Keresés

Canton GLE470 5.0 hangfal teszt

Canton GLE470 5.0 hangfal teszt

Ismét egy kifutó típusról írok, használt tesztet. Körülbelül két hónapja kaptunk egy Canton szettet, mely egykoron a Média Markt egyik üzletében látott jobb napokat.

Az összeállítás 5.0-ban érkezett. Álló frontoknak a GLE470-eseket kaptuk, centernek a GLE-455-öst, még háttereknek GLE-420-asok érkeztek.

Az igazat megvallva a német hangfalak sosem tartoztak a kedvenceim közé, ezért nem is terveztem ezeknek a hangfalaknak a tesztjét, de a GLE-420-as polchangfalak mégis meggyőztek erről.

Ezeket a hangfalakat hallgatjuk már egy ideje az irodában, és mérete ellenére meglehetősen dögös képet ábrázolt. Ha kell kellő hangerővel szól, de háttérzenének sem fárasztó. Hasonlítgattuk itt több komolyabb polcsugárzóval, és rendre uralkodni akart rajtuk. Kb másfélszer annyit mutat, mint amit tud. Nagy teret hoz létre, és ráemel gyakorlatilag szinte minden pontra. Rendkívül látványos és fiatalos dinamizmussal bír. Bántó hangokkal gyakorlatilag nem rendelkezik. Minden körülmény közt hallgatható, kellemes társ.  Ezek azok az érvek, amik meggyőztek, hogy foglalkozzunk egy kicsit az egész szettel.

Meghajtásáról egy Denon AVR-1912-es erősítő fog gondoskodni. A tesztet a hangfalak méretét figyelembe véve ezúttal az irodában vittük véghez. (Utólag belegondolva hiba volt. Ezeket a hangfalakat bátran lehet használni ennél jóval nagyobb terekben is)

Mielőtt 5.1-es filmeket játszottunk volna le rajta, sztereóban hallgattuk meg a nagy álló hangfalakat.

Kicsit a fiatal koromat idézi a kapott hangzás. Emlékszem, hogy megközelítőleg ugyanezt a hangot hallottam kb 10 éves gyerekként az akkori Murányi műszaki áruházban, ami egy Pioneer sztereó erősítőből, Csili villi villogó equalizerből (természetesen a megszokott V alakban), és CD lejátszóból állt. Ami akkor megfogott, az a magas, és mélyhangok elsöprő ereje. Azóta is kevés hangfal rendelkezik olyan mélyekkel, mint pl. a Videoton.

Talán ennek hatására, de erre a pályára tévedtem. Persze azóta már kinőttem ezt a hangzást.

A Canton GLE-470 ugyanolyan látványos, fiatalos hangképet nyújt. Már-már azt mondanám, hogy a JBL nyomdokaiba akar lépni, vagy egyenesen a babérjaira tör, de ez nem lenne igaz. A JBL-nek ennél karakteresebb, és keményebb hangja van.

Az irodában 5.0-ban képes volt akkorát szólni, hogy nem lepődnék meg, ha valaki elspórolná a mélysugárzót. A rövid tesztben ki fogunk térni rá, hogy mi változik, ha mégis felhasználunk egy ilyet.

Itt jön képbe a megépítés. A hangfal elülső reflex kivezetésű, így kevésbé érzékeny a fal közeli elhelyezésre. Ami viszont szembetűnő, az az egyes hangfalak mélysége. Az ismert gyártóknál kb 20%-al mélyebb dobozokat látatunk, ami szintén jó hatással van a mély frekvenciákra. Épp ezért rosszabbak az oldalsó hangszóróval szerelt modellek, mivel ott a hangszórók mögött nincs elegendő tér, így a nem kedvez a hanghullámoknak.

Maga az álló hangfalak két utas kivitelűek. 2db 16cm-es alumínium membránnal rendelkező mély-közepet, és egy 25mm-es lágy szövet magas-sugárzót tartalmaz. Az elhelyezését megkönnyítve a reflex nyílását az előlapon helyezték el. Ha már előlap. Természetesen a fém előlap időközben a Canton védjegyévé is vált, így erről a szériáról sem hiányozhatott. Előnye, hogy a magas hangokat nem csökkenti az előlap szövete. Hátránya, hogy a többszöri levétel megsérti a megsüllyesztésben lévő festést.

