Keresés

NAD T187 processzor + T977 végfok teszt. Csúcsközelben

          New Acoustics Dimension. Ennek a mondatnak a kezdőbetűi mára fogalommá váltak. A hifisek esküsznek rá, de mi a helyzet a házimozi világában?

      Mindenki, aki egy kicsit is komolyabban veszi a házimozi hobbit, az egy idő után mindenképp eljut a külön processzor-végfok szintig. Sokan talán túl korán is, így nem aknázzák ki maradéktalanul a csúcs AV erősítőkben lévő lehetőségeket. Nívón aluli olcsó párosokkal próbálkoznak. Sajnos a minőségnek ára van még a tengerentúlon is, így az onnan érkező olcsó processzorok, és végerősítők az esetek többségében aztán gyorsan lecserélődnek. Nincs is ezzel talán baj, hisz legalább megértik, hogy például a jelenlegi készülékek miért is kerülnek annyiba, amennyi.

     Bevallom, jelenlegi párosomat pusztán nyers erődemonstrálásra kértem. Kérhettem volna a feljebb pozicionáltabb Master szériát is, de azt talán majd egy későbbi időpontban.. Ezt a párost némileg emberibb léptékűnek, elérhetőbbnek éreztem. Ez az az összeg, amit a legtöbb moziszobát építő, még bemer vállalni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez valami olcsó tömegtermék lenne, hisz listaára 1,83mFt. A Master szériára történő fejlesztéshez ezt az összeget majd a későbbiekben még meg kellene dupláznunk. Persze ez tudható, hisz az érezhető szintlépés szabálya mindig az, hogy csak a kétszer jobb készüléket érezzük rögtön egyértelmű fejlődésnek. Ezen a szinten pedig eléggé kinyílik az a bizonyos olló, ami az árazásért felelős zsákot nyiszatolja...

     Jelenlegi tesztalanyomat, mint említettem a bizonyítás iránti vágy ihlette, mivel a nálam járt T747-es (saját), és T748-as (teszt) erősítőt teljesítményben gyengének éreztem. Hiába nyűgözött le a részletgazdag hang, a kiváló sztereó térábrázolás, ha nekem ennél dögösebb hang kell.

     Felhívtam tehát a NAD jelenlegi importőrét az AIDA Audio-t, és megkértem őket, hogy küldjenek már nekem egy olyan erősítőt (értsd zászlóshajót), mellyel elhiszem, hogy a NAD igen is komolyan veszi a házimozi részlegét. A kérést kérdést követte. Azt kérdezték csupán, hogy melyik erősítőt küldjük le. A T sorozatot, vagy a Master szériát? Bevallom mindkettő érdekelt, legfőképp a Master, de azért racionális felem egy időre mértékletességre intett. Végül megkértem őket, hogy képzeletben dobjanak fel egy érmét, és úgy döntsenek. Így kaptam meg elsőre a T187-es processzort, és a T977-es végfokozatot.

     Ez a páros már egyáltalán nem számít kispályás készüléknek. Megérkezésük előtt a Cambridge Audio Azur 651R-t, majd az 551R-t váltva bekötöttem a mára már kissé elavult Marantz AV8003-MM8003 párost, mely még az Azur 551 után is kissé csalódást keltett. (igaz áruk is leesett az ő szintjükre. Mára már 580eFt-ért ki lehet fogni őket.) Teljesítményben egyértelmű volt a visszalépés, még konfigurálhatóságban szintén érezni rajta a lemaradást. Nem állítom persze, hogy a hangban lehetetlen lenne még vele ma is egy tisztességes rendszert összerakni, de kis odafigyelést azért igényel. Amennyiben igazán korrektek akarunk lenni, akkor ezt a Dávid - Góliát harcot ezúttal meghagyjuk a Cambridge Audio-nak, és a NAD párosnak, noha a józan ész, és az árcédula nem ezt diktálná.

A Marantz páros összeköttetéséül 3 pár Inakustik Reference XLR kábel szolgált, melyet ennél a NAD párosnál nem tudunk majd felhasználni, hisz az XLR csatlakozást majd csak a Master széria kínálja fel lehetőségnek. Marad tehát az olcsóbb, RCA kábel. Ugyan azon Reference szériát felhasználva egy középkategóriás erősítő árát spóroltam meg csak az összekötő kábeleken. Ez azért már számottevő különbség.

