Keresés

Harman/Kardon AVR-760 Házimozi teszt

Harman/Kardon AVR-760 Csúcserősítő teszt

Egy régi vágyam teljesült a Harman Kardon AVR- 760-as megérkezésekor. Végre tesztelhetem a Harman/Kardon jelenlegi zászlóshajójának számító erősítőjét, még ha ezt nem is a megjelenése pillanatában tehetem.

Vágyaim oka az előd modell, az AVR-7300-as erősítő volt. (2005) Nemrég adtuk el, és a szívem szakadt meg utána. Hiába. Az már egy 7 éves gép volt, és ennek megfelelően a technikai tudása is elavultnak számított a mai viszonylatokban. Azon még nem volt még HDMI sem, nemhogy True HD, vagy DTS HD. Ettől függetlenül tette a dolgát, és a méret nem hazudott. Az 1500W-os tápegység, és a 30kg súly, megnyerő hangképpel lopta be magát a szívünkbe. Persze voltak hibái, ami a részletező képességében teljesedett ki, de maga az összkép, és a dinamika amit nyújtott, feledtette velünk ezt.

Teltek múltak az évek az AVR-7300-as megjelenése óta, és a Harman mérnökei előbb az AVR-755-öst, majd rá egy évre az AVR-760-as csúcskészülék érkezését jelentették be.  Ezek méreteikben, és elrendezésükben sokkal szerényebb összképet mutattak a 7300-ashoz képest, ám árban mégis egy komolyabb szintre emelkedtek. 2009-et írunk.

Az AVR-7300-as készülék 2005-ös árcéduláján még csak 569990Ft-ot találtunk, még az AVR-760-asért már több mint 700eFt-ot kellett leszurkolnunk. A Harman/Kardon sosem gyártott milliós gépeket, de akkora igény nem is mutatkozott iránta, főleg úgy, hogy az ilyen kategóriás készülékek után már csak egy hajszálra vannak a milliós gépektől hangzásban. Aki pedig szeretné, ezt a készüléket is tovább bővítheti egy végfok beiktatásával. Erre nem hinném, hogy gyakorta lesz szükség, hisz a 760-as 7 X 85W folyamatos teljesítmény leadásra képes 20Hz–20kHz, frekvencia tartományban kevesebb mint 0.07% Teljes harmonikus torzítás mellett. (THD) Erre a teljesítményre a benne található 1220W-os tápegységgel képes, ami valós teljesítménynek hihető, hisz az analóg erősítők 35%-os jelveszteséggel dolgoznak általában, és ha a fennmaradó teljesítményt elosztjuk héttel, és levonjuk belőle a torzítási adatokat, akkor is bőven a megadott értékek feletti számokkal találkozhatunk. Hiába. Régen nem hazudtak, inkább adtak meg kevesebb, mint nagyobb értékeket a H/K mérnökei. Persze ez néha bonyodalmakat okozott, de aztán az árcédulája rögtön helyretette a dolgokat.

Az a célcsoport, aki ennél még nívósabb, és drágább készülékekre vágyott, annak ott volt a Lexicon. A Lexicon a Harman presztízsmárkája. (Ez kb olyan, mint a VW-nek az Audi)

Persze itt is, mint az autóiparban előfordul a közös platform, vagy a teljes egyezőség. Ilyen példa volt akkoriban a Lexicon RV-5-ös modellje, ami gyakorlatilag egy átcsomagolt Harman/Kardon AVR-745-ös volt. Hogy az autós példával éljek VW Phaeton - Audi A8. A Lexicon-ért kétszer annyit el lehetett kérni. Ha ebből indulunk ki, akkor már érthető, hogy miért az AVR-760-as a jelenlegi csúcsmodellje a a Harman/Kardon-nak.

A lényeg, hogy egy 20kg-os monstrum áll előttünk. Számomra mégis picinek tűnik, hisz az AVR-7300-as 30kg volt, és méreteiben is másfélszer ekkora készülék volt. Nem is fért el sehol.

