Keresés

Onkyo TX-NR828 erősítő teszt

Onkyo TX-NR828 erősítő teszt

Az Onyko egyik legnépszerűbb erősítőjét kaptam meg pár hónapja tesztelésre. Ezzel a szériával mindig könnyű volt dolgozni, hisz relatív alacsony áron kínált óriási teljesítményt, mellyel egy mozi szoba már kihasználható volt.

 

     A trendeknek megfelelően persze ezt is frissíteni kell évente, amit elég nagy hülyeségnek tart mindenki a szakmában, de hát fogyasztói társadalomban élünk.

A teszt így elég rövid lenne, ha csak az újdonságokat sorolnám fel. Persze idén nem csupán ennyi változás történt.

     Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy az erősítő építés nem megy egyik pillanatról a másikra, így a hardveres részről nem is vártam volna sok változást, de mégis kaptam egy keveset. A hardver azonban nem minden. Az egészet a hangmérnökök alakítják által kialakított szoftveresen módosított hangzáskép teszi teljessé.

     Az Onkyo hangzásvilágában nagyságrendileg 5 évente fedezhető fel javulás. Utoljára a joystick-es távirányító lecserélésével egyidejűleg lehetett hangminőség előrelépésről/változásról beszámolni, és most, a 2013-14-es év is egy ilyennel kecsegtet.

     Mint minden területen, itt is ára van a fejlesztéseknek, vagy az egyes funkcióknak. Adott ugye egy összeg, melybe bele kell férnie minden szabadalomnak, licensznek és anyagköltségnek.

    Új autós példát hoznék fel szemléltetésképp: Adott egy gyártó, aki egyik hónapban ajándék téli gumit, a másikban ingyen metálfényt, a következőben ingyen +2 ajtót, vagy navigációt ad "ajándékba" az autóihoz.

A lényeg, hogy mindegyik extrának ugyan akkora az értéke, kombinálni nem lehetséges, és nem is választható. Az elektronikában sincs ez másképp, csak itt éves periódusokról beszélünk. Remélem érthető volt a hasonlat.

Ahogy az autó iparban, úgy a szórakoztató elektronika világában sincs ez másképp. Ahhoz, hogy kapjunk valami extrát, ahhoz valamit fel kell áldozni, vagy különben feljebb megy az ár.

Jelen esetben árváltozásról nincs szó, sőt. A hideg beköszöntével eljött a házimozi szezon, és vele együtt az akciózás időszaka. Ennek köszönhetően egy még barátságosabb árcédulát tehettünk ki a készülék elé. Maradt tehát a mérleges módszer.

A mérleg pozitív oldalára a következő dolgok kerültek:

-          4K jeltovábbítás

-          Beépített wifi: (Ez idáig 17eFt-ba került)

-          Beépített Bluetooth: (Ez idáig 18eFt-ba került)

A hozzáadott érték csak az utóbbi két egység esetében eléri a 35000Ft-ot. A kérdés, hogy mi az, amivel ezeket kompenzálták.

A mérleg negatív oldalára kerültek:

-          ISF Videó kalibráció. Ezt amúgy is szakemberek végzik műszerrel, így nem kár érte, hisz egy komoly megjelenítő amúgy is tartalmazza ezt a funkciót. A felskálázás így is a repertoárban maradt.

-          Audyssey MultEQ XT32-es bemérés redukálódott MultEQ bemérésre. Ez a legnagyobb veszteség, bár a bemérés eredménye így is jónak mondható. Pontosabban megfogalmazva, ugyanolyan hibákat követ el ez a rendszer is, mint a nagyobb. Ezeket a hibákat mi ismerjük, így az előnyére tudjuk fordítani. Erről szeretnék később egy cikket írni azon ügyfeleinknek, akik fogékonyak erre.

-          Az éjszaka nyugalmáról ezen túl már csak az Audyssey Dynamic Volume, Dynamic EQ gondoskodik. A Dolby Volume-ról kell lemondanunk. Nem számít nagy érvágásnak, hisz a Dolby megoldása csak 1-2 éve mutatkozott be, és nem nyújtott többet, mint a konkurens Audyssey rendszere. Kettő együtt amúgy sem használható így nem számít nagy érvágásnak ez sem.

-          Megszüntették a direkt iPhone/iPad/iPod kezelést USB-ről. Töltést továbbra is kínál, de lejátszást csak vezeték nélkül. Valószínű, hogy pontosan ezért tették bele a Bluetooth-os zeneátvitelt, hisz több embernek van Bluetooth-os eszköze (laptop, telefon, táblagép), mint Apple terméke.