Hangfal csatlakozása szimpla, ugyan nem készítették elő a kettős kábelezésre, de banándugót viszont képes fogadni. A minőségével nem lehet bajunk. Jól hozzáférhető, és ha letekerjük a helyéről, akkor egy kellő vastag kábelt tudunk úgy csatlakoztatni hozzá. Egyáltalán nem egy szűk lyukon kell átszenvednünk, hanem egy vájatba süllyesztjük csak meg.  Gyakorlatilag 6-os keresztmetszetig simán fogadja a hangszóró vezetékünket.

A Centersugárzó is korrekten megépített darab. A telt hangzásért szintén a mélységében terjedelmes doboz a felelős, két utas kivitelben. 13cm-es mélyközepekkel, és ugyanazzal a 25mm-es magas sugárzóval. A doboz zárt rendszerű, ellentétben a frontokkal, és a hátterekkel.

A jelenlegi hátterek (melyek front sugárzóként is kiválóan megállják a helyüket) reflex kivitelűek, melynek kivezetését a hátulján találjuk. Ez esetben csak is azonos a  13cm-es mély-közép, és a 25mm-es magas sugárzó.

Hang:

Miután lefuttattuk a Denon Multieq XT bemérő rendszerét a következőnek ismerte fel a rendszert.

A centert, és a frontokat nagy hangfalként kezelné, még a háttereket pedig kicsiként. A vágást 40, és 60Hz-en állapította meg. Az Audissey bemérő rendszer nálam rendszerint ilyen értéket ad meg független attól, hogy hol, és milyen hangfalakat mérek vele.

Próba képen elkezdtem a tesztanyagaimat lejátszani rajta. Ez 10 másodpercig tartott. Leállítottam, és elkezdtem fülre beállítani a dolgokat, mert nem éppen úgy szólt, ahogy kellene.

A vágásokat a Center, és a hátterek esetében 80Hz-en határoztam meg. Az Audissey mérést kikapcsoltam, és az egyes hangsugárzók jelszintjeit is módosítottam nem keveset.

Első felindulásból 5.0-ban hallgattam meg. A sztereóban ugyanis annyi mélyet produkált, hogy kíváncsivá tett. Alapból soha nem ajánlom az 5.0-ás rendszer megépítését, csak akkor, ha később mindenképp tovább tudják fejleszteni a rendszert.

Meghallgatás után vissza akartam venni a mélysugárzóból, mire odalépve hozzá megállapítottam, hogy persze, nem is szól. Olyan gyomorforgató mélyeket adott, mint egy alacsonyan vágott szubwoofer. A mennyiséggel tehát nem is volt baj. A magassugárzó lágyan csillogó játéka tette az egészet kellemessé. Gyakorlatilag ugyanazt tapasztalható, mint a sztereó meghallgatás alkalmával. A közép hangokat most már kevésbé kevesellem, valamivel még így is több, mint a JBL Studio 5 esetében. Ennél hatásvadászóbban az érzékekre kihegyezett rendszert még nem hallottam.

Az az érzésem, hogy a tervezők egy közvélemény kutatás alkalmával felmérték, kielemezték, majd megtervezték az átlagember tökéletes hangfalát.

Hasonló a hangja, mint a Magnat Vintage 120-asnak volt anno, de itt ennél tisztábbak a magasak, és kissé nyíltabb a hang. Hiába a német származást nem lehet letagadni.

Térérzetünk a két első hangfal közt megvan, de ez sem mélységben, sem magasságban nem kimagasló. Andrea Bocellinél a TV-nél szól az énekhang, de azon belül korántsem tudjuk mindig a szájára pozicionálni a hangot. Az egész koncert nagyon fekszik a szettnek, főleg a Denon erősítővel. Mindkét komponens ugyanazt a lágy, meleg hangot részesíti előnyben. Ezt mindaddig teszi, amíg nem tekerjük fel a hangerőt. Akkor a középhang kissé hőzöngésbe megy át, és ez nem azért van, mert a Dynamic eq, vagy volume be lett volna kapcsolva. Ezeket már az elején kiűztük, hogy ne befolyásolhassa a végeredményt. Bekapcsolva őket még lágyabb hangot kapunk.

AC/DC-vel is megpróbálkoztunk, de csak egy jót mosolyogtunk rajta. Őket elsimítani, vagy meglágyítani szentségtörés. Hiába a hangerő, a mélyek egyáltalán nem hasonlítanak dobokra. Egy alulról jövő dübörgés marad az egészből. Aki járt már rock koncerten, az tudja, hogy nem a gyomrát szokta felkavarni az ott hallott mély, hanem a mellkasát csapkodja. Ebből is látszik, hogy kissé alálőttek a mérnökök. Persze, a Canton rajongók meg azt neveznék kopogósnak.

Betekintünk még az Avatarba is. A film elején a center hang kissé elkülönül a frontoktól. Tiszta, kissé nyomulós hang jellemzi. A kocsmai verekedés apró részletei: pofon, zörejek rendben vannak, de a verekedés már kissé túlzásnak hat. A zenei részek az apró zörejekkel a magasaknak köszönhetően részletezőek, de a durvább csatajeleneteknél ismét alább hagy a lendület. A lövések inkább csak pufogások. Hangosak ugyan, de nem hinném el, hogy azok fegyverekből jönnek.

A szett hangja ettől még lendületes, és alap szinten valószínű minden embernek tetszene. Nekem egy kicsit sok. Összenyom az a hangnyomás, amit kelt. Nem is erőltetem a dolgot, inkább nekiállok, és beállítom rendesen. Ezt úgy érem el, hogy a frontokat is vágom 80Hz-nél, és az alatta lévő hangokat egy 25cm-es mélysugárzóra továbbítom, mivel annak a hangerejét már a saját végerősítőjén keresztül tudom kordában tartani. Ez így is lett. A mélyhang csökkent, és így hosszabb távon hallgathatóbb rendszer született, ami több részlettel is bír. Csodákat nem hallottunk tőle, mégis, ha elfogadjuk, akkor kellemes rendszerünk lehet.

Az akció dús filmek nem valók neki, de ezt most inkább az erősítőnek rónám fel. A Denon puhányságát csak abban az esetben fejeljük meg a Cantonnal, ha mindenképpen ezt a hangzást szeretnénk elérni. Egy Onkyo, vagy Harman/Kardon már valószínű előcsalogatna belőle egy Gepárdot, még ha nem is oroszlánt. A lényeg, hogy vadállat legyen.

Ajánlanám azon fiataloknak, akik RNB-t, vagy RAP zenét hallgatnak. Imádni fogják a mélyeit.

Illetve azon középkorú, már egzisztenciával rendelkező uraknak, akik fiatal koruk derekán Németországban vendégeskedtek, vagy éppen dolgoztak. Ők már valószínű akkor beleszerettek a nyugati hangzásba, amit abban az időben a Canton képviselt az akkori Media-Saturn cégcsoport valamelyik üzletében. (Van most is ilyen ügyfelünk, ezért említettem példának)

Szóval, nem rossz szett ez, ha tudjuk, hogy kiknek tervezték, és milyen céllal. A 400eFt nem sok pénz, de azért abban az árfekvésben már elég sok kihívó akad. A bemutató szettől viszont 200eFt-os áron nem lesz túl nehéz megszabadulni.

Főként nagyobb nappalikba ajánlanám, mert oda való. Ott kellőképpen kifutja magát. A kis szobákba kis hangfalak valók, hacsak nem az a cél, mint itt tapasztaltuk, hogy megfojtson bennünket a mély.

Előnye:

-          Méretéhez képest brutális, telt mélyek

-          Letisztult, egyedi megjelenés

-          Kellemes, hosszútávon hallgatható hangzás

-          Akár 5.0-ban is ajánlható kb 25-30m2-ig. Felette el kél a mélysugárzó.

Hátránya:

-          Magas listaár (A mostani kiállított szettre ez nem vonatkozik, hisz használt árban van)

-          Visszafogott középhang, mely Loudness-es érzést kelt.