Keresés

Harman/Kardon BDS-870 házimozi szett teszt

Harman/Kardon BDS-870 házimozi szett teszt - Nagy hang, kis doboz

A házimozi egybe rendszerek ismét a reneszánszukat kezdik élni. Ezt látszik erősíteni a Harman/Kardon választéka is, mivel az idei évre 11 ilyen jellegű rendszert kínál. Természetesen ebbe beleértendőek a tavalyi, és az idei évre szánt modellek is.

Most a gyártó csúcs rendszerével fogunk megismerkedni, mely egy BDS-570-es központi egységből, és egy HKTS60-as hangfal szettből áll, mely egy igényes dobozba csomagolva már megérdemelt egy új nevet.

A Harman/Kardon BDS-870-es szettje már megérkezésekor felhívta magára a figyelmet. Fehér, viszonylag kisméretű dobozban érkezett, rajta a szokásos otthoni környezetet illusztráló fotóval.

Kibontva két külön dobozban találjuk a készülékeket. Legfelül a BDS-570-es központi egység található, melynek előlapját csupán jobb oldalról töri meg a fekete, teljesen síkban elhelyezkedő gumírozott hangerőszabályzó. Természetesen az elengedhetetlen fehér peremvilágítással, mely a Harman/Kardon védjegyévé vált. A készülék előlapja széleit lekerekítették, így kissé légiesebb megjelenést kölcsönözve a készüléknek, hisz mégis csak egy vérbeli Lifestyle termékről van szó.

 

Bal szélén keskeny lemezbetöltő nyílást látható, méghozzá nem tálcás, hanem a beszippantós fajtájú. A két egység között bújik meg a két soros pontmátrix kijelző. Ezen a kijelzőn aztán minden érdemi információt közöl velünk, például hol járunk a menüben, így anélkül használható, hogy egy külső megjelenítőt kapcsolnánk be mellé. Rádió, vagy zene hallgatáskor pedig közli velünk az előadó nevét, és a dal címét. (Rádio Text)

Jobb alul helyezték el a mikrofon, és a fejhallgató aljzatot, és a médialejátszóként szolgáló USB aljzatot.

Felülről nézve kissé autohifi erősítő érzésem támad. Letisztult, szép, egységes forma. Sötét grafitszürke szálcsiszolt fém fogja közre a fényes, krómszínű Harman/Kardon feliratot. Igazán nem lehet a megjelenésére panasz. Kellően drágának tűnik. Ezt a benyomást erősíti tovább, hogy nyomokban sincs a felső fémlap megszaggatva hűtőbordákkal. Szellőzését, és a hő elvezetését egy hátsó beépített ventilátor végzi.

Az előlaphoz tartozó felső műanyag sávon a feliratok mind arról árulkodnak, hogy milyen széles tudásszintet is képvisel a készülék. Hosszasan sorolja a beépített dekódereket, és a lejátszható formátumokat.

A fejlesztések elsősorban a 3D-s tartalmak támogatásában merülnek ki. Ez különbözteti meg az tavalyi szériától, mely már akkor támogatta a HD hangformátumokat. Az idei modellek *70-es végződést kaptak. Ezzel jelzik a 3D-s támogatást. Mivel párhuzamosan elérhető mindkét évjárat, így mindenki eldöntheti, hogy mire van szüksége, és ez alapján választhat.

A központi egységen összesen két kezelő gombot találunk. Az egyik a ki-bekapcsolást végzi, a másik a lemezkiadásért felel. Egy biztos: távirányító nélkül semmire sem megyünk.