Hogy mégis most miért foglalkozunk egy ilyen réginek mondott géppel?

Mert a Harman/Kardon cégcsoportnak köszönhetően, még ma is kapni ezt a gyönyörűséget, és majdnem fél áron. A 400eFt-os mezőnyből hangban, és teljesítményben így is kimagaslik, és technikai tudását nézve is még  versenyképesnek mondható. Persze az idő múlt, így csak 4 HDMI bemenettel rendelkezik, viszont egy szoftverfrissítésnek köszönhetően ezek is már 1.4-es szabvánnyal bírnak. Kimenet terén is lehet némi hiányérzetünk, már ami a mennyiségét illeti, hisz csak 1db HDMI-vel rendelkezik. Ez a legtöbb ember számára bőséges, csak azoknak nem, akik egyszerre használnak projektort, és TV-t, mert azoknak dugdozgatniuk kell, vagy marad a switch.  Én erre azt mondom, hogy még így is megéri. Aki meg egy ilyen gépet vesz, az nem 20m2-es szobába veszi, hanem egy mozi terembe, ahol meg úgyis csak a projektor van mögé téve.

Már abban az időben is rendelkezett USB bemenettel, Hálózati (DLNA) támogatással, a saját jól bevált A BUS 2 zónás rendszerével. Az internet rádió pedig akkoriban sem volt még elterjedt, de ez az erősítő már azt is támogatta.

Az USB-n keresztül hallgathatunk róla zenéket, sőt elvileg képeket is nézegethetünk. Nekünk az utóbbi nem jött össze. Látta ugyan a fájlt, viszont nem jelenítette meg. Lehet, hogy a felbontással volt baj. Ezt csak érdekesség képen próbáltam ki, mert nem hinném, hogy egy ilyen erősítőnél ez pozitívum, vagy negatívum lenne. Amit viszont tökéletesen kezelt, az a .Flac, és .Mp3 kiterjesztésű felvételek, és ez a lényeg. Ezeknél ismét remekül teljesített a Harman saját fejlesztésű dekódere a Logic 7. Egyáltalán nem volt surroundos hatása, inkább csak nagyobb terűvé tette a művet.

Az USB-n keresztül az iPhone készülékemet nem kezelte. Ezt a leírása is megerősítette. Közölte velem, hogy arra a hátulján található The Bridge II dokkolóval lenne képes.

Az Internet rádiójának a menüje ugyanolyan lassan végzi a dolgát, mint amilyet az új modellek esetében tapasztalhattunk. Öröm mégis benne, hogy csak egyszer kell a kedvenc adóinkat kikeresni, amit nem olyan nehéz, hisz rengeteg lokalizáció szerint szűrhetünk, majd elmenthetjük azokat a numerikus billentyűink egyikére. Innentől nincs az az ember, aki elveszne benne. A végeredmény is meggyőző. Kellően gyors csatorna elérés, és a pufferelés után 2-3 másodpercen belül már szól is kedvenc internetrádiónk. Találtunk persze olyan adót is, mely 10 másodperc alatt szólalt meg, de a legtöbb csatorna elérése tényleg gyors. Minősége is jónak mondható. Kicsit feltekerve a hangerőt kedvenc zenéinknél és máris egy szórakozóhelyen érezhetjük magunkat. Csak bírják a hangfalak....

Menürendszere felépítésileg megegyezik a most kapható új készülékekével. Szerencsére. Ez egy olyan megszokott ügyesen, és ésszerűen megtervezett menü, hogy a legtöbb gyártó tanulhatna belőle.