-          Az optikai bemenetek számát 3-ról 2-re redukálták. Nos, a HDMI korszakában ez nem meglepő. A konkurens gyártók ezt már évek óta véghezvitték ennél sokkal nagyobb ütemben. Bőven elegendő a 2 optikai bemenet is.

-          Megszűnt a sztereó audió kimenet. Valószínű, hogy ezt soha senki nem használta. Sztereó előerősítőként nem feltétlenül ajánlott egy AV erősítő, a felvételi kimenetet pedig emberemlékezet óta nem használta senki.

-          A 9.2-es vonalszintű kimenetet 7.2-re csökkent. Ennek sosem láttam értelmét, mivel nincs sem 9, sem 11 csatornás hang. Kikeverni sem sok értelme van, hisz az esetek többségében még a valódi tartalom lesugárzásától is messze járunk.

A mérleg nyelve idén szerintem a pozitív irányba billen el szolgáltatás, és funkcionalitás szinten.

Térjünk át magára a készülékre.

     A doboza szokásos Onkyo csomagolás.  Szürke kartonpapír, mely külsőre tartalmazza az erősítő rajzolatát és a típusszámát. Az ingerküszöbünket egyedül a súlya izgathatja fel, mivel 18,3kg-ot nyom a doboz. Ebből maga a készülék csupán 15kg. Ez 3,3Kg-al könnyebb elődjénél, amit a felépítés leegyszerűsítésével, és az aktív hűtés továbbfejlesztésével értek el.

A tartozékai közt találunk AM/FM antennát, egy szabvány Audiotechnika által gyártott bemérő mikrofont az Audyssey rendszerhez, valamint egy távirányítót.

A távirányítón túl vezérelhető a készülék okos telefonról, vagy táblagépről is. Mindhárom népszerű szoftvergyártó (IOS, WP7/8, Android) kínál alkalmazást virtuális boltjában. Mindezt természetesen ingyen.

Az Androidos kezelőfelület így néz ki:

 

 

Ha ez nem lenne elég, akkor vezérelhetjük a böngészőnkön keresztül is. A címsorba a következő IP címet kellene beírni, ha nem működne a link: http://192.168.0.18/

Ekkor a következő menü jelenik meg, csak épp TX-NR828 típussal.

      Kiemelve a dobozából egy igen impozáns készüléket pillantunk meg. Nekünk persze már nem újdonság, hisz elődje is megszólalásig ugyanígy néz ki, de a legtöbb ember ezért elidőzik előtte. Egy igazi monstrum. Már a távolból a világba kiabálja, hogy ő márpedig egy igazi vadállat, akit ha bekapcsolunk, akkor csúnyán elbánik velünk. Nos, kétségünk sincs e felől.

      Rendkívül letisztult szögletes előlapját, mely alumíniumból készült, nemigen bontják meg kezelőszervek. A bekapcsoló gomb alatt egy Pure Audio gomb helyezkedik el, ezen kívül hirtelen semmi feltűnő nem látszik, pedig ott van az összes bemenetválasztó billentyű a kijelző alatt kissé megdöntve, megfelelő távolságban egymástól, hogy még véletlenül se lehessen azokat összekeverni, vagy félrenyomni.

Összehasonlítva elődje előlapjával, szembetűnő változásról nem lehet beszámolni.

Gyakorlatilag a 818-as lenyíló előlapjának a bal alsó részéről levették a feliratokat, majd egy részét a 828-as jobb felső felére nyomtatták. Az igazán figyelmesek észrevehetik, hogy a kijelző bal oldali részére két, fehéren világító piktogram került. Ezek a Bluetooth, és a wifi állapotjelzői. Lehajtva ezt az igényes, és nagyon masszív ajtót, egy teljes értékű kezelőfelület tárul elénk, az előlapi bemenetekkel együtt. A kijelző felül mit sem változott. A fekete készülék esetében a „szentjapánkvarcórazöld” világítást kapta, még az ezüst az emberibb, fehér színt. Mellesleg ez az egy szimpatizál egyedül a tekerős hangerőszabályzó szintén fehér színű peremvilágításával.