 


Az autóerősítő formát tovább erősíti, hogy felülről láthatók a hátsó hangfal csatlakozások is. Ezek ismerősek már az AVR-760-as erősítőről. Ugyanilyen aranyozott fém csatlakozók voltak azon is. 2,5mm2-es kábel keresztmetszetig biztosan nem állják az útját a felhasználónak. Miután kellően felhívta a hátulja is a figyelmünket, hát megfordítottuk. Teljesen aranyban tündököl az egész készülék feneke. Gyakorlatilag szinte megegyező mennyiségű csatlakozó áll a rendelkezésünkre, mint egy AV erősítő esetében. Találunk rajta számszerűen két optikai, és egy koaxiális digitális hangbemenetet, 2 pár analóg RCA hangbemenetet, és egy pár kimenetet. A video részt sem bagatellizálták el, hisz 3db HDMI bemenetet, és egy komponens video bemenetet is találunk. Az Apple készülékeinkkel az opcionális The Bridge III dokkolón keresztül kommunikál, melynek csatlakoztatása is a készülék hátulján lehetséges. A megszokott FM antenna csatlakozón kívül 2db 2,5mm-es jack aljzatot is kínál, mely közül az egyik ki, a másik bejövő feszültséget figyel. Ezekkel vezérelhetjük a mélysugárzónkat, vagy a motoros vetítővásznunkat. A legvégére hagytam a LAN bemenetet, mely érdekes lehetne, de nem az. Már messziről felhívja a figyelmünket, hogy ez csupán a BD Live tartalmak letöltésére szolgál, és nem a hálózati elérésre, vagy az internetrádió hallgatásra.

A tartozékai viszont bőségesek. Kapunk hozzá cserélhető hálózati tápkábelt, mérőmikrofont, AM/FM antennát, és még HDMI kábelt is. A távirányítója is megújult. Külsőre megegyezik a MAS100-asnál megismerttel, csak ez jól működik. Látványban is nagyobb ingereket ébreszt bennünk, mint a régi széria ék alakú kapcsolója. Hasonló érzésünk támad vele kapcsolatban, mint egy felső kategóriás telefonnal. Annyira kecses, de mégis kézre álló. Gombjai alig emelkednek ki a síkból, ami nehézkes használatot feltételezne, de nem. Már elsőre csukott szemmel ment a kezelése. Ujjaink egyből a megfelelő gombokon landoltak. Minden egyes gomb lenyomást halk kattanás követ, majd vizuálisan felvillan a bemenetválasztó gomb egyike. Szerintem bárki számára pillanatok alatt elsajátítható a kezelése.

Hangfal szett.

A HKTS60-as hangfalak kibontása már ismerős volt. Ugyanolyan betegesen precízen van becsomagolva, mint a HKTS30-as szett. Ezek az apró ingerek, és a kibontásra szánt idő mind azt erősíti bennünk, hogy ez nem egy hétköznapi rendszer, amit fél perc alatt kibontunk, és meg aztán is ununk.

Az egész szett hülyebiztos,  mivel egy amerikai gyártó termékéről van szó. Ott rá vannak kényszerítve, hogy olyan csomagot adjanak át a felhasználónak, amit azonnal használatba tud venni, és persze nem tud elrontani, különben az bepereli érte. A hangfalak is bőséges tartozékokkal ellátottak. Tartozékok közt találhatjuk a fali konzolokat, és a bekötésükhöz szükséges mennyiségű hangszóró, és RCA vezetékeket, melyek az átlagosnál sokkal jobb minőségűek. Ez már az a kategória, amit nyugodtan használhatunk. Természetesen a megszállottság itt is látszódik, mert hát színkódoltak a vezetékek végei. Ha valaki ezt nem tudja bekötni, az tényleg kérje szakember segítségét.

A szett hangszóró készlete eltér a kisebb szériákétól. A mélyközepek méreti nem változtak, csak a hangszórók maguk. Nem a megszokott papírmembrános páros, hanem egy teljesen sík, dugattyúmozgásra képes (Gyári nevén: flat-diaphragm drivers) hangsugárzó, melyet egy sűrű szövésű szövettel láttak el. Ugyanezeket a hangsugárzókat használja nagyobb méretben a felsőkategóriás Mini Hi-Fi készülékeinél. A magas-sugárzók sem az előzőekben alkalmazott 12,7mm-es (selyem dómok), hanem 25mm átmérőjű kerámia dóm magas sugárzók. A gyár CMMD Lite dome-nak hívja. Ezek a magas-sugárzók kevésbé fényesen csillogóak, inkább az egyenletességet részesítik előnyben. Az aktív mélysugárzója is ismerős, találkozhattunk vele már párszor. Ugyanaz a 20cm-es 200W-os zárt doboz kapjuk, mint a HKTS30-as esetében.