      A készülékekért személyesen mentem el. Kicsit meglepődtem a méretein, ugyanis a végfokot némileg magasabbnak gondoltam. Inkább egy számítógépház dobozához hasonlított a csomagolása. A tömege a másik, ami szintén meglepett, amikor is kivittem az autóm csomagtartójába, melyet szinte egymaga kitöltött. A maga 36.4kg-jával mindennek nevezném, csak pehelysúlyúnak nem. (csomagolás nélkül is közel 33kg-ot nyom.) A processzor csomagolása is méretes, tömege 13,5kg, (csomagolás nélkül 9,6kg) tehát egy középkategóriás erősítő súlyának felel meg.

     Dobozából kiemelve két, végletekig leegyszerűsített készüléket pillanthattam meg. Aki ismeri, és szereti a NAD készülékeit, azoknak sok újdonságot nem tartogatnak majd. Ízlésekről vitatkozni nem szabad, minden esetre nagy valószínűséggel inkább a hangja miatt választják majd a leendő tulajdonosai. Eme páros fellelhetősége amúgy is többnyire egy lesötétített moziszoba, ahol a külső a legkevésbé fontos szempont.

http://nadelectronics.com/img/img.php?120215103639-T187_FRONT.jpg/1200

    A processzor előlapja vízszintesen tagolt. A vékonyabb felső részének bal oldalán találjuk a márkajelzést és a típusszámot. Az átmenet finoman lekerekített, mely alatt középen közvetlenül a méretes kijelző található. Feliratozása jól olvasható köszönhetően a nagyméretű betűknek. Megvilágítása fehér színű, szélsőségektől mentes. Ha már megvilágítás, akkor itt említeném meg a processzor belsejében található két darab LED-et, mely ad némi sejtelmes kék színű fényt. Ez az egyetlen, ami némi High-Tech érzést ébreszt a kíváncsiskodókban. A kijelző mellett bal oldalt közvetlenül két apróbb nyomógomb található, mely egyikének lenyomásakor némi információhoz jutunk, még a másikkal tárolni tudjuk beállításainkat, vagy a hallgatott rádióállomásokat. Együttes megnyomásukkor, beállításaink törölhetők.

Ezek mellett, találjuk a navigációs billentyűket, mellyel négy irányba lépkedhetünk a menürendszerben. A közepe is rejt egy nyomógombot, még a szélen a bekapcsológomb zárja a sort. A túloldal első ránézésre szimmetrikus, de azért mégsem. A hangerő szabályzó méretezésével csalták el a túloldali kettős funkcióval bíró gombokat. A kijelző melletti dupla bemenetválasztó egy az egyben tükörképe a túloldalon lévő gomboknak.

A kijelző alatti alsó sávot is három részre tagolták. Bal szélen a fejhallgató kimenetet találjuk, középen 6db funkcióbillentyűt, még jobb oldalon egy fedél alatt az előlapi bemeneteket. (mikrofon, HDMI, és komposit videó bemenetet, továbbá egy sztereó audió bemenetet)

Ha minden kötél szakad, akkor ezen gombok segítségével távirányító nélkül is lehet kezelni, de valószínűleg, erre sosem kerül majd sor, mivel a távirányítója egy jól sikerült darab. Arra érdemes egy kis figyelmet fordítani.

http://nadelectronics.com/img/img.php?120224091451-HTR_8_Remote_Control.jpg/1200

     Igazán méretesre sikerült, melynek tömegét a 4db ceruzaelem garantálja. De nem csupán a kényelmes kezelése miatt szeretem. Egyértelmű rajta a ki-bekapcsoló gomb, a bemenetválasztó gombok, az egyes funkció vezérlések parancsai, de a hangerő gombjai is.
Igen, ezt tudják még sokan mások is, de ennek van két különleges képessége azon túl, hogy tanítható.

     Egyik különlegessége, hogy egy fényérzékelő található az elejében, így a külső megvilágítás függvényében a gombokat háttérvilágítással látja el. Mindehhez nem kell megnyomnunk egy gombot sem, elég csupán megmozdítanunk az. (Található benne egy elmozdulás érzékelő is) Valószínű, hogy a mozi-szobai felhasználók ezt értékelni fogják. Minden esetre én javasolnék hozzájuk beszerezni 4db jó minőségű tartós, vagy tölthető elemeket.

     A legizgalmasabb funkcióját a végére hagytam. Legalul található három gomb segítségével ugyanis szabadon belenyúlhatunk +/- 6dB erejéig a center, a háttér, illetve a mélysugárzó hangerejének szintjébe. Mindezt büntetlenül, hisz az alap hangerő beállítási szintet ez nem befolyásolja. Az mindig ugyan azon az értéken marad. Mi ettől tudunk eltérni. Visszaállítani az eredeti állapotot pedig rendkívül egyszerű, hisz elegendő ezeknek a gomboknak segítségével mindent 0 értékre állítani. Ezek segítségével minden egyes filmet a saját ízlésvilágunkra szabhatunk. Példás.

http://nadelectronics.com/img/img.php?120510105708-NAD_ZR7_Remote.jpg/1200

A fő távvezérlő mellett egy második zónát vezérlőt is mellékeltek, mellyel a 2. zónát vezérelhetjük.

http://nadelectronics.com/img/img.php?120110133337-T187_rear.jpg/1200

A távirányító rövid kitérője után, a processzort megfordítva látható az a sok okosság, mely miatt a T-187-es értéktartó lehet. Itt konkrétan az MDC névre keresztelt moduláris felépítésre gondolok, hisz az egyes panelek cserélhetők. A HDMI panel cseréjével 4K-s videók kezelése is megoldódni látszik, illetve akár még a Dolby Atmos, vagy társai is. Friss információim szerint a Master széria már most is upgradelhető a Dolby legújabb hangzásdekódolásával. Én személy szerint megvárnám ezzel a DTS X-et is, csak utána frissítenék rá, már ha egy ilyen készüléknél ez felmerül.

Az XLR csatlakozásokat leszámítva nem lehet okunk a panaszra HDMI bemenetből összesen 7db-ot kapunk (6db-ot a hátulján, egyet az előlapon), melyek 1.4-as szabvánnyal bírnak, így a 3D nem akadály nekik. A HDMI-n keresztül elérhető a legtöbb ismert HD hang is. (Dolby True HD, Dolby Digital Plus, DTS-HD Master, vagy az alacsonyabb bitrátájú Dolby Digital, vagy DTS hangsáv.

Aki még rendelkezik analóg videó kimenettel rendelkező készülékkel, az sem fog csalódni. SVHS, komponens, és kompozit videó bemenetek is találhatók ugyanis még szép számmal rajta. A rajtuk beérkező alacsonyabb felbontású videó jeleket az elérhető legmagasabb felbontásúvá képes felskálázni. (Full HD) Ezt a képet végül a 2 HDMI kimenetét felhasználva a vetítőnkre, és/vagy a televízió készülékünkre juttathatjuk.

Ami a hangbemeneteket illeti:

Digitális bemenetekből három optikai, és három koaxiális bemenet áll a rendelkezésünkre, melyek mindegyikéhez jár egy-egy kimenet is. Analóg bemenetből 6 pár található a hátulján, de ami érdekesebb, az a zóna kimenetek. Azok ugyanis további 3 különálló helység ellátását teszik lehetővé különböző forrásokkal. 

A direkt 7.1-es bemenet alapnap számít, ahogy a 7.2-es kimenet is, különben hogy is használnánk ugye?

http://nadelectronics.com/img/img.php?120928143356-T-977-front.jpg/1200

Áttérve a végfokra még ennyire sem tudok kritikus lenni. A legtöbb ember ugyan kissé megrökönyödik a méretén és a súlyán, pedig mi tudjuk, hogy a komoly dolgok csak itt kezdődnek. Valahol legbelül ők is érzik, mivel ez idáig még senki sem nézte el a kategóriáját. A kérdés mindig inkább úgy hangzott, hogy "ez hány millió forint?"

Ebből a külsőből sokkal többet kihozni nem is kell. Az egyik a legjobban megépített végfoknak nevezném, mellyel találkoztam. 7 teljesen különálló panelből épül fel, melyek mérete egyenként is nagyobb, mint a legtöbb 7 csatornás erősítő komplett végfok elektronikája. Épp a hetekben telepítettem egy Lexicon RX-7 végfokot, melynek felépítése nagyon hasonlatos volt hozzá, csak épp súlyban, teljesítményben, és árban is ennek a duplája. Amennyiben így nézzük, akkor ez azért hízelgő.

Mindezt egy méretes holmgren toroid trafó szolgálja ki szuflával. A transzformátor egyben egy hálózati kondicionálást is elvégez, így a kimenő feszültség, és az áramerősség is mindvégig stabil marad.

A végfok maximális áramfelvétele papíron 800W. Aki ezt kevesellné, az ne azt a papírt olvassa el, melyet valamely energiafogyasztási adókat is elbíráló bizottságnak készítettek el, hanem fordítsa ki a készüléket, hisz annak a hátulján találja a valós 5 Amperes, vagyis 1150W-os tényleges (?) maximális áramfelvételi adatot. Persze, még ez sem óriási szám, de árkategóriájában kihívói nemigazán nyújtanak még tán ennyit sem.

Szeretném megnyugtatni azon olvasóinkat, akik most a szívükhöz kaptak, hogy ez bizony irtó sokat fogyaszt, hisz egy ilyen készülék kis és közepes hangerőn is, csupán 300W-ot emészt fel működése közben. A készenléti áramfelvételét is már az új európai normáknak megfelelően, 0,5W-ra mérsékelték.

Ehhez az áramfelvételhez a következő kimeneti teljesítmények tartoznak:

A NAD 1000W-os csúcsteljesítményről beszél. Ez 7 x 140 W dinamikus kimenő teljesítményt jelent (20 Hz – 20 kHz közt mérve, 0.03 % torzítás mellett) az összes csatornát hajtva. A gyár szerint teljesen mindegy, hogy 4, vagy esetleg 8 Ohm-os hangfalakkal terheljük. A NAD  ugyanis a PowerDrive kapcsolása révén az alacsony impedanciájú hangszórókat is stabilan kezeli, teljesítménye mindvégig egyenletes marad, ami a nyugodt, kiegyensúlyozott hang alapja.

Figyelemre méltó a bekapcsolási metódusa is, melyben a kezdeti egy relé kattanást (ami a tápegységet kapcsolja) nem egy, hanem 7 kattanás, és LED visszajelzés követ. Utóbbiak rendszerűen, de nem katonás sorrendben történnek. Minden csatorna működését egy egy kék színű LED fénye igazolja vissza számunkra az előlapon.

Ez az a végfok, melyet a mérnökök csupán kevés kompromisszum megkötésével tervezhettek meg. Ez elég ritka. Ennél jobb talán már csak úgy lehetett volna, ha az egyes csatornákat teljesen független tápegységekkel látták volna el, illetve ha még jobban túlméretezték volna a puffer kondenzátorokat. Persze ebben az esetben már mono blokkokról beszélnénk, mely 7 ekkora házban férne csak el. Valószínű, hogy az ára sem változna. Úgy értem darabjának...

A Master széria megalkotásakor pontosan a kettő közé céloztak és lőttek, vagyis egy dobozból hozták ki az elérhető legjobb minőséget.

Mivel ekkora teljesítmény már nem gyerekjáték, ezért a mérnökök egy úgynevezett Soft Clipping védelemmel látták el. A Soft Clipping funkció torzítás esetén leszabályoz, így sem a hangfalaink, sem fülünk nem károsodik.

Nem csupán ez az egy védelem található a készülékben, hisz az alapvető probléma, mint a túlmelegedés, rövid-zár, vagy tápegység hiba esetén szintúgy megvédi magát.

Hűtése alapvetően passzív, de a készülék alján találunk három aktív hűtést biztosító ventilátort is, mely az esetleges túlmelegedés esetén aktiválódik. Ez csak extrém teljesítmény esetén fordul elő, így a halk zenehallgatást ez biztosan nem befolyásolja.

Vezérlése, felhasználása rugalmas, hisz 12V-os trigger bemenettel, és manuálisan is vezérelhető. Az egyes csatornák RCA csatlakozón keresztül alacsony jellel meghajthatók, ráadásul hangerő szintjük egyesével is szabályozható.

A külső, és a gyár által megvilágított értékeik után én magukra a készülékekre, illetve azok működésére is kíváncsi voltam, tehát bekötöttem őket rendszerbe. Ez sem volt már egyszerű, hisz át kellett hozzá alakítanom a fél üzletet. A végfok mélysége ugyanis kábelezéssel 50cm körüli, így azon az állványon, amin a többi erősítő is be van kötve, biztosan nem fér el. Kipakoltam hát a TV-k alól a mélysugárzókat, és egy masszív, edzett üvegasztalra helyeztem a párost.

Az összeköttetéseket az Inakustik Referenze sorozatú tápkábeleire, hangszóró vezetékeire, és RCA kábeleire bíztam, tehát ahogy kell, megadtam a módját.

Bekapcsolását követően egy letisztult, szürkés menürendszer fogadott. Ez már közel sem az a vibráló DOS-os menü, mint a legkisebb testvér esetében.