Keresés

Marantz AV8003-MM8003-UD8004-KEF XQ hangfal szett teszt

 

Marantz AV8003-MM8003-UD8004-KEF XQ hangfal szett teszt
 
Elérkeztünk egy rendhagyó teszthez. Egy régi csúcskészüléket mutatunk be mai szemmel. Ilyet még nem csináltunk, de legalább is nem írtunk róla. Hogy most mégis miért?
Mert itt van, és alkalmunk van rá. A másik oka pedig, hogy most kedvező áron elérhetőek ezek a tesztpéldányok, így viszont nem árt tudni, hogy mit kapunk mai áron, a pénzünkért. Ez az írásunk inkább lesz egy használt teszt, mint egy rendhagyó bemutató. Reméljük így még érdekesebb, és jobb lesz az eredmény.
Körülbelül két hónapja vendégeskedik nálunk a Marantz egykori csúcs processzora. Nevezzük nevén a gyereket: Marantz AV-8003.
 Érkezett mellé egy nagyágyú nyolc csatornás végfok is szintén Marantz gyártásban, mely MM-8003.as névre hallgat. 
Lejátszónak pedig mi mást is párosíthatnánk hozzá, mint szintén egy Marantz UD-8004-as Blu-Ray lejátszóját. Az összeköttetést Inakustik HDMI kábelre, és szintén Inakusztik XLR, és hangszóró vezetékekre bíztuk. Az XLR összekötők a nagyon is nívós Black&White széria darabjai. Típusa: Inakustik monitor NF-1302. A hangszóró vezeték típusa pedig Inakustik LS-1002.
Az összeköttetés tehát perfekt. A meghallgatáshoz a KEF XQ szériáinak 5.1-es összeállítását kaptuk meg.
 
A szett teljes összértéke így elkerüli a 4 millió forintot. Ha erre rászámoljuk a kábelezés értékét is, mely nem haladja meg természetesen a szett 10%-át, akkor valahol 4,5mFt alatt járunk. Szép.
Mivel a Marantz elő-végfok páros már kapott néhány szót korábbi bemutató kapcsán, amit a Hifi Piac Magazin jelentetett meg Mészáros Szabolcs írása alapján. Ő akkoriban már szépen, részletesen taglalta külsejét, ezért mi a belső értékeivel foglalkoznánk, és azzal, hogy ezek a dolgok pár év távlatában mennyire korszerűek, és használhatóak. Felmerül a kérdés, hogy egy régi készülék, és egy új készülék közt valóban akkora különbség van-e plusz mínusz irányba, vagyis a régi jó dolgok valóban olyan jók voltak-e?
Összekötöttük a készülékeket, és így együtt meg kell, valljuk, némileg félelmetes elegyet alkotnak. Úgy néznek ki, mint anno a klasszikus Hifi tornyok. Persze azoknál sokkal elegánsabbak, és tekintélyt parancsolóak.
Szerettem volna egymás fölé tenni őket a polcainkra, de a hozzá tartozó XLR kábelek csupán 60 cm-esek, így ez a felállás nem valósulhatott meg. Valószínű ez egy direkt időzített dolog, hogy csak így lehessen őket bemutatni. Bevallom, nem rossz.
Kezdjük az elejénél. Fogtuk a 8,5kg-os Blu-Ray lejátszót. Jól hallották, olyan nehéz, mint egy mai belépő szintű erősítő. Bekapcsoltuk. Ez nem ment valami gyorsan. Bő fél percre volt szüksége. Nem egy idegbeteg darab. Kinyitottuk a lemez tálcát, mely egy apró szeletet villant nekünk a minőségből, melyet ez a lejátszó tud. A belső bevonata egy kellemes tapintású kissé bársonyos tapintású gumiszerű anyag, melyen a lemez nem csúszkál, és nem is sérül. Betettük kedvenc filmünket, az AVATART. A beolvasási idő szintén szánalmas. 