Amennyiben eljutottuk a bekapcsolásig, onnan már nincs visszaút. Egy beállítás segéd visz bennünket végig a főbb paramétereken. Kezdésképp a kijelzőnk felbontását, és a nyelvi beállításokat adhatjuk meg. Végül a mérőmikrofont kell csatlakoztatnunk, mely elvégzi a szükséges távolsági, és hangerő beállításokat. Másra nem képes, így ezekkel az alap dolgokkal meg nem hibázik. Pontosan ebben rejlik az ereje. A készülékben ugyanis már előre betáplálták a hangsugárzók méreteit, így a bonyolult vágási beállításokat már nem kell elvégeznünk.

Az eredmény pedig kb fél óra után minden érzékszervünk számára átütő lesz. A készülék kezelése logikus. Egy főmenüben választhatjuk ki, hogy melyik forrásból szeretnénk a képi, vagy hangi világot elénk teremteni. Csak annyi bemenet jelenik meg, amennyi aktuálisan rögtön csatarendbe állítható.  Ha nincs behelyezve lemez, vagy USB-s eszköz, akkor azok ikonjai nem jelennek meg. Mivel ezeket még mi sem csatlakoztattuk, ezért maradt választásnak a jó öreg FM rádió. Meglepő módon ennek az érzékenységével most nem volt gond. Mire temetjük az FM rádiót, addigra a Harman/Kardon meg tanul tunert gyártani. Eddig ugyanis nem ez volt az erőssége. Szépen tisztán, amolyan rádiósan szól. Háttérzenének főzés közben tökéletes. Egy hifitorony szintjét simán hozza.

Blu Ray lemezt helyeztünk bele. Az Avatar BD lemezével sok készüléknek volt baja idáig. Átlagosan másfél perc alatt olvassa be a legtöbb lejátszó. Találkoztunk már olyan lejátszóval is, aminek 3 percre volt szüksége, és nem épp olcsó készülékről volt szó. Ez azokhoz képest villám. 1 perc alatt olvassa be ezt a lemezt, sőt illedelmesen megkérdezi, hogy folytassa-e onnan, ahonnan előzőleg abbahagytuk.

Található az előlapján egy USB aljzat, mely egy alapfokú média lejátszót takar, és persze a szoftverfrissítést is ezen keresztül végezhetjük el. Ezt mi is megtettük, javasoljuk mindenkinek.

A média lejátszója tényleg alap szintű. Kisebb filmekkel boldogul csupán el, mivel csak FAT fájlrendszert támogat, és mint tudjuk, az nem kezeli a 4gB-nál nagyobb fájlokat. 4gB alatt meg nem nagyon vannak HD filmek. Elég kizáró ok ez így. Mi mégis kipróbáltuk. Szétdaraboltunk egy HD filmet, és valóban játszotta. A fotókkal, és a zenékkel természetesen nem volt baja. Ezen felül még egy észrevételünk volt a központi egységgel kapcsolatban. Többször előjött rajta egy kis szoftveres hiba. Ha bizonyos időn belül hangosítunk rajta, akkor előfordul, hogy épp az ellenkezőjét végzi el, vagyis halkít. Az elején még azt hittem, hogy én nyúltam mellé, de nem. Idő függvénye az egész. Ha pl fél perc múlva hangosítunk, akkor zokszó nélkül teszi a dolgát. Reméljük ezt az aprócska hibát egy további szoftverfrissítéssel meg fogják oldani.

