztunk vele párat, sőt zenét is megpróbáltunk vele hallgatni, de a várt hatás elmaradt. Az eredmény rosszabb lett, mint amit a JBL hangfal szett tesztelésekor tapasztaltunk. Tudtuk, ennél sokkal több időt kell a legjobb eredmény eléréséhez ráfordítani.

 

Az internet rádió tesztelésekor az irodában rákötöttük az Onkyo SKS-HT728-as belépő hangfal szettjére is. Ott, akkora szobába elég volt, amit tudott. Nem keveselltük a hangerőt sem. Érdekes, hogy viszont a magas hangjait nagyon is túlzónak találtuk. Beléptünk az audio beállításokba, és hiába volt minden érték (mély, és magas egyaránt) középállásban, mégis nagyon rászínezett a hangra. Kikapcsoltuk tehát ezt az áramkört, mire helyreállt az egyensúly. Meglepő, hogy még ezeken a kisméretű, igencsak belépő szintű hangfalakon is érzékelhető, hogy jóval, nagyobb térrel dolgozik, mint az elődjei.

 
 

Mivel a bemutatóval nem szerettünk volna túlmutatni a hozzá szánt hangfal kategórián, ezért a tesztet végül mégis csak a JBL Hangfalakon végeztük el, és nem a komoly hangminőséggel rendelkező Turul Audio-kon.

Elsőnek nagyon kíváncsiak voltunk a bemérő rendszerére. Elindítottuk tehát. Kb. 5 perc alatt végzett. Eléggé igénybe vette a hangfalainkat. Végezetül megnéztük az eredményt. Az egész rendszerhang jobb előre koncentrálódott, és olyan torzítással szólalt meg, mintha két zsinór összeért volna. Meg is ijedtem, és rögtön lekapcsoltam, majd kifordítottam, hogy mi csúszhatott ki a helyéről. Megdöbbenve láttam, hogy semmi. Visszakapcsolva ugyanaz a probléma jelentkezett. Beléptem hát az audio menüjébe, és kikapcsoltam az EzSet funkciót. Lám, és megjavult a hang. Rögtön megismételtem a mérést, és ekkor már jó eredményeket kaptunk. Ezután még többször ugyanezt a tesztet lefutattuk, de hibát nem észleltünk. Valami porszem kerülhetett a gépezetbe. Ezt a hibát nem először tapasztaljuk. Több, más erősítő is képes hasonló hibákra, ezért sose elégedjünk meg egy mérési eredménnyel. A hangfalak bejáratása után szintén célszerű lefuttatni ezt a programot.

 

A távolságok terén volt 20-30cm-es különbség, de ezt korrigáltuk. A hangjába oly nagymértékben nem szólt bele. A lényeg, hogy a végeredmény egy egyenletesebb, nagyobb térérzettel rendelkező hang lett. Mivel 60m2-es a bemutató termünk, ahol az egyes hangfalak távolsága is minimum 3-4 méter, így ezek a számok egy átlagos szobában a tűréshatáron belül esnek. Az EQ utána állításait nem láthatjuk, azt nem mutatja meg. Keresgéltem, hogy mit is tartalmaz ez a rendszer, de sehol sincs róla infó. Biztos a NASA fejlesztette, mert ennyire még nem titkolózott senki technika felől.

 

Próbáltuk vele is, és nélküle is, igazából mindegyiknek volt előnye, és hátránya is, ahogy szokott. Nélküle kissé nyersen, dobozhangon szólt az egész, vele lecsillapodott, és nyugodtabbá vált a rendszer. Kikapcsolva viszont dinamikusabb hangot, és nagyobb térérzetet tapasztalhattunk. Amennyiben zaj csillapítanánk a dobozokat, talán az említett problémákat is csökkenthetnénk, és még közelebb vihetnénk a hallgatható, és élvezhető rendszerhez. Mivel erre most nincs lehetőség, ezért az elhelyezéssel próbálkozunk, ugyanis azzal legalább annyit lehet csalni. Erről kicsit később, ahol is egyéb beállításokat adtam meg.

 

Ami viszont szembetűnő volt számunkra, az inkább az erősítő gyengesége. Nemrég még azt hittem, hogy ismét alulméretezték a megadott teljesítmény értékeket, de most már bebizonyosodott, hogy nem. Nagyon is konkrét, és valós számokat adtak meg. A lényeg, hogy ekkora térbe már kevés az a 95W. -10-es hangerőnél elfogy, és elkezd erősen közép hangot eregetni. Azt hiszem ezt szoktam üvöltözésnek hívni. Egy kisebb szobába azért így is elég, de felette célszerű a 3-as szériával dolgozni. Ott sosem csalódik az ember.

 

A bemérő rendszer hátránya még mindig kétségkívül az egy ponton történő mérés. Így csak egy felhasználó élheti át a tökéletesnek hitt beállításokat, míg a többiek kívül esnek, vagy eshetnek ettől az ideálisnak mondott helytől. Legalább 3 pont lenne célszerű szerintünk. Nem kell 6, meg 8, mint a többieknél. Nem vagyunk követelőzők, de három az kell.

 

A menüjében hangzás terén nem sok állítási lehetőségünk van. Ez amolyan megszokott dolog. Hangfal méretet állíthatunk, ami ha nem nagyra van állítva, akkor automatikusan felül áteresztő szűrőn keresztül engedi át a hangokat.

 

Távolságot határozhatunk meg a késleltetés beállításához, és a szub méretét is megadhatjuk. Egyelőre 1 szubot kezel menü szinten, de egy RCA Y használatával több mélysugárzó is rákapcsolható. 

 

Ezen felül hangerő kiegyenlítést végezhetünk.

 

A hangzások terén az EzSet funkció ki bekapcsolásával, a hangszínekkel, és Dolby Volume 3 állásával játszadozhatunk. Tettek ezen kívül bele egy MP3 javító áramkört. Teszteltük, de igazán senki nem vett észlelhető javulást, vagy romlást a lejátszott médiákban. Lehet, hogy csak bizonyos hibákat javít fel, és mivel mi jó minőségű MP3-at hallgattunk rajta (320kb/sec), így ez az előny most a háttérbe szorult.

 

Az persze evidens, és magától értetődő, hogy az egyes bemenetekhez szabadon társíthatunk mind video, mind audio bemeneteket. Akár egyszerre egy jelet is rendelhetünk több bemenethez, legyen az analóg, vagy digitális. Minden beérkező videojelet képes Full HD felbontásban megjeleníteni a kijelzőn, kivétel ez alól a kompozit videojel. Az egyes bemenetekhez külön hangzásmódokat is társíthatunk. Ezzel valóban nagyon felhasználó barát lett az egész. A CD sztereóban szól, a rádió 5 csatornás üzemmódban, a film Dolby, vagy DTS által bejegyzett hangzás módok valamelyikén.

 

Ha már térhangzásról beszélünk, akkor megemlíteném az újdonságként megjelenő 7.1-es elrendezés másik variációját a magassági hangszórók használatának a lehetőségét. Erre a 6., és a hetedik végfok képes. Választható, hogy mire is használjuk ezeket: 2. zóna, Surround Back, vagy magassági hangszórók meghajtására.

 

A mikrofonos kalibrációt követően a hálózati funkcióinak a tesztelésébe fogtunk. Ez az újdonság, így ez izgatta a legjobban a fantáziánkat. A távirányítón kiválasztottuk a Network menüpontot. Ez a gomb két funkciót tartalmaz. Egyszer lenyomva internetrádiót hallgathatunk róla, még egyszer megnyomva pedig böngészhetünk a hálózatba kötött többi számítógép zenei tartalmai közt. Sajnos a képeket egyelőre nem kezeli, de ez még változhat.

 

Maga a felderítés egyszerű, és gyors. Okos, hogy nem csak a DLNA hálózatot kezeli, így biztosan mindenki elboldogul a kezelésével. Szűrhetjük a kínálatot előadó, műfaj, album, és mappák kínálatra. Maga a navigáció nem túl gyors, de a zene lejátszásában nincs kivetnivaló.

 

Áttérünk az internetrádió funkcióra. Az erősítő előlapján lévő kijelzőn minden információt megkapunk a lejátszott zenét illetően. Jelzi, hogy Internet Rádiót hallgatunk, és a rádió nevét. Az előadó nevét, és a szám címét viszont csak a megjelenítőn támogatja.

 

30db adót programozhatunk be magunknak. Ezeket a numerikus gombokkal választhatjuk közvetlenül a távirányítón, de a menüben is lelistázhatjuk őket. Ott azért némi tétovázást észlelünk. Néha az az érzésünk, hogy nem érzékeli a távirányítót. Sokszor lassul be az egész.

 

Szűrhetjük a magyar listát 28 féle stílus alapján. Ha jól számoltam, akkor 107 magyar adót hallgathatunk jelenleg Online. A külföldi Rádió állomások száma megszámolhatatlan valószínűleg.

 
 

A teszt sztereó zenehallgatással folytatódott.

 

Erre ki sem szerettem volna térni, a cikk elején megemlített okokból kifolyólag, miszerint a Harman erősítők sosem voltak sztereóban erősek. Nekik a mozi jutott, és valljuk be, ezt nem is vitatta senki.

 

Ennél az erősítőnél viszont kissé más volt a helyzet. Több apróbb dolog is arra engedett következtetni, hogy jóval, nagyobb térrel dolgozik, mint amit megszokhattunk tőle. Hogy mennyire változott e téren előnyére, arra próbálunk rájönni, és erre csak a gyakorlati hallgatózás adhat magyarázatot.

 

Brian Adams-Heaven dalával indítottunk. Ez egy könnyedebb műfaj. Ennél komolyabb darabokra a rossz tapasztalatok alapján, és a felhasználók szokásai alapján nem nagyon bírnánk rá. Nos, tere az meglepő módon van. Kissé fémesen szólaltatja meg a magas hangokat, az egész zenére ráül ez a hangzás. Rendesen kiszínezi a hangokat, ezáltal nagyon hatásvadász az egész. Már-már leírtam volna eme képességét, amikor gondoltam egyet, és bekapcsoltam az EzSet/EQ beállítását. Kíváncsi voltam a bemérő rendszere jótékony hatására.

 

A hangok egyenletesebbé váltak, eltűnt a durva fémes hang, és a színezés. A hangfalak kijjebb hozása a faltól pedig minimálisra csökkentette a dobozhangot. Alakul ez szépen. Mélyhangjaira sem lehet panasz. Kellően teltek, mégis pontosak. ( A subwoofert persze használja közben, ugyanis nincs benne direkt sztereó üzemmód. Talán ezzel utaltak rá, hogy ez kérem házi-mozi erősítő) A közép hangjai a hangfal miatt szárazak, de ez sajátosság. Azt mondanám, hogy sztereóban az eddigi legjobb Harman/Kardon házi-mozi erősítőt tisztelhetjük az AVR-265-ösben. Nem sorolnám azért a legjobb háromba, de legalább már tudtunk valami pozitívot is írni erről a részéről. A Harman/Kardon erősítő felhasználók igényeit biztosan bőségesen kielégíti majd. A zenei részt Yello-val zárjuk, ahol a Jungle Bill zene óriási dinamikával töltötte be a termet. Ez az, ami jól áll neki. Divatos modern popzene, ahol az elektronikus hangszereké a főszerep.

 

Most pedig áttérünk a mozi mivoltára, hisz mégis abban brillírozott inkább idáig.