1 percet kell várni rá, míg eldönti, hogy mi az, amit behelyeztünk neki. Ennyi várakozás után nagyok az elvárásaink, és nem alaptalanul. Elsőre a képminőségére voltunk kíváncsiak. Hogy megállapítsuk, bekapcsoltuk a JVC DLA-HD1-es vetítőjét, mellyel 3,5m képátlójú képet vetítettünk. Eddig a Dune HD média lejátszóján keresztül néztük a filmeket, ezért vele hasonlítanánk össze. Az eredmény igen meggyőző. Rendkívül stabil, nyugodt képet ad ki magából. Olyan sima a kép, mintha egy kis TV-n néznénk a filmet. Ez azért nem semmi. Az Anchor Bay VRS I/P konvertere, és skálázója az ABT2015 igen jól teszi a dolgát. Nem véletlenül volt ez a referencia chipje az ABT-nek. Ma már az 1.3-as támogatottsága miatt gyengének nevezhető, de az amit tud, az igencsak bizonyító erejű. A képe nagyon dinamikus, és részletező. A színvilága természetes. A Sötét lovag című BD lemeznél a feketék részletei sem hozzák zavarva. Nem véletlenül a súly, és a temérdek csatlakozó a hátulján. Mind-mind arról árulkodik, amit a leírásából is kivehettünk. Ez pedig nem más, mint hogy univerzális lejátszó. Mind CD forrásból, mind Blu-Ray forrásból hajtva a maximumot nyerhetjük ki adathordozóinkból. Támogatja a Super Audio formátumot is. A készülék előlapján találunk továbbá egy SD kártyát is, mely a modernség egyik jele. Igaz, erről csak képeket, és zenéket játszik. A modern dolgokat erősíti a LAN csatlakozó a hátulján, amiről a netre csatlakozva BD Live tartalmakat, és frissítéseket érhetünk el.
A zenei hangjáról később számolnék be, de most áttérnék, az egyel lejjebbi egységre, vagyis a processzorra.
Akkora, mint egy felső kategóriás erősítő, de ára eléri, vagy akár meg is haladja azt. Súlya 11,6kg, ami már valóban erősítő méret. Ezt a szép súlyt a temérdek processzor, alaplap, és egy toroid trafó adja. A hátulja rendesen meg van szórva csatlakozásokkal. Ha valaki most lát ilyet először, annak fel sem tűnne, hogy nem egy erősítőt nézeget, nem hiányolja róla a hangfal csatlakozásokat. Látszólag modern. Közelebbről megvizsgálva viszont kevesellni kezdtük rajta pár dolgot. Igazából három dolog szúrt szemet.
Az első volt, hogy csak négy HDMI bemenettel rendelkezik. Akkoriban elég volt ez is, mivel ezen kívül bőségesen el volt látva SVHS, Komponens, és Kompozit video bemenetekkel. Nem olyan kevés a négy, de elég hamar kihasználható, ráadásul mind a négy a hátuljára került, az elejére pedig egy sem. Nem csak ebből nem, hanem más video bemenetből sem.
A másik dolog a kimenetek. A subwoofer kimenetből csak egy darabot találunk. Mi ettől még két darabot kötünk rá egy RCA Y segítségével. Nem az RCA Y a bajom, hanem az, hogy manapság egy ilyen kategóriás készülékhez már különálló mélysugárzó kezelés dukál.
A különálló rész a következők miatt érdekes:
· Külön hangerő szabályozhatóság,
· Külön fáziskezelés, ami az elrendezés könnyíti meg,
· Külön frekvencia vágást alkalmazhatunk amennyiben más típusú mélysugárzókkal dolgoznánk.
A harmadik dolog pedig a Phono bemenet hiánya. Mivel ez egy High-End készülék, ezért megeshet, hogy azok, akik megvásárolnak egy ilyen készüléket, azok már zenét is szeretnének rajta hallgatni. Nem csak CD-ről, hanem bakelit lemezről is, ezért igazán belefért volna a büdzsébe. De hát ez van. Ezek szerint ízig-vérig házi-mozi készülék, melyet mozi termekbe szántak.
Most nem részletezném az egyéb bemeneteket, legyen elég annyi, hogy a felsoroltakon túl minden bemenetből bőségesen áll a rendelkezésünkre annyi, amennyivel minden dolgunkat csatlakoztathatunk.
A végerősítőt, és a processzort a cikk elején említett Inakustik monitor NF-1302 XLR kábelekkel kötöttük össze, melyek értéke szintén felér egy alsó-közép kategóriás erősítő árával. A lényeg a tökéletes zajmentes összeköttetés.
 
 
Apropó összeköttetés. Amit még észrevettem, az az, hogy egyik készülék sincs földelve. Itt maga a ház biztosít árnyékolást, tehát a zavarvédettsége jó.
Ezeket a készülékeket tilos leföldelni egyébként, mivel kettős szigeteléssel vannak ellátva. Én ettől még mindenesetre biztosan ajánlanék hozzájuk egy normális zaj-csillapított hálózati tápkábelt, mert ide már az a minimális elvárás.
Miután csatlakoztattuk az 5 hangszórót a végerősítőhöz, megkezdődhetett a beállítás. Itt jegyezném meg ismételtem észrevételemet. Nem értem a páros számú kimenetek számát. Miért 8? Miért nem 7? Mire való a nyolcadik csatorna? Talán subwoofer meghajtására?
Házi feladat: Keresni kell egy olyan High-End mélysugárzót gyártó céget, aki készít még passzív mélysugárzót 140W terhelhetőséggel. Én nem tudok egyet sem említeni.
Kibontjuk a távirányítókat.
 
Sok mindent láttam már, de ez tényleg nem semmi. Aki ezt a távirányítót nem látta, az nem látott semmit. Még én is megijedtem tőle. A felhasználók többsége a készülékek hátuljától rémül meg, de itt már a távirányítónál kezdődik a megfélemlítés. Megjelenésében, és súlyban mindenképp azt hangoztatja, hogy én már pedig egy drága, minőségi készülék távvezérlője vagyok. Ez persze alapból bonyolultsággal jár.
Még nekem is napokba telt, míg megszoktam. Egy idő után rájön az ember a kezelésére. Mivel nem vettem ki a csomagolásából, ezért épp most találtam meg az oldalán található világítás gombot. Ez a világítás az LCD kijelzőnek, és a gomboknak ad türkizkék színű háttérvilágítást. A gombok megnyomásakor pedig csipogva jelzi, hogy észlelte akaratunk. A távirányító szokatlan módon USB aljzattal szerelt, melyen keresztül programozható.
További érdekessége, hogy saját kis menürendszerrel rendelkezik. A vezérelni kívánt menüt először ki kell keresnünk a készülékben, majd azt a kijelző mellett található gombok segítségével vezérelhetjük a készülékre történő irányítással. Elsőnek bonyolult, de megszokható. Lényegében egyszerűbb lett volna, ha adnak egy olyan távvezérlőt, melyre ki lettek volna helyezve ezek a funkciók, és egy LCD kijelző segítségével jelezték volna, hogy épp mit vezérelünk, mint ahogy teszik ezt oly sokan mások. Ez viszont túl olcsó dolog. Teljesen ellentétes mindazzal, amiért egy ilyen készüléket megvásárolnak.
A processzor bekapcsolását követően beléptünk a menüjébe. Egy elég egyszerű menü tárul elénk. Ismerős valahonnan, és nem véletlenül. Ez bizony egy régi Denon menü, csak nem fekete, hanem kék háttérrel.
 
Itt megnyugszik az ember kicsit, mert tudja, hogy bármennyire is komoly belsővel rendelkezik a készülék, mégis egyszerű lesz beállítani. Viszonylag.
Elsőnek próbálkozunk a jól ismert Audyssey Multi EQ bemérő rendszerrel, mely a készülék megjelenésekor a legmodernebb rendszernek számított. Manapság viszont már a Denon AVR-1912-es erősítő is komolyabb rendszerrel rendelkezik. A teszt lefuttatása után a kapott eredmény meglepően jó. Amin, csúnyán elhasalt több mérés után is, az a mélysugárzó távolsága. Folyamatosan 8-9m-ben határozza meg a távolságot. Valóban van tér, de közel sem akkora. Tőlünk mindösszesen 4 méterre található ugyanis a mélysugárzó. Ami kicsit furcsa, és elgondolkodtató, hogy egy ilyen technikában miért nem lehet minden egyes hangfalhoz külön vágást megadni? A nála régebbi erősítők is tudták már ezt. Ennek hiányában kerestünk egy köztes vágási értéket, melyekkel még elboldogulnak a KEF XQ hangfalak. Ezt az értéket 60Hz-ben határoztuk meg. Elég sok időt töltöttünk a hangfalak optimális elhelyezésével, és miután sztereóban megtaláltuk az ideális helyet, ahol kevésbé emel rá a terem akusztikája a hangokra, újra megismételtük a mérést. Ezúttal valóban elismerésre-méltóra sikeredett. Még felhasználói módban is kissé kellett belenyúlnunk az egészbe. A mélysugárzó hangerején emeltünk csak, amit szokás szerint alul mérnek az erősítők.
Tudni kell, hogy egy THX Ultra II-es erősítők nem igazán a különböző méretű átlagos szobai hangfalakra vannak felkészítve, hanem az egységes méretű, minőségű, akár ugyancsak THX Ultra II minősítéssel rendelkező hangfalakra, amik gyakorlatilag center sugárzókból állnak. Sok márka ezeket egyszerűen LCR (Left Center Right) sugárzóknak hívja. Itt már minden a tökéletességnek van feláldozva. Ahhoz, hogy a maximumot hozzuk ki egy ilyen elő-végfok párosból, ahhoz mindennek egységesnek kell lennie. Mivel a belső alkatrészek, is kézzel válogatottak, és a kábelezésben is a maximumot nyújtjuk, ezért nem érdemes a végén elrontani az egészet. A most használatban lévő KEF XQ szettel meg sem tudjuk közelíteni azt a minőséget, amire ez az elektronika képes. Az a hangfal szett valahol egy panellakás ára körül járhat. Most természetesen a végletekről beszélek, ennél az elektronikánál. A KEF márka nemrég bemutatott Muon High-End csúcshangfala 50mFt-ba kerül. Ahhoz azért már ez a szett édes kevés lenne. Amivel viszont maximalizálni lehetne a hangját, az a 7db High-End centersugárzó, vagy monitor hangfal. Hogy miért centersugárzó/monitor hangfal, és nem álló hangfal? Mert azokat könnyebb meghajtani, gyorsabbak, és több energia tartalék marad a végfokokra, továbbá méretüknél fogva sokkal jobban kiszólják/kifutják magukat, egy adott térben, mint nagyobb testvéreik. Természetesen minden mozira kihegyezve, hisz ezeknél a beállításoknál nem teljes frekvencia sávot engedünk hangfalainkra, hanem vágott 80Hz feletti hangot. Ez az a frekvencia, amin a filmek még telten szólnak, viszont nem torzítják el a felső tartományt. 80Hz alatt pedig a mélysugárzók dolgoznak.
Térjünk vissza most a jelenlegi szettünkhöz, melyek elemeit egyesével mutatnánk be.
Frontoknak a KEF XQ 40-es EISA Díjas álló hangfal párját használjuk, mely egy klasszikus három utas hangfal.
 