Megfordítva a készüléket kissé meglepődtem. Nem ilyen hátlap élt emlékeimben a 8-as Onkyo sorozat révén. Valóban. Ez kissé olyan, mint egy felturbózott 626-os. Aki pedig ragaszkodna a felső kategóriás erősítőknél megszokott felépítéshez, és a csúcs bemérő rendszerhez, annak idén a TXNR929-es modelljét kell választania.

     Valószínű tudat alatt erre gondoltam, amikor a súlycsökkentéskor a belső felépítés leegyszerűsítését említettem. Ezzel az elrendezéssel valamelyest nehezebben lehet hozzáférni a hangfal csatlakozóihoz, de ezt én ezt egy huszárvágással megoldottam, ugyanis BFA rendszerű banándugóval csatlakoztattam a hangszóró vezetékeimet. A média lejátszót, és a Bluray lejátszót pedig HDMI kábelekkel. Az összeköttetéshez Inakustik Premium vezetékeit használtam, hisz árban ezek illenek leginkább egy ilyen rendszerhez.

     A rendszer tesztelését a hosszú magyarországi kényszerpihenőjéből visszatért Magnat hangfalakon végeztük el, melyek már elég rég voltak megtalálhatóak a bolt polcain. (Köszönhetően az előző importőrnek. Ők nem csak a Magnat nevet feledtették el idehaza, hanem a Yamaha-t is, mely szintén új importőrt kapott az idén.) Ezúton is köszönjük a felajánlást az AIDA Audio Kft-nek, akik biztosították számunkra az erősítőt, és a hangfal szettet.

    Gyakorlatilag bármilyen szériát kérhettem volna a Magnat-ból, de a realitás talaján megmaradva egy régi ismerőst, a középkategóriás Magnat Vector szériáját választottam. Ez a szett összetétel függvényében 200eFt-tól 280eFt-ig legózható össze igény szerint, amennyiben a 3 akciós szett valamelyike szimpatikus számunkra. Mivel ügyfeleink a 8-as szériás Onkyo-hoz ilyen árkategóriában vásárolnak hangfalakat, így racionális döntésnek tartottam, hogy mi is ilyen kategóriás szettel mutassuk be az erősítőt.

     A Vector széria a Magnat második lépcsőfoka alulról. Front sugárzónak a Vector 205-ös 2 utas álló hangfalát választottam. (de a későbbiekben teszteltem a 3 utas Vector 207-essel is, és azzal sem fogyott el drasztikusan az erősítő, bár a 205-össel szerintem komplexebb) Centernek, és háttérnek a kisebb modelleket választottam. Számszerűen a 211-es centert, és a 201-es hátteret. Ezekben mindösszesen 11cm-es a mély-közép sugárzó, de higgyék el, nem keveselltem őket egy ízben sem. A nagyobb ettől persze még jobb. Érdekes eleme a Vector szériának egy 202F nevezetű háttér hangfal, mely rendkívül lapos, így a falra is felakasztható anélkül, hogy az nagyon kilógna. Szükség lenne ilyenre a többi gyártó részéről is, hisz keresik nálunk is szép számmal.

     A mély-sugárzónak egy régi kedvencemet az Omega szériát választottam. Régen szinte minden tesztet megnyert, amin indult, így voltak is elvárásaim vele szemben.

     A hangfalak mindegyike megváltozott utolsó találkozásunk óta. Nem csak külsőre, hanem hangban is. Végre elhagyták azt a szörnyű kerámia magas-sugárzót, ami rendkívül kényesnek bizonyult. Csak bizonyos erősítőkkel szólt kellemesen. Valószínű, hogy a sok negatív kritika hallatán kezdtek újra hagyományos selyem dóm magassugárzót alkalmazni. Halleluja!

     A dobozból kiemelve őket, még egy szembetűnő változást vettem észre. Lecserélték az előlapokat. Az idáig használt selyem szövet bevonatú MDF előlapok helyett egy préselt/lyuggatott fém előlapot kaptunk. Bevallom ez idáig nekem nem jöttek be ezek az előlapok, de ez bizony tetszik. Az oka, hogy igényesen besüllyesztették azt az előlapba, így karaktert kölcsönöz a hangfalnak. Persze ennek fizikai okai is vannak, hisz az előlap biza nagyon sok magas hangot lefog. Pontosan ezért teszi sok angol gyártó felülre a magas-sugárzót a hangfal tetejére, hogy azt ne takarhassa el az előlap. Mivel a magas hangok képzik a térérzet nagy részét, ezért nem érdemes azt visszafogni. A tetején elhelyezett magas-sugárzó hátránya viszont az, hogy nem a mély-közepek között helyezkedik el, így nehezebben alkot egységet azokkal. A németek (érdekes, hogy szinte csak ők) viszont előszeretettel használják ezt a fém előlapot. Anno ezt legelőször a Canton-nál láttam, később a Magnat is csatlakozott, és manapság az ELAC-nál is divat lett. Igaz, ők a nagyobb kategóriáikban adnak választási lehetőséget is.