 

A Robotos filmmel indítjuk. A Hang True Hd. Rendkívül mozis hangon nyit. A center sem tűnik nyeszlettnek. Telt, méretét kissé meghazudtoló módon szólal meg. A csatajelenetek kellően félelmetesek. Nézhető, de helyenként unatkozunk a filmben, holott nem kellene.

 

Áttérünk az AVATAR című filmre. Rögtön a végső csatajelenetet nézzük meg. A repülő lények, nevükön nevezve: Ikran-ok szárnycsapásai olyan nagy dübörgéssel szólalnak meg, amennyire csak lehet. Ezzel persze a részletek is tűnnek el, de a belépő szintű rendszerekre ez a kapdosás, és lehengerlő hang a jellemző. Ebben akategóriában szinten mindenki ezt keresi, és csak a későbbiekben döbben rá arra, hogy a hangok természetes mivoltukban a legjobbak, és ezért fejlesztenek.

 

A legnagyobb előnyét ismét nem mellőzte a Harman, és ez nem más, mint a dinamika, vagyis a mélyhangképzés, kezelés. Még ebben a nagy térben is elegendő neki az egy mélysugárzó. A komolyabb rendszerekben rendszerint kettőt használunk szimmetrikusan, hogy egyenletesebb legyen a hang. Rég állítottam már ilyen durvára egy rendszert. Elég látványos, de én mégis a pontosabb beállításokat szeretem, ezért a frontokat 80Hz-en vágtam, és a szub szintjét is visszavettem 5 decibellel. Ezzel egy köztes állapotot idéztem elő. Most már hasonlított valamelyest a rendszer hangja ezzel az erősítővel a hangfalak tesztjéhez használt AVR-7300-as hangjához. Az elhelyezés, és a beállítások ettől még eltérnek. A lényeg, hogy ismét sikerült pontosan elhelyezni térben a robbanásokat. Nem érezni, hogy külön dolgozna a mély. Szerintem ennél jobban túlragoznunk nem is kell a mozira termettségét, mert a mozi hang leírása innentől gyakorlatilag megegyezne a JBL Studio 190-es hangfal szett kiértékelésével, vagyis mozira a helyes beállítások után bátran ajánlható.

 

 Kellően robbanékony, és filmszerű. A klasszikus koncerteknél vérzett csak el, de ez jelen esetben nem annyira az erősítő hibája. Ezzel arra célzunk, hogy egy nagyobb kategóriás, de kisebb méretű hangfalakkal ez a rész is kipipálható lenne.

 

Jelen esetben a JBL Studio 190 méretű hangfalak a korlátai. Addig a méretig ajánlott, de felette már erősebb gépet kell segítségül hívnunk.

 

Zenei mivolta javult valamelyest, de még mindig csak bizonyos zenei stílusokban.

 

Ez azért behatárolja a felhasználás módját, és a kiszemelt vásárlók rétegét is. Cél ismét a 20-30-35 éves korosztály. (ez majdnem női méret lett:-)

 
 

Ajánlható azoknak, akik elkötelezettek a márkával kapcsolatban, hajlandók egy kis felárat fizetni a megjelenésért, miközben szeretnének egy modern erősítőt, de nem igazán használnák ki mégis minden funkcióit.

(Ez a mondat a jelenlegi szolgáltatási szint, és listaár tudatában íródott. Ez idővel változhat.)

Összegszerűen lássuk előnyeit, hátrányait:

 

Pozitívumai:

 

1.               1.          Javuló térérzet

 

2.      Javuló sztereó hang

 

3.      Megjelenés

 

4.      Dolby Volume

 

5.      Kezelhetőség

 

 

 

Hátrányai:

 

1.        Kisebb teljesítmény

 

2.        USB zenehallgatás hátránya (Szoftverfrissítéssel később orvosolható)

 

3.        Telefonról történő vezérlés lehetősége (Későbbi fejlesztéssel ez is megoldható)

 

4.        Internet rádió kezelésének lassúsága, bonyolultsága (Megszokás, és programozás kérdése)

 

5.        Bemérő rendszer 1 ponton történő mérése