 
Két darab 165mm-es mélyközepet tartalmaz, és egy Uni-Q technológiájú középsugárzót, közepén pedig egy 19mm-es alumínium dóm magas sugárzót.
Reflex nyílásai az elején helyezkednek el, melyekből szám szerint kettő található. A miértje az, hogy nincs a doboz belseje egybe nyitva. Mind a két mélysugárzó külön-külön méretezett dobozban helyezkedik el, hogy az általuk keltett mélyhangok csúcspontja kevésbé ugorjon ki. Ezzel lehet egyenletesebb mélyhangokat elérni. A mélyhangok átviteli képességének egyengetésére a doboz kialakítása is különleges. Gyakorlatilag alig található rajta párhuzamos felület. Minden irányban íves, még az alja is. Ezen felül dugig van tömve zajcsillapító szövettel. Nem vatelinnel, annál sokkal, jobb anyaggal. A hangváltó sem a hangfal csatlakozó hátulján található, hanem a doboz alján, ahol még kevesebb rezonancia éri. A közép-magas szekció viszont egy neki speciálisan kialakított fém dobozban helyezkedik el, mely szintén alaposan ki van bélelve mögötte szövettel, az oldala pedig vatelinnel. Ezzel a megoldással teljesen külön tudták választani a hangokat, amik összeakadva rossz irányba terelhetik a hangzást.
Az egész hangszóró sor egy vastag szál-csiszolt, és eloxált fém mögé van installálva, ami teljes mértékben fedi a csavarokat. A fém előlapra van rögzítve a két reflex cső, ami a neki kivágott részen keresztül süllyed bele a dobozba. A fém, és az MDF doboz közt pedig Polifoam gátolja a levegő helytelen úton történő távozását.
Az előlap rögzítése sem hagyományos. Az előlapi fémet rögzítő Imbusz csavarok mágnesessége rögzíti magához az előlapot. Maga az előlap a földig érő típus. Teljesen takar mindent. Csodálatos, és elegáns egyben. Levéve sem szégyenkezhetünk, hisz úgy is szemet gyönyörködtető. Mi lakk fekete fényezéssel kaptuk meg, de vannak ennél sokkal extravagánsabb színvilágú kivitelek is. Ilyenek a juhar, mahagóni színek.
Technikai specifikációja a következő:
  • 3 utas álló hangsugárzó,
  • Terhelhetősége: 200W
  • Névleges ellenállása: 8 Ohm (min 3.2 Ohm)
  • Érzékenysége: 90dB,
  • Keresztezési frekvenciák: 400Hz, 2.5kHz
  • Frekvencia-átvitel: 45 - 55 000 Hz
  • Maximális hangnyomás: 112dB
  • Uni-Q technológia,
  • 2x165 mm mélysugárzó
  • 165 mm-es középsugárzó, közepén található a magas-sugárzó
  • 19mm-es alumínium dóm
  • Elérhető színek: juhar, mahagóni, fekete lakk szín
  • Súlya: 24,3kg
  • Méretei: 1026 x 231 x 345 mm
 
A centersugárzó természetesen szintén az XQ szériájába tartozó KEF XQ50 Centere.
 
 
Méretét meghazudtolva szintén három utas kivitelű. Ezt szintén úgy érték el, hogy a közép-magas szekciót ugyanúgy egy különálló fém házba zárták, és így a két szélső mélyközép egy légtérben tud együtt dolgozni.
A felépítés ebben az esetben zárt kialakítást takar. A doboza szintén íves, merevítőkkel teli. A legdurvább rész az a hangváltója. Maga a hangváltó két darabból áll, és a center két szélén helyezkedik el a hátlapra rögzítve.
Az egyik hangváltó a mélyközepekre optimalizált, míg a másik a közép-magas rész szűrését egyengetését végzi.
Közép-magas hangváltója nem épp egyszerű kivitel. Több alkatrészt tartalmaz, mint egy drága három utas álló hangfal összesen. Az összeszerelés minősége itt is kiváló. Ugyanolyan technikai megoldással szerelt, mint az álló testvére. Rögzítése szintén érdekes, ámbár jó megoldás. Mivel az alja is íves, ezért mellékeltek hozzá egy gumiból készült talpat is, mellyel kényünk kedvére dönthetjük azt, így állítva be a helyes hallgatási irányt.
Technikai adatai:
  • 3 utas centersugárzó
  • Terhelhetősége: 150W
  • Névleges ellenállása: 8 Ohm (min 3.2 Ohm)
  • Érzékenysége: 86 dB,
  • Keresztezési frekvenciák: 475Hz, 2.4kHz
  • Frekvencia-átvitel: 65 - 55 000 Hz
  • Uni-Q technológia,
  • 2x130 mm mélysugárzó
  • Maximális hangnyomás: 108dB
  • 140 mm-es középsugárzó, közepén található a magas-sugárzó
  • 19mm-es alumínium dóm
  • Elérhető színek: juhar, mahagóni, fekete lakk szín
  • Súlya: 10.3kg
  • Méretei: 205 x 500 x 293 mm
 
Hátterek közül választhatunk is akár, hogy a kisebb XQ10-est, vagy a nagyobb XQ20-ast használjuk. Ez elhelyezés kérdése is. Mi a tér nagysága, és a hangsugárzók mérete végett az XQ20-ast használjuk.
 