A lényeg, hogy valamivel védeni kell a hangsugárzókat gyermekeink elöl, melyre a legalkalmasabb a fém. Az nem szakad ki, nem ég, és gyakorlatilag lepattan róla a gyerek. Ha még teflonnal is bevonnák, az lenne csak a csúcs.

     A front hangfalak dupla csatlakozóval szereltek, ami a mély-közepek, és a magas-sugárzó külön meghajtását teszi lehetővé a kisebb, 205-ös hangfal esetében. Itt teljesen feleslegesnek tartom a kettős erősítés (Bi-Amp) használatát, nem úgy a nagyobb modell esetében (Vector 207), ahol már a magas-sugárzó együtt szólal meg a középsugárzóval. Ott mindenképp ajánlott a kettős erősítés (Bi-Amp) használata. Ennek előnyéről írtam már.

Szóval én a 205-ös hangfalak estében nem alkalmaztam ezt.

Az erősítő bekapcsolása után ennek megfelelően megadtam a hangfal felhasználás módját, majd lefuttattam az Audyssey rendszert. Annak befejeztével átírtam a látszólag fals értékeket, beállítottam a hangerő szinteket, és végre megkezdhettük a valós meghallgatást.

A hang rész előtt beszámolnék az erősítő menürendszeréről, és az új szolgáltatásokról.

Maga a menürendszer semmit sem változott a tavalyi modellhez képest. Már akkor is egy kiforrott, átlátható menürendszer állt a rendelkezésünkre.

Az alant látható videón láthatjuk a teljes menürendszert.

A hálózati rész is érintetlen maradt, leszámítva attól, hogy immáron vezeték nélkül is csatlakozhatunk helyi hálózatunkhoz. Erre a készülék hátulján található két wifi antenna ad lehetőséget.

      Az újdonságot mégsem ettől várjuk, hanem a szabvány, és egyben univerzális Bluetooth egységtől. Ez a funkció még azokat is lázba hozza, akiknek nincs is okos telefonjuk. Köszönhető annak, hogy ez még a hagyományos telefonokban is megtalálható. Egyszerűen bekapcsoljuk a készülékünkön a Bluetooth funkciót, majd rákeresünk az erősítőre. (Onkyo TX-NR828 néven fedezhető fel) Simán párosítjuk, nem kér kódot. Ezután szabadon lejátszunk bármit az eszközünkről, annak hangja az erősítőn keresztül fog megszólalni. Telefon csatlakoztatása esetén a bejövő hívást nem teszi ki. Ennek örültem. Hangminősége az átjátszott zenék esetében megegyezik a kábeles összeköttetés minőségével.

Az Internet rádió kezelése pofon egyszerű. Kiválasztottam a távirányítón a NET funkciót, és ezen belül a vTuner opciót.

Külföldi rádióállomások száma gyakorlatilag megszámolhatatlan, mert a világ összes tájáról választhatunk ki rádiókat.

A magyarok dolgát viszont rendkívül megkönnyítették, hisz a negyedik mappa kiválasztásakor csak a magyar rádiókat listázza le. Illetve azt még nem teszi, mert 29 féle szűkítéssel kategorizálhatjuk azokat. Összesen 105 csatorna található. 9 városra szűkíthetünk. Sajnos Győr nem szerepel ezen a listán. Ez egy rossz pont, tekintettel, hogy mi Győriek vagyunk. Ehelyett felsoroljuk, hogy hol mennyi rádióállomás üzemel.

Budapest: 52

Debrecen: 4

Kecskemét: 1

Miskolc: 5

Nyíregyháza: 4

Pécs: 4

Szeged: 12

Székesfehérvár: 5

Szombathely: 2

Egy jópofa dolog, hogy jelzi, mennyi ideje hallgatjuk az adott csatornát. Csatorna váltáskor nullázódik a számláló.

     Most pedig végre rátérhetünk a mozihangra, mely egy szoftveres frissítést követően kissé megváltozott. No, eget rengető változásra nem kell gondolni, de mégis felhasználók tömege üdvözölte ezt a változtatást. 10 éve még az is örvendetes volt, ha valami zörgött hátul, nemhogy az, ha valami robbant hátul, és ennek ereje felborította a fotelt. Az Onkyo persze mindegyik elvárásnak megfelelt, de közben az igények megváltoztak. Felismerte ezt a Japán gyártó is, így a hatásvadász hangot kissé háttérbe szorították, és több figyelmet fordítottak az apró részleteknek. Az Onkyo-t mindig is a mozi hangjáért szerettük. Azért volt ez kihangsúlyozva, mivel a zenei részei rendkívül túl voltak színezve. Persze, ez nem mindenki számára okozott hátrányt, hisz egy olcsóbb hangfal szettel is dinamikus, diszkós élményt nyújtott. Inkább azok számára okozott csupán problémát, akik egyéb, hangszeres zenét is szerettek volna hallgatni rajta. Kihangsúlyoznám, hogy egy házimozi erősítőt akkor választ az ember, ha egy öszvérre van igénye, ellenkező esetben kettéválasztja a rendszert az okosabbja.

Nos, az Onkyo feléjük is nyitott egy picit, amikor is kissé zeneibbre hangolta az új szoftvert. Azért annyira nem, hogy kidobjuk a sztereó rendszerünket, de az egy pontból megszólaló énekes mellett már a többi zenész is helyet kapott. Idáig az volt a tapasztalat, hogy mindig az állt elöl, akinek a hangszeréé volt a főszerep. Természetesen az énekes hangja felülírt mindent.    

A túlzások természetesen megmaradtak, hisz a márka imidzsét nem lehet levetkőzni. A változás lényege így a térérzet kiszélesítésében keresendő.

      Nehéz műfajjal indítottam. Andrea Bocelli- Live in Tuscany koncertje nem volt épp kedvence az Onkyo-nak. A tér-érzettel nincs túlságosan nagy baj. Kissé feljebb pozicionálja a hangot a hangfal síkjától, ami egy moziszobában történő felhasználás során kiemelkedően fontos, hisz a vászon többnyire magasabban található, mint a hangfalak. Az énekesek duettje is élvezetesebb, hisz engedélyezi az erősítő a „szemkontaktot” az énekesek közt. Jelen esetben itt csak az egyik félnek. :-)

      A hangok kissé feljebb húznak, nincs meg a mély-középben az a természetes borzongás, amit az énekes hangja tartalmaz, de ez csak annak tűnik fel, aki tudja, miként is szól az valójában. Nem sziszeg, vagy csilingel, hanem inkább 1 oktávval feljebb szól. A mélyebb részeknél pedig kiemel egy 60-70Hz körüli hangon. Ez kellően mély ahhoz, hogy teltnek tűnjön, de ne búgjon, és biztosan le is sugározza azt a kiszemelt hangfal. Amennyiben e fölötti értéken vágjuk meg a front hangfalainkat, úgy pont attól szabadítjuk meg, ami egyébként jól áll neki. Jómagam előszeretettel vágom a frontokat 80Hz környékén, de itt ez most nem vált be.

     David Foster popzenészei már sokkal jobban támogatták ezt a fajta stílust. Velük igazi koncerthangulat termett az üzletben. Nagy lelkesedésünk közt eljutottunk az AC/DC-ig is. A hangerővel nem is lett volna gond, mert soknak érződött, de egy pillanatig nem hittük el, hogy a hatalmas stadion közepén állunk. Hiába trükközött ez idáig, sajnos pont nem arra a kemény pontra emel ki, ami ide kell. Rockzenét csak olyan erősítővel lehet hallgatni, mely viszonylag lineáris, mivel ha ezt kiemeléssel éri el, akkor mozira lesz kelletlen.

     Összegezném a zenei teljesítményét. Az átlagember zenehallgatási szokását minden bizonnyal kielégíti. Amennyiben csak az a cél, hogy valami igazán dinamikusan szólaljon meg függetlenül annak minőségétől, akkor az Onkyo TXNR828 ebben maradéktalan partner lesz. Egy dologra nem fog bennünket csupán rávenni: nem ültet le két hangfal elé, hogy aztán lekössön. Erre igazán csak egy jó sztereó erősítő képes. Aki az Onkyo hangzásához szokott, annak nagyon furcsa lesz, mivel a fejlődés eléggé szembetűnő. Minden esetre volt olyan vásárlónk, aki állította, hogy az Onkyo sosem tetszett neki, de miután meghallgatta a legújabb hangzásvilágát, mégis azt választotta. Erről ennyit. Mi is így vagyunk ezzel. Úgy kell fejleszteni, hogy a márka imidzs ne sérüljön.

Az Onyko valódi hazai pályája viszont egyértelműen a mozi, így végül ezzel folytattuk.

     Belecsaptunk a lecsóba rendesen, amikor az akciófilmek nagypapáját hívtuk fel ismét a mozivászonra. Hát persze, hogy nem a Die Hard 5-ről beszélek. Igaz, a hangja értékelhető, de a story a legkevésbé sem. Ez ugyanis az utóbbi idők legjellegtelenebb akciófilmjeként fog eltűnni az emberek emlékezetében. Most Bruce kortársáról van szó. Volt kormányfői munkája után kissé megkomolyodva, egy vidéki kisváros sheriffjét alakító Schwarzenegger óriási akció filmet tett le az asztalra. Ez az a film, ami a legjobban áll az Onkyo-nak. Már az első pillanattól a szórakoztatásról szól. Halk jelenettel indul a film. Las Vegas melletti rendőrünk épp megérdemelt fánkjába harap, eközben a visszapillantóba feltűnik két lámpa a távolban. Az egész jelent közben kicsit nyomasztó mélyhang terjeng, de a részletek egyáltalán nem vesznek el. Traffipax-ot kezelő hősünk csámcsogása, és nyálcsorgása finoman tereli el figyelmünket az érkező autóról. Még az is hallatszik, ahogy a fánk teteje a harapás következtében beszakad. Mindeközben a visszapillantóban eltűnik a két lámpa, és ezzel egyidejűleg valami rossz érzése támad az embernek. Finoman elkezd remegni a fotel alattunk, majd jobb oldalról a távolból egy hang közeledik felénk. A következő pillanatban egy atombomba erejével csapódik be az autó, és úgy húz el előttünk, hogy a Taxi rendezője biza letépette volna rólunk a nadrágunkat. Mindezt úgy tette, hogy gyakorlatilag mellbe rúgott bennünket. Ez elvileg egy 1000 lőerős Corvette ZR1-es lett volna, amit ha utána nem mutattak volna meg, akkor azt is hihettük volna, hogy az egy rakéta. Inkább volt ugyanis látványos az egész, mint életszerű. Ha innen közelítem meg, akkor a filmben nyújtott teljesítménye után a következőkép vélekednék róla:

"Minden szava hazugság, de mindezt olyan lelkesedéssel teszi, hogy mosolyt csal az arcunkra."

    Végig nevettük a filmet. Bevallom élveztem minden együtt töltött percet, pedig pontosan tudtam, hogy nem így kellene szólnia. Egyik barátom jutott róla eszembe, de hogy mindenki megértse a hasonlatot, így az Üvegtigris 2 elején található jelenetet idézném be, amikor is Lali felszólította Csokit, hogy ne beszéljen spanyolul. A válasz a videóban található.

       Nos, az Onkyo legalább annyira nem tud spanyolul, de az élet viszont mást igazol. Az emberek nagy többsége ugyanis nem a valóságos hangokat keresik többnyire, hanem a látványosabb, szórakoztatóbb hangot, ami rögtön hatással is van rájuk. Ők egyszerűen szórakozni szeretnének, és élvezni a filmeket. Az élvezet pedig annál nagyobb, minél látványosabban szólal meg a rendszer. Ebből persze ki lehet nőni, de a legtöbb Onkyo tulajdonos mégsem teszi ezt meg, hisz a hűségmutatója roppant magas az Onkyo-nak. Mivel nem kényes, így szinte bármivel képes ugyan azt a szintet hozni. Ereje megkérdőjelezhetetlen, tudása, mérete tekintélyt parancsol. Nálunk az üzletben 10 emberből 7-nek tetszik. Ez azért elég magas szám. Ma már elég csak megmutatni a különböző rendszereket ahhoz, hogy megállapítsam, kinek mire van szüksége. Az Onkyo egy üde színfolt, mellyel igenis számolni kell. A TX-NR828-as az egyik, ha nem a legerősebb kategóriájában, így továbbra is bátran támaszkodhat rá az, akinek átütő mozi élményre van szüksége.