A távirányítója is megegyezik a kisebb modelleknél megismertekével. Ami mégis megkülönbözteti tőlük, hogy az egész jégfehér  háttérvilágításra gépes egy gonb megnyomásával, ami felettébb látványos. Ezen kívül tanítható is.  Az AVR-255-ös távvezérlőjétől csak annyiban tér el, hogy van rajta egy LCD kijelző, világít, és további 3 gyorsválasztó gombot tettek rá. (USB, Internetrádió, Hálózat) Természetesen a bemenetek közt a bementi listában is válogathatunk. Az egyes bemeneteket szabadon átnevezhetjük, és rendelhetünk hozzá videó, vagy hangkapcsolatot.

Érdekessége továbbá az erősítőnek, hogy egy bemenetet több forráshoz is rendelhetjük. Gyakorlati előnye, ha pl egy DVD lejátszót használunk zenehallgatásra is, akkor a elegendő egyetlen kábellel összekötnünk az erősítővel, majd azt az AUX, és DVD bemenethez is hozzárendeljük. A DVD bemeneten keresztül 5.1-es formátumban hallgatjuk a filmjeinket, míg az AUX bemeneten keresztül pedig pl. sztereóban. Ezzel is egyszerűbbé téve a felhasználását.

A készülék menürendszere az alábbi képeken látható.

A készülék kívül is lélegzetelállítóan gyönyörű. Milyen is lehetne más. Még nem volt ember, aki ezért támadta volna a Harman/Kardon-t. A 7300-as sem volt csúnya, de ez egy teljesen más világ. Tudtak akkor is, és most is maradandót alkotni. A legtöbb márka megjelenése megosztja a vásárlókat, de ez az egyetlen gyártó, akinek a készülékei őszinte bólogatásokat vált ki a nézelődőből. Már már a megszokott több éves előlapi design tárul elénk, de mégsem. A bekapcsoló gombon felül ugyanis nem találunk egyebet az előlapon, mint a hangerő szabályzó szépen fehéren megvilágító gyűrűjét. Az erősítő alján egy lenyíló ablak mögül aztán elénk tárul a világ.

Már az ajtó is megér egy misét. Közel fél centiméter vastag anyagból készült. Lenyitva tükrözték rá az összes gomb képét, így nem kell lehajolni az erősítő elé, hogy kezelni tudjuk azt. Az előlap vastagsága azt hiheti el velünk, hogy a felrajzolt gombok már-már érintésérzékenyek. Pedig nem. Sebaj. Gyakorlatilag minden funkciót elérünk az itt található kezelő szerveken keresztül. Itt találjuk az USB bemenetet, az előlapi optikai, és koax, és analóg video bemeneteket (SVHS, kompozit), Ezen felül a két megszokott aljzatot, ami a mérő mikrofon, és a fejhallgató csatlakoztatását is itt találjuk. A legszebb az egészben, hogy minden fém csatlakozó aranyozott, így valóban luxus látványt nyújt.

Megfordítjuk. Ekkor ámul el a legtöbb ember. Hát nem éppen az alap modellekre emlékeztet.

A temérdek ki, és bemenet közül bármilyen rendszert képes kiszolgálni. (részletesen a teszt végén a technikai rovatban) A hangfal csatlakozó mind fém, és ezek mindegyike aranyozott bevonatot kapott. A teljes hátsó fele tündöklik az aranyban. A The Bridge II dokkoló használatával viszont teljes mértékben kihasználhatjuk Apple iPhone, vagy iPod készülékünket. A dokkoló korrekt módon mellékelve van a tartozék dobozban, a 2. zónás kisméretű távirányító mellett.

A erősítő hűtésére szolgáló alumínium borda középen helyezkedik el. Szellőztetése pedig az erősítő hátulján található réseken át is megoldott. Ebben egy belső ventilátor nyújt segítséget, aminek a hangja szinte észre vehetetlen. Egyébként nem annyira izzadós fajta, mint a kisebb modellek. Melegszik ugyan, de nem fűt.

A látvány tehát lenyűgöző. A tervezés is első rendű. Végre befér egy Tv állványba is, és a teljesítmény terén sem kellett túl nagy kompromisszumot kötnünk.Ez volt az egyik legnagyobb gondunk a 7300-assal, hogy gyakorlatilag sem mélységileg, sem magasságilag nem fért be a gyári állványokba.

Meg is kezdtük a beüzemelést. A hallgatózást 5.2-ben végezzük. A hangfalakat illetően a Turul Audio hangfalainkat fogjuk használni, hisz azokkal szólt a legjobban a 7300-as is. Később szeretném a hozzá ajánlott márkatárssal is párosítani, ami nem más, mint a JBL új Studio 5-ös szériája, ami látszólag is ízig vérig mozi hangfalnak született.

Az erősítő 7 csatornáján keresztül a klasszikus 7.1, vagy 7.2-es elrendezést támogatja. Amennyiben nem helyeznénk el ennyi hangfalat egy helységben, akkor azokat felhasználhatjuk egy másik szobában is második zónaként.

Az AVR-760-as két független szubwoofer kimenettel rendelkezik. Külön is méri őket. Méretben, és hangban is megkülönbözteti egymástól őket. Ez eltér az Onkyo, és a Denon-nál használatos dupla előerősítővel szerelt szubwoofer kimenettől. Hasonlóval még a Yamaha erősítők rendelkeznek. Ezekkel lehet igazán jól dolgozni.

A mérést a már jól megszokott mikrofon elhelyezésével kezdtük meg.

A teszthangok érdekesek. Nem Audyssey félék. Itt egy füttyhöz/csippanáshoz hasonlító hang térképezi fel a hangfalainkat, hogy megállapítsa, hogy mennyi, és mekkora van rákötve. Miután körbeért a teszthang, megállapította, hogy 5.2-es rendszerrel van dolga. Ezután jön a fordulat: A hangfalakat egyesével kezdi vizsgálni. 60cm-re kell elhelyezni a mikrofont először a bal első, majd a center, végül a jobb első hangfal előtt. Ugyanezt kéri a mélysugárzóktól is, csak 90cm-es távolságban.

A hátterekről valamiért többé nem esik szó. A távolságokat szépen belövi, azzal nem volt komolyabb baj. Igazából a végeredmény sem nem lett jó, sem nem lett rossz. Hangban sokkal hangosabb, ha bekapcsoljuk az EQ-t. Megismételtük többször a mérést, és az is előfordult, hogy épp fordítva, halkított a rendszeren. Kb 10dB-es eltérésről beszélünk. A mélyhang kiemeléseit a teremnek szépen korrigálta, csak ekkor meg magasba ment el egy picit. Ekkor már nem Harman/Kardonos, hanem Pioneer-os hangzást érve el. Egy normális térben valószínű jobban teljesítene. Nem szégyen ez, mert néha az Audyssey kezeire is csomót köt. Végül kikapcsoltam az egészet, mert tudtam a a hangfalak elhelyezésével játszani, és így már amúgy is jól működött az elődje, mivel abban nem volt hasonló mérő rendszer.

Az EzSet kikapcsolása után szinte ugyanúgy kezdett el viselkedni, mint az elődje. A hangereje is hasonló volt. Most már nem akartam -10dB-nél feljebb tekerni. Végre, visszakaptam a 7300-asom reinkarnációját!

Megszólaltatva az erősítőt rögtön megnyugodtam. Igazi Harman hangzás ez, amit mindig is szerettünk, és már hiányzott egy kicsit. A beállítások után, már nem igazán éreztem gyengébbnek a 7300-asnál. Valószínű itt már kevésbé érződik a különbség, pedig az erősebb volt.  Ezen a szinten viszont nagyjából ugyanazt a hatást érték el.

Ami viszont rögtön szembetűnő, hogy elsőre sokkal egyenletesebben szól, mint az Audyssey hangzásjavító elektronikákat használó erősítők. Kevésbé színezett hangot produkál. Ez mindig is tetszett benne.

Az Audyssey-hez képest viszont kevésbé kalibrálható, ugyanis nem teszi közzé a mért adatokat, és egyáltalán nem találni benne bármilyen parametrikus equalizert. Ez egy normális szoba/nappali esetében nem akkora probléma, csak ott, ahol több a visszaverődő, vagy egyes pontokon felerősödő hang. Pl galéria. Az akusztika hasonló nálunk is. Itt a stadion effekt jelent nagy kihívást, de ezt eddig is kordába tudtuk tartani, igaz ez jóval több tudást, tapasztalatot, és időt vesz igénybe. Abban a reményben álltam neki a finomhangolásnak, hogy ha a 7300-assal is jó beállításokat értem el, akkor ezzel sem lehet bajom.

A mérés után sajnos még sokkal jobbnak hatott az előző tesztalanyom összképe, de tudtam, csak idő kérdése, és talán változni fog ez a sorrend. A hangszórók végett mindenképp, hisz ott egy háromszor többe kerülő elektronika tette a dolgát. Ez is egy érdekes dolog, hogy az olcsó hangfal drága elektronikával párosítva hozza a jobb eredményt majd, vagy a drágább hangfal olcsóbb elektronikával. Ezzel a dilemmával sokan küzdenek, mint tudjuk. Persze arany szabály, hogy minden rendszer csak olyan erős, mint a leggyengébb komponense.

Az AVR-760-as bemérő rendszere két hallgatási pozíciót képes tárolni. Ez tetszőleges számú hangszórót takar. Lehet az egyik egy 7.2-es rendszer, még a másik egy 5.0- vagy egy 2.2-is.

Már az ő gyári hangolása után is érzékelhető, hogy valamivel több részlettel bír. Legalább láthatjuk a processzorok fejlődését. A 7300-asban még egy Cirrus Logic CS49400 processzor dobogott, mely kettős 24 bites fixpontos DSP motorokat és 32 bites audio utófeldolgozást vonultatott fel akkoriban. Az új csúcsmodellben viszont már kettő, a Texas Instruments által gyártott DA 710-es processzor végzi a dolgát. Ez is 32 bites, és érezhetően gyorsabb, több művelet elvégzésére képes. A videó szekció felskálázási műveleteit egy Faroudja DCDi Cinema™ chip végzi, mely 1080p felbontású videojellé alakítja át az összes analóg, és digitális videoanyagunkat.

Ami első benyomásra feltűnt az a Dolby Volume meglepően helyes működése. Talán az egyik legjobb. Nem annyira Loudnesses a hangja, de mégis kellően összenyomja a dinamika tartományt arra a szintre, ahol nem zavar ugyan senkit, de mégis kellően részletező. Ezt eddig nem nagyon szokhattuk meg a Harman-tól, hisz elterjedten csak az idei modellekbe került ebből a jófajta elektronikából. A 360-as, és a 265-ös erősítőben is ez dolgozott, de azokban valamiért nem tűnt fel. Több lépcsőben állíthatjuk, valamint az intenzitása is kalibrálható.

A menürendszere köztudottan az egyik legjobb, de mégis van benne egy apró hiba. Az egyes hangszórók kimeneti jelszintjét csak a menüből érjük el. Hiába a gyors Audio Effects gomb, ott csak a Dolby Volume-ot, a hangszín szabályzót, a teremakusztikai EQ-t, és a mérési pontokat találjuk. Igazán tehettek volna egy ilyen menüpontot is bele. Természetesen a főmenüből könnyedén pár lépéssel eljuthatunk ezekhez a beállításokhoz, és a film hangja alatt kalibrálhatjuk saját ízlésünk szerint.

A végeredmény elég jól sikerült. A hangfalaknak köszönhetően egy nyugodt, meleg, telt hangzást kaptunk. Nem pont olyan a hangja, mint a 7300-asnak folt. Az övé picit egyenletesebbnek hatott kevesebb részlettel, míg a 760-as picit több magassal rendelkezik, de ennek hála több a részlet is, és a tér is nagyobb. Sajnos talán pont ezért keményen nem fog szólni. Mozinál ez előnyt jelenthet. Azt majd a JBL Studio 5-ösöktől várom el. Szégyenkeznie azonban így sem kell, mert kellő erő lakozik ebben a "csepp" készülékben, így nem csak új lötyögteti a hangszórókat, hanem érdemben tudja azokat kordában tartani. Talán túl sok is. Látványosan erősebbnek tűnik, mint a Marantz MM-8003-as végfok. Amennyiben viszont ez a helyzet, akkor egy nagyobb moziszobában is csak a a hangfalak állják majd az útját.

A zenei részét is feszegettük egy picit. Ezt alapból a Harman/Kardon erősítőknél nem szoktuk, de mivel az AVR-265-ös erősítőnél is erős javulást figyeltünk meg, így a csúcsmodell esetében is hasonlót vártunk el. Kaptunk is. Egy nagyon kellemes, telt, testes de mégsem loudnesses hangot kaptunk. Feszesnek, dögösnek nevezném. A régi készülékei rendre az unalmas jelzőt kapták tőlem. Azokat nem ezért szerettük. Ők inkább a mozira voltak kihegyezve. Ezzel viszont már egy élhető alternatíva tárul elénk. Ha nincsenek High-End igényeink, akkor elégedettek lehetünk a zenei hangjával is.

Andrea Bocelli Vivere koncertjénél a mikrofonjába beszélve hallani azt a digitális zajt, amit a mikrofon érzékel a beszédhang mellett. Ez teszi életszerűvé az egészet. Alapból persze élményt ( Dolby Volume nélkül) csak nagyobb hangerőn érhetünk el vele, de akkor viszont pontosan, és lehengerlően szólal meg. Ezt hívják valódi házi-mozinak. A legtöbb gyártó azért alkalmazza alap beállításnak az éjszakai áramköröket, mert hiába tekernénk fel a hangerőt, nem tudna hasonlót művelni. Mint említettem ez a készülék nem 20m2-re termett. Ez egy csúcsragadozó, ami kihívásokat keres. Bátran lehet érzéketlenebb, nagyobb hangfalakhoz használni. A nagy tér pedig nem kihívás, hanem élettér ezentúl.

A közép magas tartománya kissé fémesnek hat, ami még érdekesebbé teszi a hangját. Ne karcosnak, vagy bántónak képzeljük el. Hasonló a Marantz nyávogásnak mondott hangjához, de ez frekvenciában valamelyest lejjebb van. A felharmónikus zörejek emelkednek itt csupán ki. Ez az a hang, amire sokan felkapják a fejüket, és örülnek, hogy milyen apró zörejeket is kihallani a rendszerből. Na, most a Harman/Kardon-tól is megkapták. Az egész koncert új élményeket ad. Még a több hangszerrel kísért duetteknél sem esik össze. Kellően pontosan tartja magát. Közel sem olyan feszes a hangja, mint a KEF XQ, vagy az olcsóbb Mordaunt Short Aviano-nak, de azoknál sokkal természetesebb. Tovább érzem kellemesnek az általa prezentált összképet.

A Celine Dion bostoni koncertjén a csend talán az egyik legjobb mérce. Érdekesnek tűnik, de higgyék el, ezen döbbennek meg a legtöbben nálunk. A csendből kitörő kristálytiszta énekhang a legtöbb embernél legalább libabőrt eredményez. Újra azt érzem, hogy ennél a koncertnél ez a terem is kicsi. Ugyanezt éreztük korábban a 7300-asnál is. Olyan nyílt, és tiszta erő áramlik ki belőle, hogy úgy érezzük, bármire képesek vagyunk. Ez persze köszönhető az átlag centereknél kb. 2-3-szor nagyobb Turul Audio centerünknek, ami nem túlságosan igényli a szubwooferünk támogatását.

Ezután betettem Adele Royal Albert Hall-ban rögzített felvételét. Már előző tesztemben is megemlítettem, hogy helyenként karcos az énekhangja, de most itt minden visszafogás nélkül azt adja vissza, ami a lemezen van. Ezt pedig elég gáz. Maga a hang terjedelme óriási, hisz DTS-HD Master Audio hangsávról van szó. Ezen kívül viszont katasztrófa. Ugyan ez a helyzet Celine Dion Las Vegasi koncertjénél, ahol szintén a DTS szakemberei rögzítették a hangsávokat. Nem állítom, hogy magával a DTS-el lenne baj, hanem csak azt, hogy van ott egy valószínű idősebb úr, akinek a keze mindig megcsúszik egy-egy potméteren, amit ő nem hall. A Denon ezeket a hangokat rendszerint lekerekíti, így egy ilyen rendszeren kevésbé ütközik ki, viszont ha ezt lekerekíti, akkor felmerül a kérdés, hogy mi mást még?

Ezek a hibák azonban az olcsó rendszereken előnnyé válnak, hisz a tompább hangfalakat élettel telivé varázsolja. Egy ilyen, jobb rendszernél, viszont már erős hátrányt jelent. Egyébként óriási hangja van ennek a britt hölgynek, amit talán pont a DTS HD Master audió hangsáv tesz még jobban eladhatóbbá.

Ezután egy Barbados-i hölgyet is meghallgattunk. A hangsáv szintén DTS-HD MA. Rihanha zenéje teljesen mást sugall. Pörgős, lendületes, igazi stadionos nagy koncert ez. Itt valószínű más volt a hangmérnök a DTS részéről, mert eltűnt a bántó karcosság az énekből, vagy legalább is elvész az élő műsorvarázsában. Maga a cintányér az ami folyamatosan csörömpöl. Leginkább maga a video minősége hagy némi kivetni valót maga után, de hát semmi sem tökéletes. Barátokkal érdemes mindenesetre átélni ezt az élményt.

Csere: Avatar, mozi

Betettem a lemezt, mely onnan fojtatta, ahol épp előzőleg abbahagytam. Ép a végső összecsapásra repültek az Ikran-ok, élükön Jake-el, aki a a legnagyobb madáron (Toruk- Végső árny) repült. A vesém majd leszakadt, amikor -10dB-es hangerőn egyet csapott a szárnyával. Ha már itt voltam, akkor rögtön a végén kezdtem. Éreztem, hogy több részlettel bír, mint az elődje, már-már tökéletes. Közel hozza azt a szintet, amit az 1mFt-os processzor. Ugye már az elején is ezt állítottam, hogy itt már csak egy hajszál választja el egymástól a két kategóriát.

A végső összecsapás alkalmával amikor az ikran a sziklának csapja a helikoptert, akkor nemcsak hogy hallani a becsapódását a helikopternek, és előtte a fém összegyűrődését, hanem azt is, ahogy a propellerek még csapnak párat. Egyre több részletet lehet kihallani, és a hang még mindig Dolby Digital (360kB/sec tömörítés mellett).

Ismét meghallgattam ezt a jelenetet eredeti DTS HD MA hangsávban, de az eredmény ezzel az erősítővel is szörnyű. Meg sem közelíti a Dolby Digital hangját, dinamikáját. Miután már 4 erősítőnél ezt tapasztaltuk, ezért kijelenthetjük, hogy ezt bizony elszúrták.

Na, de ne menjünk ennyire előre. Újra indítva a filmet, a kezdő dialógus rendkívül tiszta, és telt. Köszönet érte ismét a nagy centernek, és a 760-asnak, mely meg is képes normálisan kiszolgálni. A center hangban mindig is erős volt a H/K. A kocsmai jelenetet történései is hoznak újat a napnak. A háttér zajok, a taps, és lánynak adott pofon egyaránt élethűen csattan. Jake öklözése talán már túlzás is. A lényeg, hogy élmény számba megy.