 
Ellentétben a többi hangfallal ez csupán két utas. Doboza szintén íves, fényezett, és reflex kialakítású, mint a frontok. Itt viszont az Uni-Q technológia nem csak közép magas hangokat sugároz le, hanem teljes frekvencia sávot, egészen 52Hz-től kezdődően.
Technikai adatai:
  • 2 utas polcra helyezhető bass-reflex hangsugárzó
  • Terhelhetősége: 120W
  • Ajánlott erősítő teljesítmény: 15-120W
  • Névleges ellenállása: 8 Ohm (min 3.2 Ohm)
  • Érzékenysége: 88 dB
  • Maximális hangnyomás: 109dB
  • Frekvencia-átvitel: 52 - 55 000 Hz
  • Uni-Q technológia
  • Keresztezési frekvencia: 2.4kHz
  • 2x130 mm mélysugárzó
  • 140 mm-es középsugárzó, közepén található a magas-sugárzó
  • 19mm-es alumínium dóm
  • Súly: 9.2kg
  • Méretei: 390 x 231 x 345 mm
  • Elérhető színek: juhar, mahagóni, fekete lakk szín
 
A mélysugárzó pedig a KEF XQ60B.
 
Kialakítása megegyezik a kifutott PSW2500-as modellével. Felülről nézve ellipszis forma, így csak két párhuzamos oldala van, és ez nem más, mint a teteje, és az alja, ahol a 30cm átmérőjű mélysugárzó foglal helyet.
A hátulján találjuk a beépített erősítőt, melyben egy csupán egy 200W-os táp biztosítja az áramellátást. Hát, igen. Itt már nem a számok, hanem a tények bizonyítanak.
 
Technikai adatai:
  • Aktív, zárt kialakítású házi-mozi mélysugárzó
  • 30cm-es mélysugárzó
  • Beépített erősítő: 200W D osztályú erősítő
  • 49 literes doboz
  • Érzékenysége: 88 dB
  • Maximális hangnyomás: 111dB
  • Frekvencia-átvitel: 26Hz - 140Hz
  • Bemenet: RCA szintű
  • Alul áteresztő szűrő: Szabadon, fokozatmentesen állítható 40Hz - 140Hz tartományban
  • Súly: 21,4kg
  • Méretei: 444 x 587 x 415 mm
  • Elérhető színek: magas fényű fekete
A hangszórók felépítése tehát kifogástalan. Két dologba kötnék csak bele, és ez a kábelezés. A hangfal aljzata képes fogadni a banándugót, és kb 4mm2-es hangszóró vezetéket is csupaszon. Itt kezdődnek a gondok. A KEF ugyanis eltért az itt használatos jól bevált megoldáson, vagyis a fém összekötő helyett egy más megoldást gondolt ki.
 
 
A hangfal csatlakozója ugye kettős kábelezésre lenne felkészítve. A két csatlakozó közt a KEF egy látványos, de teljesen szükségtelen összekötőt használ. Ez nem más, mint egy kb 6mm2-es ezüst színű „tápkábel”. Ezt a vastagságot már nem hangszóró vezetéknek, hanem tápkábelnek szoktuk hívni. Remekül meg át rajta az Amper. Ennek a kábelnek köszönhetően viszont elég nehézkes a lecsupaszított végű hangszóró vezetéket csatlakoztatni.
A másik oka az észrevételemnek az, hogy miért áltatunk bárkit is olyan dologgal, aminek nemcsak, hogy semmi értelme, de nem is valós. Szétszedve a hangfalat ugyanis egy semmire sem való belső kábelezést látunk. A külső összekötő kábel vastagságát sehol sem látni. Természetesen nincs is ilyen vastagságra szükség, de azért mégis.
A legtöbb ilyen hangfal tulajdonosa így is komoly összegeket költ a hangszóró kábelezésre, aminek így nem sok értelme van, ha belül nem ugyanolyan minőségű kábelek vannak. Ami nem látszik, azon ugye meg lehet spórolni. Azt kihangsúlyoznám, hogy NEM KEF probléma, hanem általános hiba a hangfal gyártóknál.
Erre való a tuning, tartják ők. Némely gyártó külön Kitteket ajánl ezekre a célokra. Meg is tesszük ezt a javítást következő cikkünkben egy KEF Q900-as modellnél.
A tesztünket a gyári kábelezéssel végeztük, hisz nem a mi feladatunk befejezni egy hangfalat, mi csak felhasználók vagyunk. Természetesen ötletet adhatunk a rendszer tökéletesítésére, mivel itt már tényleg minden a maximalizmusról szól. A rendszer maga így is közelít a tökéleteshez, melyet az EISA is így gondolt, hisz ezzel a díjjal jutalmazta ezt a hangfal szettet.
 
Hát fogjunk bele. A 8 hét óta, mióta nálunk vendégeskedik a szett elég sok benyomást keltett bennünk. A bemutató termünk akusztikája végett tucatnyi beállítást volt lehetőségünk kipróbálni, így az általa kiadott hangkép is jócskán változott.
A mostani beállítás talán a legjobb. Kellően telt, de mégis egyesíti a processzor nyújtotta legnagyobb részletességet.
Ez az a rendszer, amiben talán a legjobban látszik, hogy nincs kompromisszummentes rendszer, viszont olyan irányba lehet elvinni a hangképet, ami a legjobban közel áll hozzánk. Ha kell, folyamatosan más, és más beállítást táplálhatunk a processzorba.
Egy ilyen rendszerben az a csodálatos, hogy minden apró hangot kiad, és ezeknek a részleteknek rendkívül tud örülni az ember. A hangok természetessége pedig még élvezetesebbé teszi a filmet.
A hangfalak részletező képessége kiváló. Ez az egyik tulajdonság, ami minősíti a High-End hangfalakat. Ez viszont még nem elég. Hiába az apró részletek, és a nyílt, tiszta hang, ha valami hiányzik belőle. Ez a valami a természetesség. Úgy érzem, hogy kissé technikásan szólnak ezek a KEF hangfalak. Ettől a technikás hangtól viszont már kissé nyerssé válik. A természetes meleg hang viszont nem ilyen.
Ismét azt látjuk, hogy kissé rossz a párosítás. Aki Marantz elektronikát választ, az nem ezt a hangzást keresi, hanem a lágy, meleg karakterű hangfalakat.
A hangfalak viszont ennél többet akarnak. Dinamikára, és teljesítményre szomjaznak. Inkább hallgatnám őket egy Onkyo elő-végfok párossal. Valószínű erre lehetőségünk is lesz. Akkor majd kiderül, hogy azokkal mi is változik majd.
Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy rossz az, amit most hallunk, sőt.
Összehasonlításunk alapja az elektronikában kissé gyengébb Harman/Kardon AVR-7300, de hangfalban erősebb Turul Audio hangfal szettünk.
 
Egyik hozzáértő szakmabéli barátom a következőket vetette fel az utóbbi összeállítással kapcsolatban:
„Szögezzük le, hogy ezekkel a hangfalakkal el tudod adni a Harman/Kardon erősítőt”.
Részben igaza van, ugyanis összességében zenei koncerteken természetesebbnek, és egyenletesebbnek hat, mint japán konkurense. Nem hallani semmilyen színezetet. Semmit sem tesz hozzá, de nem is vesz el a műből. Processzállásban viszont fényévekre van a Marantz előerősítőtől. Ez legalább árban is tükröződik.
 
A Marantz-KEF páros hangja sokkal feszesebb, ezáltal több részlet mutatkozik. A dobok hangja is keményebbnek, pontosabbnak hat. Egyedül a közép hangja erős, és nyers kissé. Köszönhető az Uni-Q középsugárzónak. Amennyiben ezt lágyítjuk egy beállítással, akkor viszont eltűnnek a részletek. Minden nem lehet egyszerre, ezért nem is tesszük ezt.
Bocelli hangja kissé gyengének tűnik, köszönhető a center méretének. A hangkaraktere viszont rendben van. A zene berobbanása pontosan elhelyezhető a térben. A taps is tisztán kivehető. Mivel az első szám csupán a két első hangfalon, és a háttereken szólal meg, azért itt nagyon jól bemérhető a frontok tere. Nincs is azokkal baj. Nem érezzük soknak, mint a Boston esetében, amikor soknak találtuk a közép frekvenciákat, és „halkítani” akartam a centeren. Itt nem akar egy pontból énekelni, hanem szépen kitölti a két hangfal közti teret. Persze az énekes szájánál halljuk az énekhangot. Érdekes viszont, hogy a többi zeneszám előtt, amikor a zongoránál ül, nem tűnik gyengének a hangja. Ez azt jelenti, hogy ennél a rendszernél már az is számít, hogy milyen mikrofonnal veszik fel a dalt.
Kellett nekünk jó rendszer….  Az olcsóbb rendszereknél nincs ilyen problémánk. Meg persze részleteink sem.
Lang Lang Kínai zongorista produkcióját nézve végre igazi zongora hangot hallhatunk. Az utolsó zongora húr rezdülését is tisztán halljuk. Nem esik össze a rendszer, végig kiegyensúlyozott. Ennél jobbat ennél már csak egy High-End sztereó rendszer adhat. Bravo. Ahogy Andrea Bocelli mondaná.
A másik koncertünkre térünk át, mivel ebbe a koncertbe bele kötni nem igazán lehet, vagy kell. A teszt elején említettem összehasonlítási alapunkat a Turul Audio-Harman/Kardon párost. Az a rendszer ennél valamivel melegebben, természetesebben prezentálja nekünk, köszönhetően a sokkal nagyobb hangfalaknak, viszont annál az elektronika processzálása nem ilyen kifinomult. Nehéz dönteni a kettő közül. Az énekhangban a Turul Audio nyerne, míg a zongora hangjában pedig abszolút a KEF.
Térjünk át másik koncertünkre, ahol egy másik stílus mutatkozik meg. Celine Dion Bostoni koncertje az etalon ismét. My Love című dallal kezdünk. Ismét kicsinyellem kissé a centert a dal elején, mert valóban nem olyan telt, mint amit megszoktam, mégis természetes. Hiába három utas, tisztességesen megtervezett, kialakított, és összerakott centersugárzóról van itt szó, csak lehetne nagyobb. A tiszta ének szóló után belép a zongorakíséret, és onnét viszi a hátán a dalt. Ami a legfeltűnőbb, és több rendszernél kifogásoltuk is már, hogy a dobok hangja nem elég ütős. Mutatja ugyan a kamera, de azok hangja mégsem tisztán kivehető. Ismétlem más rendszernél, mert itt aztán nincs vele probléma. Minden egyes ütő lecsapás kivehető a zene alatt, és nem vész el, mint ahogy korábban sérelmeztük. Még egy érdekes, és szívünkhöz szóló dalt hallgatunk meg ezen a lemezen. Ez pedig a francia nyelven előadott Pour que tu m'aimes encore című dal. Tiszta, minden egyes traccsolás érthető. Akár még meg is lehetne eredeti nyelven róla a szöveget. Idegen nyelvű albumoknál az olcsó rendszereknél sokszor egyáltalán nem kivehető a dalszöveg, csak a zene végett hallgatjuk meg a koncertet.
 
Végszónak ennyi, most foglalkozzunk azzal a részével, ami végett érdekes egy ilyen külön processzor – végfok szett. Mozizzunk!
AVATAR. Mi is lehetne más. Szinte kívülről ismerjük. Vagy mégsem eléggé?
Film eleje, erdős rész. Jake az óriás farkas szerű szörnnyel küzd. Az kettéharapja a fákat, aminek a apró darabjai szétfröccsennek, és fogpiszkálókká alakulnak át. Erre Jake visszalő. A gépfegyver hangja most valódi fegyver hangként jön vissza. Nem dübörög, hisz az élő fegyver hang sem teszi ezt. Cserébe halljuk, amint egyesével tölt, és lő a fegyver, valamint azt is, hogy a hüvelyek kilövellnek.  A küzdelemben kezd Jake alul kerekedni, miután elvesztette fegyverét, ezért a vízbe ugorva menekül. A vízbe érkezve majd mi is vele fulladunk. Utoljára a JBL Studio 1 szettnél volt ilyen meggyőző ez a pillanat. Az éjszaka beköszöntével a zajok talán még félelmetesebbek, mint a helyszínen. A vadkutyákkal való harc végig félelmetes. Hallani, a kés fémes hangját, amint előhúzza tokjából, valamint az is elég hatásos, ahogy a földre zuhan. Minden apró rezzenés, és hang felerősödve, artikuláltan adódik vissza. Szerintem élőben sem lenne időnk ennyi mindent megfigyelni, mint amit a film visszaad. Ugyanaz az érzésünk, mint a HD képnél, hogy az emberi szem sem lát annyi részletet, mint amennyit,és ahogy a megjelenítőnk képes visszaadni. Ettől még nagyon tetszik a dolog. hogy TV-s példával éljek, olyan a varázs, mint amikor a fekete-fehér tv után színesben is megnézne az ember egy olyan filmet, amit egyszer már látott. Ki kell próbálni. Mintha egy teljesen új filmet nézne az ember. Huh…
Ugrunk egyet az Ikran befogásához. Itt megkapjuk mindazt, amiről az előző tesztek során beszéltem, vagyis a valódi szárnycsapások hangját. Még véletlenül sem hallunk eltúlzott dübörgő mélyhangokat, inkább egy bőr, vagy ponyva hangjára hasonlít, ahogy irdatlan erővel csapkod a jószág szárnyaival. A kiszorított levegő hangja, pedig mint egy vákuum rángat bennünket a kanapénkban. Nagyobb hangerőnél válik egy kissé soknak az egész. Talán egyszer lesz egy olyan rendszer is, ami ezen a ponton is tud javítani. Gyanítom árban plusz még egy fél panel lakás árát kell rákölteni majd, de a tökéletességnek, mint tudjuk, ára van.
A legdurvább rész talán az ez után következő bölényvadászatos rész. A bölények robaja magával ragadó. Erre biztos felfigyelnek odahaza a szomszédok. Ami a legszembetűnőbb viszont, amit idáig egy rendszer sem adott ki ilyen tisztán, az a dárda hangja, amint lepattan a bölényről. Kétszer is operatőrt cseréltek szerintem, mert én bizony elhúztam a fejem a másodiknál.
A levadászott bölény pedig olyan erővel rogyik össze, hogy majd feldönti a bal első hangfalunkat.
Hasonló jó rész még a fájuk elpusztítása. A helikopterek rotorjának a hangja csapásonként kivehető. A legmeglepőbb viszont a rakéták hangja, ahogy szelik a levegőt, majd becsapódás után a felcspó lángok nem csak egy dübörgő hangot hallatnak, hanem hallani, a láng hömpölygését.
A fák összeroppanó hangja pedig minden eddiginél részletesebben tárul elénk. A leváló fadarabok egyesével húznak el a fejünk fölött. Nyoma sincs a rendszer összeesésének, amikor a hangok elkezdenének összemosódni. Ezt nevezem én már egy High-End mozinak.  Valóban megdöbbentő.
Következhet a végső összecsapás. A légi támadás során a nyíl úgy viszi át a biztonsági szélvédőt, hogy hallani azok szilánkjait kiszakadni a helyükből. Sok drágább rendszernél találkoztunk azzal a ténnyel, hogy ez a hang eltűnt teljesen. Ez pedig egy ilyen rendszernél már nem elfogadható.
A helikopter nekicsapódás a sziklának sem egyszerű felrobbanás. Kiderül, hogy becsapódáskor hallani lehet a fémet, ahogy összegyűrődik, majd utána robban fel. Hogy miket ki nem lehet hallani egy ilyen rendszerből? Arról már nem is beszélve, hogy a mélyhangok természetesen nem különülnek el a rendszer egészétől. A robbanások hallható helyszíne megegyezik a képen látható helyével. Igaz, ez úttal is két mélysugárzót használunk, ami segít a pontos mélyhang pozicionálásban.
A csatajelent rengeteg hangot tartalmaz, mely egyenként, és részleteiben mutatkozik meg. A nyilak hangján is hallani a húr elrugaszkodását, majd amikor átviszi a golyóálló mellényt érezni, hogy annak karbon szálai átszakadnak, átmegy, az emberen, majd hátul távozik. Igyekszem sohasem elrugaszkodni a valóságtól, és csak azt leírni, amit tapasztalok. Higgyék el, ez így van.
Tudnék még órákig írni az élménybeszámolómmal kapcsolatban, hisz minden perc film, amit ezen a rendszeren élünk át ugyanilyen élmény számba megy. Ja, és ez még csak a sima Dolby Digital hang volt.
Most pedig idéznék egy külföldi fórumozót, melynek kijelentése sok embert kiakasztott, de én részben egyet értek vele.
„ A HD hang a csóró ember Dolby-ja”
Érdekes, és felettébb bátor kijelentés, támadták is érte sokan. Az igazság tartalma viszont rendkívül is érthető. Vegyük csak alapul a Marantz AV-8003-as processzorát. Több chip, ás panel van benne, mint 10 másik házi mozi erősítőben. Ráadásul ugye még végfokot sem tartalmaz. Ezeknek a Chip-eknek a számolása olyan pontos, hogy részletesebben tudják dekódolni a Dolby Digital tömörített hangját, mint a többi kisebb házi-mozi erősítő a tömörítetlen HD hangokat.
 
A végfokok, és a tápok minősége, is ezt erősíti. Ez a kijelentés viszont csak részben igaz. Amiért nem értek egyet vele teljes mértékben az azért van, mert egy ilyen processzor mint a Marantz AV8003 viszont képes már dekódolni, vagy csupán kezelni a tömörítetlen formába beérkező HD hangokat.
Persze vannak olyan filmek, ahol kevésbé észrevehető a különbség, de némelyiknél óriási a különbség. Sokkal nyugodtabbá válik tőle a rendszer hangja. Megjelennek a tömörítés miatt eltűnő alsó, és felső tartományok. A legnagyobb különbséget a Transformers 3 BD lemeze hozta el nekünk. Ott nincs mit szépíteni a dolgot. Gyakorlatilag lemossa a normál, tömörített Dolby Digital hangot az új tömörítetlen hang. Az elején beérkező Paramount Pictures bemutatója is jelzi, hogy az egyes hangszórók mennyivel levegősebben, és teltebben szólnak, mint tették ezt az előző szabvány alkalmával. Hogy még mi változik, ha az eredeti tömörítetlen hangot választjuk?
Ugyan az, mint amikor MP3, és SACD közt váltunk. A dinamika tartomány kiszélesedik, minden hang úgy szól, ahogy felvették, mivel nem szabadították meg a „feleslegesnek” mondható apró frekvenciáktól magas, és mély hangban. Ezáltal lehet sokkal jobban kalibrálni a rendszert.
A film közben egyáltalán nem kicsinyeltük a center méretét. Végig telt, dinamikus, mégis tisztán teljesített. Nem mosódtak el a hangok, még intenzív sok hang esetén sem. Most itt nem emelnél ki az egyes részleteket, mert abból egy újabb élménybeszámoló kerekedne.
Ajánlom inkább mindenkinek, hogy ha van alkalma hallgasson meg egy igazán pontosan, és jól beállított Marantz AV8003, és MM8003-es párost akár KEF XQ, akár bármilyen más szettel, hisz egy igazán különleges élményben lesz része.
A végére tehát megkaptuk a kérdésünkre a választ. A régi technika is lehet jó hangú, sőt ahogy a fejlesztést, és az anyaghasználatot figyelembe vesszük, akkor lehet, hogy jobb vétel megvenni egy kifutó csúcsmodellt kedvező áron, mint egy új típust magasabb, bevezető áron. A lényeg, ha nincs megfelelően kalibrálva, akkor úgysem ér majd többet, mint a szomszéd 1mFt-os komplett rendszere.
Mi is hetekig állítgattuk, míg a legtökéletesebb hangzást nyertük ki belőle. Az álláspontomat azonban továbbra is fenntartom, miszerint egy melegebb hangú hangfal család jobban passzolna a MARANTZ elektronikához, mint a KEF. Azzal viszont nem biztos, hogy ilyen pontos, és tiszta hangokat kapnánk.
Ez nemsokára kiderül, mert összelőjük a Turul Audio hangfalainkkal, amik pedig pont az előbbi előnyökkel rendelkeznek.
Köszönjük, hogy ismét velünk tartottak.