Hang:

Már majd egy év telt el a HKTS30-as hangfal teszt óta, és nem is nagyon foglalkoztunk kis hangfalakkal. Komolyabb szintű nagy hangfalas rendszerekkel annál inkább, ezért ha szeretnénk, ha nem, de mindenképpen azokhoz hasonlítjuk ennek a hangzását. Akárhogy is, hozza az általunk elvárt színvonalat. A minőségibb szatelit hangsugárzók némiképp nyugodtabb hangzást biztosítanak azáltal, hogy ezek nem olyan hatásvadász, csillogós karakterrel rendelkeznek, mint a kisebb, HKTS30-as hangfal szett hangszórói. Az egyenletesebb frekvencia menet hosszabb távon szavatolja a hallgatási időt, nem fárasztva ezzel a fülünket. A nyugodtabb rendszer, mint tudjuk, hosszabb távon hallgatható.

A mélysugárzó telten dübörög. Mélyre megy, ami az összhatás illúzióját varázsolja elénk. Be kell vallani, hogy ez merőben kellemes. Nagyon ritkán támad csak az az érzésünk, hogy külön szól, mert meglehetősen homogén képet alkot. A mélysugárzó elhelyezése itt kulcsfontosságú. Mi is pakolgattuk egy darabig, mire megjött a várt hatás. Dinamika kezelése majdhogynem tökéletes. A Harman/Kardon ismét nem hazudtolta meg magát. Ebben mindig is jó volt. Meglehetősen brutálisan képes szólni. Messze még a vég. Egy nagyobb erősítővel, sokkal többet lehet kihozni ebből az EISA Díjas hangfal szettből, de akkor sem az ár, sem az egész miliő nem stimmel. Aki egy ilyen szettre vágyik, az pont nem szeretne hatalmas erősítőket a nappalijában látni. Alapból talán nem is szükséges hozzá nagyobb meghajtás, hisz a maximum ereje már bővel eléri azt a szintet, ami elég. Nagyon tetszik ezekben a BDS rendszerekben, hogy gyakorlatilag nincs torzításuk. A hangerő maximális elérésekor is tisztán képes szólni, bár finoman jelzi, hogy ez már hangos. A különálló erősítők rendszerint a 80%-uknál már nagyfokú torzítást mutatnak.

Szatelit rendszerhez mérten a hangminősége is igazodott a felhasználási módhoz. Sajnos Dolby Volume hangprocesszort ez a típus nem kapott, de mégis kellemesen teljesít halkan is. A halk részek részlet gazdagon jelenek meg, de kissé ráül a hangképre a mélysugárzó, mivel az egész alapját ő képezi. Rögtönzött közvélemény kutatásunk szerint épp ez a tulajdonság az, ami ennek a vásárló rétegnek kedves. Ők nem high-end rendszert keresnek, hanem egy látványos hangú, kecses, de mégis elegáns készüléket, melynek a Harman/Kardon BSD-870-es szett minden tekintetben megfelel.

A zúzósabb jeleneteknél is képes olyan hatásokat elérnie, hogy meglepje a hallgatót. Különösen jól érződik a nagy hangfalakkal ellentétben, hogy itt egységes a rendszer. Minden eleme azonos minőségű és méretű. A körbe érő hangok egy pillanatban sem változnak, vagy hullámoznak a jelenetekben, ezáltal kevésbé forgatja az ember a fejét. A nagy hangfalas rendszerek nagy hátránya ez. Ugyanezt az élményt végül a THX-es rendszerekben kaphatjuk ismét meg, ahol újra egységes méretű hangfalakat alkalmaznak, csak nagyobb méretben. A beszédhangok is jól artikuláltak, nem találtuk halknak, még a kritikus jeleneteknél sem, ahol a két első hangfal elnyomná őket. 60-as hangerőnél érünk el oda, ahol a dinamika, a teltség, és a részletező képesség egy olyan egyveleget alkot, ami élvezhető, de mégsem zavar senkit. A maximális hangerőt 100-nál szabályozták le.

Az Eli könyve lövöldözős jelenete meglehetősen hatásvadász, a lövések hatalmasat dörrennek, és mind a megfelelő pozícióból, a kisméretű hangfalak irányából. A dinamika ebben az esetben is kimagasló.

A HD hangokkal szépen elboldogul, még azokat lemezről játsszuk le. Amint a beépített média lejátszóján, vagy külső HDMI-n keresztül játszunk le róla filmet, akkor viszont csak képet ad, hangot nem. Ebben az esetben át kell állítanunk a lejátszónkat, hogy ő dekódolja a HD hangot, és azt küldje tovább LPCM-ben az BDS-570-es központi erősítőnknek. Nem lesz ugyanaz, de működik.

A filmek tehát nem okoznak neki fejtörést, hisz arra tervezték. De mi a helyzet a zenével? Mint tudjuk, mindenki mindenest keres, és nem szeretne még egy sztereó rendszert kiépíteni.

Nos, a többcsatornás zenei koncertek talán még kellemesebbek, mint a filmek. Andrea Bocellitől, Rihanha-ig mindenevő. Még az AC/DC koncertet is bemertem tenni, és teljes hangerővel sem vált zavaróvá, nem csörömpölt. A nagy JBL-eken már bántóbb volt nagy hangerőn a magas hang, de ezek a hangszórók kellően kordában tartják a felső tartományt. Hogy ez az erősítő, vagy a hangszórók érdeme, azt itt nem vizsgáltuk, hisz ez egy rendszer. A lényeg, hogy a mérnökök mindent megtettek a két komponens homogenizálására, és megjegyzem nem végeztek rossz munkát.

Igen ám, de a koncertek szinte minden jobb minőségű kis rendszeren jónak tűnnek. A CD viszont csak 2 csatornás, így azok hangjával nehezebb boldogulni.

A Marantz High-End tesztlemezét helyeztem be. Carmen Gomes - Let's go get stoned dalával a kezdeti mosolyunk meredt döbbenetté alakult át. Ezek a kis hangfalak megszégyenítenek több nagyobb, és főként drágább hangfalat tisztaságukkal, és terükkel. A Jazz mindaddig áll jól a szettnek, még az énekhang, és azok a hangszerek vannak túlsúlyban, melyek nem támaszkodnak a mélysugárzóra. Két szimmetrikusan elhelyezett mélysugárzóval talán még ezt a csorbát is ki lehetne javítani. Ez már egyáltalán nem a hifitorony színvonal, mint a rádiózás esetében. Nyugodtan leülhetünk egy pohár borral a kezünkben beszélgetni barátainkkal, miközben ez a rendszer a háttérben szól. Talán csak egy dolog hiányzik belőle, és ez nem más, mint az ALL CH üzemmód, mellyel az összes hangszóró egységes hangon szólalna meg, anélkül, hogy bármilyen hangzásképet használnánk fel.

Jette Torp - Only a Woman's Heart dala aztán ismét földbe döngölt bennünket. Hihetetlen ez a kis masina. A teszt CD-nket végighallgatva kevés helyen bukik csak el. Ott is inkább csak a kerámia magas lisztes hangja végett. Nem zavaróan persze, és egyáltalán nem hozzá méltó kategóriával összehasonlítva. Sokkal drágább sztereó rendszerekkel is összevethetjük. Gyakorlatilag mindenevő.

Ezek után nem maradhat el az ajánlás. Hosszasan tanakodtunk, majd megállapítottuk, hol a helye ebben a világban.

Olyan egzisztenciával bíró embereknek ajánlanánk, akiknek fontos a design. Nem szeretnének túl nagy hangfalakat látni a nappalijukban, viszont amit látnak, az minőségi érzetű legyen. Ugyanilyen elvárásokat támasztanak a készülékkel, a távirányítóval, és a kezeléssel kapcsolatban. Bonyolultságról szó sem lehet. A technikai színvonal pedig csak addig érdekes, még meg nem vásárolja,  utána valószínű, hogy a gyári lemezeken kívül sosem tesz bele mást. A teljesítmény, és hang tekintetében viszont már a kezdetektől a maximumot kell, hogy nyújtsa.

Nekik született a BDS-870!

Ahogy a Harman/Kardon fogalmazna:

Nagy hang, kis dobozban.