Az erdős részhez ugorva, a menekülés a farkas szerű lény elől félelmetes. A gépfegyver hangja gyors, pontos fémes. Ahogy élőben. (Voltam katona).

A vízbe érve majd eltörik a lábunk. Újra elfogott az a fojtogató érzés, ami a JBL Studio 190-esnél, és a KEF XQ-nél fogott. Soha nem volt még ilyen nyomasztó a víz alatt lenni. Pedig a Turul Audio eddig nem volt ilyen hatásvadász. Nem volt ilyen kemény. Ezek szerint a 760-as jobban kihozza belőle a maximumot. Mondom ezt úgy, hogy előtte a Marantz elő-végfok páros volt rajta. Az semmi sem volt ehhez képest. Nem hozzá való. Az a Mordaunt Short Aviano-van érzi most jól magát.

Az éjszaka beköszöntével az izgalmak fokozódnak. Az apró neszek, az íj bőr feszítőjének (Ideg) recsegése mind élmény szerű. A tér is meglehetősen széles. A kupola néha kiüti a fejünk fölötti hangokat, de most ez sem annyira vészes. Olyan jól dolgozik a processzora, hogy még ez sem jelent neki akadályt.

A vadászat igazi Istencsapás. Bődületes erővel rohannak ezek a bölényszerű lények. A rájuk dobott dárda talán még sosem repült ilyen közel hozzám. Egyébként ez volt az a pont, amit a 7300-as konkrétan kihagyott, vagy kifelejtett közölni. Minden más dinamikus volt, de az a fránya dárda félúton eltűnt a levegőben. Ez viszont ideért, és a fejem mellett bal oldalt el is került.

Végezetül itt nem kezdenék el negatívumokat, vagy pozitívumokat említeni, mert ami negatívuma van, az vagy a kora végett van, (HDMI bemenetek száma), vagy a bemérő rendszere kezdetlegességéből.

Alapjaiban csupán a beállítási lehetőségei végett nem veszi fel a versenyt az elő-végfok párossal. Ez az a sarkalatos pont, amin kategóriák csúszhatnak el. Egy biztos minden forintot megér. A jelenlegi 400eFt-os szegmensben csupán a bemérő rendszere végett lehet minőségi ellenfele. Teljesítményben pedig gyakorlatilag egyedül van. Ekkora erőt egyik gyártó sem kínál. Ha végre fejlesztenének hozzá egy bemérő rendszert, vagy csak kalibrálhatóbbá tennék, akkor újra felkerülhetne a 800eFt-os kategóriába.

Hogy megválaszoljam a cikk elején feltett kérdésemet, a válasz: Igen, tud nagyrészt jobb lenni egy olcsóbb erősítő jobb hangfalakkal. Azért írtam, hogy nagyrészt, mert a Marantz-ot viszont olyan szinten sikerült kalibrálnom, hogy összességében lineárisabban szól. A Harman-Turul Audio páros viszont természetesebb, és teltebb. A helyes válasz inkább, hogy más. Egy normál szobai körülmények közt nagyobb különbséget érnénk el. Ott ugyanis nincs akkora szerepe a mikrofonos beállításnak.

A fejlődés így is látványos. Végre együtt van minden: részletek, fejlett hálózati funkciók, szép megjelenés, és brutális erő. Ezek a Harman/Kardon AVR-760 főbb jellemzői.

Kinek ajánlanám?

- Azoknak, akiknek nagy, vagy rossz akusztikával rendelkező  nappalijuk van.

- Moziszobával rendelkeznek, és ezáltal nagy teljesítményre van szükségük, de a megadott összeg végett nem szeretnék, ha ez a minőség rovására menne.

- Esetleg csak nagy, és érzéketlen hangfalaik vannak.

Érdemes belehallgatni. nekem nagyon bejött.

Sokkal többet adott, mint vártam tőle.

Nem csak én láttam így, mert számos elismerést gyűjtött be, még a megjelenése pillanatában, amikor ugye nem ez az árcédula volt még a nyakába akasztva: