Keresés

Denon AVR-3313 házimozi erősítő teszt

     Alig pár hete, hogy megérkezett üzletünkbe a Denon 2012-2013-as évre szánt, megfizethető árfekvésű felső kategóriás erősítője, az AVR-3313-as. Ez a modell mindig is kiemelkedő készülék volt a Denon palettán, hisz az első komolynak tekinthető erősítője az AVR-2113-as után, melyről már mi is beszámoltunk.

     A 3313-as ugyan már nem újdonság, de részletes bemutatóval idáig mi mégsem jelentkeztünk. Most mégis megtesszük, hisz ez a bemutató csak a kezdet. Hamarosan több hasonló kategóriás erősítő is követi.

A tavalyi AVR-3312-es modell-t gyakorlatilag alapjaiban újragondolták, mivel azt visszalépésnek élték meg a felhasználók az azt megelőző AVR-3311-es modellhez képest. Az idei készüléknél viszont ilyen kérdőjeleket nem hagytak a mérnökök. A végeredmény több mint kielégítő lett. Már megérkezésekor tudatosította bennünk, hogy nem egy alap gépről van szó.

Kicsomagolás

A Denon AVR-3313-as semmilyen műanyagos érzést nem áraszt, mivel az előlapja teljes mértékben szál-húzott alumíniumból készült. Középen végre ismét egy lehajtható előlapot találunk. Maga az ajtó olaj csillapítással nyílik le, így fokozva tovább a minőség érzetünket. Minden kezelőszervet, és előlapi csatlakozót az ajtó mögé helyeztek el. Találunk ott 2., és 3. zóna kapcsolót/és bemenetválasztót, 4db személyre szabható gyors választó gombot, egy négyirányú kezelőszervet, mellyel teljes egészében navigálhatunk a menürendszerében, és természetesen nem maradhatnak el a ki, és bemenetek sem. Van itt 1A áramerősséggel bíró USB bemenet (pendrive, és iPhone, Ipad számára); HDMI bemenet; AUX Kompozit videó, és hangbemenet; fejhallgató kimenet, továbbá mikrofon aljzat a bemérő rendszer számára.

Közvetlenül az ajtó felett találjuk a két soros pontmátrix megjelenítésű fehér színű kijelzőt, melyet kétoldalt egy-egy tekerős kezelőszerv fog közre. A bal oldali felel a bemenetválasztásért, míg a jobboldali klasszikusan a hangerőért. Szintén bal oldalt találjuk bekapcsoló gombot, mely az aktuális divatot követve nagyméretű és kényelmes darab lett.

A készülék egyébként fekete színben érkezett hozzánk tesztre, de elérhető belőle még egy prémium ezüst kivitel is, mely lakk fekete betétjével igencsak különleges, és elegáns együttest alkot. Volt szerencsénk ahhoz is. A lenti képen látható is egymás mellett.

Az ezüst, és a fekete 3313-as közrefog egy Harman/Kardon AVR170-est.

Gyönyörű az ezüst szín is, de én valamiért feketében választanám.

A készüléken kívül pár tartozék fogad bennünket a dobozban, úgy mint távirányító, a klasszikus Audiotechnika által gyártott mérőmikrofon, egy FM Antenna kábel és egy kevés leírás, mivel a legtöbb adatot már CD-n mellékelik.

Megfordítva a készüléket talán a legfontosabb érdemi változást a tavalyi modellhez képest, a 3db(!) HDMI kimenetben vélhetjük felfedezni. Idén az egyes zónákhoz ugyanis külön képet is társíthatunk, ha valakinek esetleg erre lenne vehemenciája. A 3 HDMI kimenet közül 2db ARC hangvisszacsatolással is bír. A 7 HDMI bemenet mindegyike 3D kompatibilis, 1.4a, és XV Colour szabvánnyal is rendelkezik. A CEC vezérlésnek köszönhetően immáron a lejátszónkkal és aTv készülékünkkel egy közös nyelvet beszélnek, így a vezérlése tökéletesen összehangolt lett. Az Auto Lipsync (szájszinkron) funkciónak köszönhetően összhangba kerül majd a beszéd a képi tartalommal. A Full HD videó tartalom  támogatása mellett 4K(3840 x 2160 pixel)felskálázásra, és jeltovábbításra is képes. Halkan jegyzem csak meg, hogy ilyen megjelenítő jelenleg csakis projektorok közt lelhető fel, de a videó anyag még demó formában is ritka hozzá.

Némi keresgélés után mindent megtalálunk, ami eddig is megvolt az AVR-3312-esen, csak kicsit más helyen. Nagy veszteségekről nem tudunk beszámolni, hacsak az AM rádió részt nem soroljuk ide, de nem hinném, hogy ez bárkinek is hiányozna.

Ami viszont van és új, az a Denon Link HD csatlakozó, mely egy RCA csatlakozó formájában érhető el. Összekötve egy vele kompatibilis Denon lejátszóval, annak órajelét hivatott szinkronba hozni, így csökkenthető a Jitter a készülékek jelfeldolgozó processzorai közt.

Ami a minőség fokozást illeti, természetesen használhatjuk processzorként is az erősítőt, mivel 7.2-es RCA kimenettel is rendelkezik. Nem mintha alapból egy érzékeny, hozzá minőségben illeszkedő hangfalakhoz nem lenne elég a papíron csatornánkénti 165W kimenő teljesítmény. Ennek a csúcsteljesítménynek az eléréséhez 670W-ot vesz fel az elektromos hálózatunkból. Ettől eltekintve mégsem mondhatni energiazabálónak, mivel készenléti módban alig 0,1W-ot fogyaszt a kettős tápegységének köszönhetően. (A kimenő teljesítményt illik viszonyítani, a testvérmárkaként jegyzett Marantz SR7007-es készülékkel, mely azonos alapokon készült. Ott azonban a 670W maximális áramfelvételből csupán 125W kimenő teljesítményt hoztak ki, mely némileg hihetőbbnek is hangzik.)

A jelfeldolgozásról két darab 32-bit jelfeldolgozású lebegőpontos SHARC chip felel. Minden csatornán képes a 24bit-es jelfeldolgozásra, mely A/D esetében 24-bit/96 kHz mintavételezésű, de D/A átalakítás során a 24-Bit-es felbontás, már 192kHz-en történik.

A térhangzást kidolgozó áramkörökből sem hiányzik semmi, mivel a dekóderek terén mindkét cég teljes arzenálját felvonultatja:

Dolby csomag:

Dolby TrueHD, Dolby Digital Plus, Dolby Digital-Decoder, Dolby Digital EX, Dolby Pro Logic I-II, 96 kHz Feldolgozás (analóg/PCM), Dolby Pro Logic IIx, Dolby Pro Logic IIz

DTS csomag:

DTS-HD-MA, DTS-Dekóder, DTS-ES Discrete/Matrix 6.1, DTS Neo:6 Cinema & DTS-Neo:6 Music, 96-kHz Feldolgozás (analóg/PCM),  96-kHz Processing (analog/PCM), DTS 96/24

Ezen felül rendelkezésre áll az Audyssey cég éjszaka nyugalmáért felelős Dynamic EQ, és Dynamic Volume áramköre, továbbá a térhangzást tovább fokozó magassági, és szélességi lesugárzást lehetővé tevő Audyssey DSX is.

Szolgáltatásai közül említésre méltó a hálózati zenelejátszás, mely természetesen DLNA kompatibilis, így Androidos telefonunkról, vagy számítógépünkről is könnyedén oszthatunk meg zenéket. Amennyiben direkt szeretnénk hálózatról lejátszani zenét, úgy az Airplay funkció lesz a segítségünkre, melyet az Apple termékeihez terveztek. Magát az erősítőt hálózati hangkártyaként is felismeri a számítógépünk, így egy jobb egér gomb lenyomásakor a lejátszó eszközök között ott szerepel majd a Denon AVR-3313 neve.

Természetesen a készülék vezérelhető különböző okos telefonról, számítógépről, vagy táblagépről is. Találunk alkalmazást az Apple IOS, a Google Android, a Microsoft Windows Phone, és a Blackberry OS rendszerekhez. Szóval szinte mindennel vezérelhető.

IOS Alkalmazás kezelőfelülete

Video az Androidos szoftverről:

 

Számítógépünk böngészőjén át történő vezérléshez az alábbi sort kell begépelnünk a címsorba:

Ip cím: http://192.168.0.18

Ebben az esetben az alábbi kezelőfelület jelenik meg:

A készülék beállítása végletekig egyszerű. Menürendszere tiszta, és átlátható. Szinte teljesen megegyezik a Marantz készülékekével. Idén erre helyezték a legnagyobb hangsúlyt, mivel az eddigi Denon készülékek mutattak némi bonyolultságot. Nem csak a menükezelés változott meg, hanem a mély-kezelés is. Erről is pozitív véleményünk volt az AVR-2113 esetében. Reméljük itt is hozza az elvárt szintet.

A külsejéről, és a menürendszeréről szóló videót itt tekintheti meg:

 

A kezdeti beállításokban nagy segítségünk lehet a Setup Assistant szolgáltatás, mely az AVR-2113-as modell esetében is jelen volt. Célszerű ezen keresztül megadni néhány beállítást, mert lehet, hogy utólag nem fog működni pár dolog. Tapasztalataink szerint rakoncátlankodhatnak a hálózati funkciók egyes részei, és a TV ARC, és CEC vezérlés is.

Minden menüpont személyre szabható, így egy adott bemenetet át is nevezhetünk, és rendelhetünk hozzá különböző analóg, vagy digitális hangokat, és videojelet. Azokat a menüpontokat, melyeket nem használunk, ki is kapcsolhatjuk, így a készülék előlapján történő bemenetválasztáskor alapból meg sem jelennek azok a bemenetek.

Ebben a modellben is megtalálható az automatikus kikapcsolási funkció, mely jel hiányában 30 perc elteltével kikapcsolja nekünk az erősítőt, így spórolva a villanyszámlánkon.

A sokcsatornás felvételeket a Mordaunt Short Aviano 6-os 5.0-ás hangfal szettjén vizsgáltuk, mely sok-sok éven át a Marantz-Denon cégcsoport saját hangfal márkájaként volt közismert. Együtt fejlesztették őket, így nagyfokú kompatibilitást mutatnak. Ehhez a hangfal szetthez nagyon szépen illik a Denon AVR-3313 karaktere.

Az összeköttetésekről az Inakustik Referenz RCA, HDMI, és hangszóróvezetékei gondoskodtak.

A mély-hangokért ezúttal is két darab KEF C4-es mélysugárzó felel majd, mely kellően gyors hangjával nem fárasztja a fülünket hosszabb távon sem.

A sztereó hallgatózást viszont egy jóval magasabb kategóriás hangfallal végezzük el, mely az ELAC BS244-es polchangfala.

A tesztelést természetesen a beállításokkal kezdtem. Először is megállapítottam a front hangfalak helyét azzal hogy Pure direct módban sztereó CD-t hallgattam. Allan Taylor - Win Or Lose dalával kezdtem, melyben a gitár szóló sok esetben felerősödik a fal közelségével. Itt is ez történt, ezét a hangfalakat kb 70cm-erre kijjebb hoztam a faltól. A hangja így tökéletesen leválik a hangfalakról, és az énekes középről kezd el énekelni. A gitár játéka viszont ki-ki húzódott a szélekre. Ezt követte Horváth Charlie - Az légy aki vagy című dala. A zongora hangja szépen bekerül az ének mögé. Charlie hangja kissé erősödik mély-közép tájban, de ez épp jót tesz a karakterének. A raccsolása épp az elfogadható szinten marad. Nem emeli ki a rendszer, de nem is tünteti el. A mélyek feszesek, nem dominánsak.

Ezután mértük be a rendszert.

Az Audyssey MultiEQ XT bemérőrendszere itt is kiválóan végzi a dolgát, már ami a frekvencia kiegyenlítést illeti. Ezt megelőzően persze be kell állítanunk, hogy a 7db végfokot miként használjuk fel. A hátsó hangszórók hangerejét persze rendre magasabbra állítja, de ezt könnyedén saját hangzás világunkra szabhatjuk. Sok ember számára amúgy is jobban tetszik a több háttér hang a kelleténél, bár egy ilyen kategóriás erősítővel csak úgy érjük el a várt hatást, ha azt tökéletesen beállítjuk. A bemérő rendszer nem csak a hangszórók frekvencia átvitelét egyengeti, hanem a mélysugárzóét is. Talán ezt veszi észre a legtöbb ember egy kisebb kategóriás erősítő után, hisz így nem csak döngeni fog a mély egy adott ponton, hanem előjönnek azokból is a részletek, ezzel téve teltebbé, és realisztikusabbá a filmjeinket, vagy a koncertjeinket.

A bemérést követően kisebb változtatásokat eszközöltem. Első körben hagytam a saját beállításait, és csak a hátterek hangját vettem vissza 4-4 dB-el. Az Audyssey Dynamic Volume-t pedig kikapcsoltam. A frontokat, és a Centert nagy méretűként kezelte, még és a hátteret kicsiként. A nagy hangfalak teljes sávon hajtotta, még a háttereket 40Hz-en vágta. Merész beállítás...

A front hangfalak meghajtásánál alkalmaztam a Bi-Amp funciót, ezzel ki is használtam az összes erősítő végfokozatát.

Van ennek az erősítőnek továbbá egy olyan remek funkciója, mellyel a 2 csatornás zenehallgatást állíthatjuk be. Itt megadhatjuk, hogy sztereó jel érkezésekor az alapból mondjuk kis hangfalakat nagy hangfalként kezelje, és az is opció, hogy használjunk-e mellé mélysugárzót, avagy nem. Amennyiben használjuk, úgy annak lekeverése is beállítható, hogy csak LFE, vagy a hangfalakból érkező hangokat is felhasználja. A végletekig pontos beállításokhoz távolságot, és késleltetéseket is hozzárendelhetünk.

Andrea Bocelli Vivere albuma nagy kedvencünk, mivel a center sugárzó itt igencsak kis szerepet kap. Gyakorlatilag az első két hangfalon múlik a térleképzés. Ez az erősítő itt remekel a legjobban. Rendkívül kellemesen, nem túl pontszerűen szól. Szépen kitölti a teret a két hangfal közt. A fontos részeket viszont oda helyezi, ahova kell. Minden apró részlet megtalálható benne, a frekvencia tartománya olyannyira egyenletes, hogy nem nyom el egyetlen hangot sem. A fúvós hangszerekből több levegő jön ki szinte, mint hang. A taps hangja kellően száraz, és realisztikus. Az éles csettenő hang helyett, tényleg a tenyér bőr hangjának valósághű csattanása hallatszik a távolban. Az akusztikus gitárnak olyannyira telt hangja van, hogy nehéz elhinni, hogy csak ekkora hangfalak szólnak. Kissé túlméretezi a hangfalak hangját.

A nagyzenekar játéka is élvezetes, mivel nem csak látjuk a képernyőn megjelenő zenészeket azok hangszerével, hanem felismerhetően halljuk is azokat. Kiegyensúlyozott, minőségi hangzásra képes ez a gép. Nincs az a remegős szellős tér, mint a Marantz esetében, hanem egy sokkal masszívabb egyben lévő teret kapunk. Nem biztos, hogy rosszabb, inkább csak más.

Térleképzése nem előre türemkedő, hanem egy bizonyos szintig mélységben helyezi el a hangfal síkjától a művet. Ezzel a TV képernyőjén megjelenő énekes szájára varázsolja a hangot. Ez becsukott szemmel is érezhető, nem a szemünk káprázik, és ezáltal csapja be a látott kép az agyunkat. Sokan, azok közül akik hallgatták nálunk, becsukták a szemüket, és úgy élvezték a koncertet, és szinte zokon vették amikor véget ért a dal, és lehalkítottam a rendszert. Talán ez az egyik legnagyobb dicsérete, hisz pontosan erre való egy ilyen komolyabb rendszer, már mint, hogy kikapcsolja az embert egy fárasztó nap után. Megnyugtató hangja órákon át élvezhető, és ez egy bizonyos hangerőig biztosított is. Mi 60-65-ös hangerő közt teszteltük. Addig szinte mindvégig stabil maradt a hangja. 70 felett viszont elfogy, és szárazzá, kelletlenné válik a hangja. Itt van vége, de nincs mit szégyenkeznie.

Stílust váltunk, mert lehetne még órákig dicsérni, hisz ez fekszik neki a legjobban. Kissé populárisabb, modernebb stílussal folytatjuk. David Foster Hit Man albumáról szemezgetünk. Michael Bublé robban be közénk. Gyors, magával ragadó. Hamar felveszi az ember a ritmusát. Sok hangszer kíséri, mégsem omlik össze. A mélyek gyorsak, és részlet gazdagok. Nem szólnak egyáltalán külön, nincs brummogás, vagy kelletlen dübörgés. Igen, ez a MultiEQ XT-nek köszönhető.

Adele következett. A Denon egészen jól visszafogta a koncert elcseszett DTS -HD Master sziszegős hangját. Ennél sok esetben bántóbban szólalt meg ez a koncert. Két szám erejéig bírtam, addig volt jótékony hatással a nagyobb bitráta. A Denont ezért dicséret illeti, nem úgy a hangmérnököt. Ő valószínű nyugdíj előtt állt, mivel kevesellte a magas tartományt, vagy csak viccesnek gondolta, hogy feltolja a potmétereket.

Zúzzunk! AC "villám" DC következett.

70-es hangerőig egészen jó. Kicsit keveselltem az ütős mélyet, vagyis inkább csak nem túlzott, de itt azért elviseltem volna... A koncert élményt ugyanis nagyban elősegíti a mellbevágó mély, de az ilyen élmények előcsalogatásához ennél nagyobb teljesítmény kell, ami itt már nincs meg. Azt az eufóriát, amit a H/K AVR760-as művelt a JBL Studio 590-esekkel nem érheti utol. Minőségben természetesen magasan felette áll. Nem süvít, nem sziszeg, a hangszerek hangja is sokkal jobban kivehető. Ha nem akarunk vele falat bontani, akkor tetszeni fog a kapott eredmény.

A házimozizást a megszokott teszt részleteinkkel kezdtük.

Az Eli könyve című Denzel Washington film utcai jelenetével kezdtük, amikor is főhősünk gyakorlatilag karcolás nélkül túlél egy nyakba lövést, majd lemészárolja a fél bandát.

A jelenetet egy beszélgetéses dialóggal kezdődik. Itt kissé nyersnek tűnik a beszédhang, de a szél zaja, és a halk morajlás egységesen  tölti ki a szobát. A térhatással nincs baj. Szinte megfoghatóan söpör végig a szobán egy szellő, amit a hangmérnök irányított oda. Az első lövés kemény, megremeg a szék alattunk, de nem lök hanyatt, nem akar túlozni. A golyó hangja lassítva kerül ki balról minket, szinte egy pillanatra sem tűnik el, majd végül hátul becsapódik. Talán ez lepi meg a legtöbb embert. Vannak ennél sokkal hatás-vadászabb erősítők is, de a filmek többségénél nem lesz hiányérzetünk. A vége felé, a faházas résznél az autó felemelkedésével már izgulhatunk is, hogy hova érkezik. Naná, hogy a fejünkre, ezt követi a kézigránát, mely pontszerűen robban fel előttünk, bár kissé koppan alul. A Bazooka ugyan a szobát szétviszi, de nincs ránk akkora hatással, hogy mentőért kiáltsunk. A Gatling géppuska viszont már jobban érezteti magát, de marad némi hiányérzetünk. Igazán csak közelről hatásos. Az ilyen extrém jelenetekkel óvatosan bánik, de akinek nem ez a legfőbb igénye, az imádni fogja a részleteit.

Az Avatar csatajelenetével folytatom. Elsőnek az Otthonfa ledöntésével. A helikopterek zaja a háttérből nem csak vékonyka effektnek hat, hanem érezhetően a fejünk mögött hátul érkezik meg. Sajnos közelről már a propellerek egyes szárnycsapásai nem különülnek el. A füstgránátok sem a kellő lendületi sebességgel indulnak útjuknak. Olyan érzésem van, mintha egy éjszakai üzemmód lenne egy kisebb fokozatra állítva.

A végső összecsapásnál sincs addig gond, még nem lesz kissé zsúfolt a történet. A térbeli elhelyezés tetszik. Kellemesen mozis, de mégsem akasztanám rá a vérbeli mozivas jelzőt. Módosítottam hát a beállításokon. Adtam neki egy THX beállítást, vagyis minden hangfalat 80Hz-re állítottam. A center kicsit tisztább lett, de a gépágyú így is a háttérbe szorult. Miután átpörgettem az egész filmet, így kialakult egy véleményem, de mielőtt leírnám, meghallgattuk még sztereóban az ELAC BS244-es polchangfalával.

A lejátszást egy Dual Wolfson DAC-al ellátott Pioneer PD-S507-es CD lejátszóval végeztük el. Az RCA összeköttetésről az Inakustik Referencz kábele gondoskodott, még a hangszóró vezetékek szintén az Inakustik Black&White 4 X 2,3mm2-es bi-wire kábeleiből kerültek felhasználásra.

Allan Taylor - Colour to the Moon című korongját vettük ismét elő. Ezt kívülről ismerjük már, így van némi összehasonlítási alapunk.

Az első dal (The Traveller) óriási méllyel nyit, és az énekes megszólalásakor érezzük, hogy karakteresebb, mint amit mi eddig megszoktunk. Kicsit ráemel itt is a mély-közép tartományra, ami látványos inkább, mint kifinomult. Természetesen nagyon kellemes hallgatni, igaz mélységérzete az nem sok van, és a hang sem válik le úgy a hangalakról, de akinek idáig is a tetszett a Denon hangzása, az most sem csalódik. Itt is alkalmazza kissé a hangjavítós mivoltát, mivel a bántóbb részekből kissé visszavesz, ettől még nem nevezném visszafogott hangnak, mivel igenis látványosan érzelmesen zenél.

A konklúzió az, hogy ezt az erősítőt zenére tervezték, csakhogy mára a zenehallgatás némileg átalakult, és ezt a tendenciát a Denon is figyelemmel követte. Nem csak figyelemmel követte, hanem rá is fejlesztett. A sokcsatornás művek már sokkal jobban szólnak, mint a sztereó. Amennyiben az erősítő 400eFt-os listaárát vesszük alapul, és ehhez mérten választunk hozzá egy 5.1-es szettet, akkor azt tökéletesen ki tudja szolgálni. A koncertektől azóta is libabőrösek vagyunk, hisz abban nyújtott kiemelkedőt. A mozis karaktere simán vállalható, de a mérleg jócskán a zene fele billen. Az pedig, hogy milyen sztereóban, azt hallgassa meg mindenki. A 430eFt-os sztereó hangfalat nem szolgálta ki maradéktalanul, de valójában nem is volt semmilyen kivetni valónk benne, sőt igen is szerethető volt a karaktere és a tere is. Egy jó sztereó erősítőt sajnos nem képes megközelíteni, vagy elverni, de aki AV erősítőben gondolkozik, annak az egyik legjobb választás lehet. Szolgáltatásaival, külsejével és árával az egyik legjobb ár/érték arányú készülék a mezőnyben. Meglátjuk, majd a többi hasonló árfekvésű erősítő miként teljesít...

Az Aviano 6 hangfal szettel párosítva, a legtöbb embernek elállt a lélegzete. Egy jó beállítással ugyanis ennek az összegnek a kétszeresét is képes volt felülmúlni. Az Aviano kissé vékonyabb hangját a 3313-as tökéletesen feltupírozta. Még a sztereó hangja sem sokkal maradt el így a drágább hangfalétól, persze ezzel nem lekicsinyíteni szeretném az Elac mítoszát, hisz mégis ő a jobb hangfal, de hozzá komolyabb elektronika szükséges. (Pl.: Primare erősítő, CD lejátszó páros) Ezzel nem maradnak megválaszolatlan kérdések.

Végül következzen a promóciós videója: