Keresés

Házimozi erősítővel zenét hallgatni? Összehasonlító teszt

Egy nem szokványos körmérkőzés …. avagy milyen is AVR-el zenélni ….

      Nem igazán értem magam sem, hogy a nagy meleg, a szokásos nyári hifi/házimozi „uborkaszezon” okán felhalmozódott elektronikák és egyéb hangkeltő eszközöknek vagy egyéb oknak köszönhetően, de végül is, mint sokakat érdeklő (és egyben eléggé megosztó) témát képviselő dologról lévén szó, megszületett ez a teszt is.

     Az előzményekről csak röviden annyit, hogy „kényszeres hobbistaként” és kíváncsiságomnak köszönhetően folyamatosan érkeznek hozzám és távoznak tőlem különböző hifi, házimozi elektronikák és hangsugárzók, mert azt vallom, hogy amit csak lehet ki kell próbálni és meg kell hallgatni. Az alábbiakban olvasható teszt is úgy jött létre, hogy a nyári „holtszezonnak” köszönhetően jelenleg kissé túlteng az egy négyzetméterre eső elektronikák és hangsugárzók száma, ehhez hozzájött egy szabad hétvége és gondoltam, ha már ennyi minden van itt, akkor vessük össze őket.

A résztvevők:

Az sokcsatornás elektronikákat egy Cambridge Audio CXR 200, egy Pioneer SC-LX 79 és egy Onkyo TX-RZ 710 képviselte, a 2 csatornás elektronikákat egy Cambridge Audio Topaz AM 10 és egy Vincent SV 500,

A hangkeltés további részéért pedig egy pár Castle Avon 2,

egy pár Elac BS 263 és

egy pár Elac FS 267 felelt.

Kábelek terén a bevált (és kéznél lévő) Oehlbach XXL Air Blue 5 hangszórókábeleket,

összekötőként (ami csak az AM 10 és az SV 500 esetén történt meg) pedig egy

Oehlbach XXL Series 2 IC kábelt használtunk.

A zenék:

Mivel ez egy nem szokványos teszt, ezért félretettük az unalomig ismert „tesztzenéket” és a következők kerültek „fülrevételezésre” természetesen veszteségmentes minőségben:

Karen Souza – Essetials,

Gerorge Michael – Symphonica,

Schiller – Greatest Hits,

Faithless – Faithless 2.0

Placebo – Loud Like Love,

így gondoltuk egy kissé átfogóbb lehet a kép a versenyzők „eredményeiről”.

A meghallgatás:

A meghallgatáshoz az elérhető legegyszerűbb lehetőséget választottuk, mivel az AVR-ek mindegyike rendelkezett USB bemenettel, így egy flashdrive-ra tettük a meghallgatandó zenéket, ezzel próbálva kiküszöbölni a lejátszók és összekötők „saját hangját” és pontosabb képet kapni a versenyzők valódi tudásáról, persze ez a lehetőség a két sztereó elektronika esetén nem állt rendelkezésre, így azoknál a Cambridge CXR 200 pre-out kimenetét vettük igénybe (mivel elméletileg egy teljes értékű Stream Magic elektronika dolgozik benne), amihez az XXL Series 2 IC-t párosítottuk.

Ameghallgatás minden résztvevőnél teljesen Pure Direct módban történt, így semmilyen „hangzásjavító” elektronika nem került bevetésre. Az állványos dobozokhoz a Castle gyári állványát használtuk, mert ez volt kéznél ….

Amit hallottunk:

A „mérkőzés” az Onkyo 710-el kezdődött (itt azért pár szó adassék meg a tudásról is: az Onkyo középkategóriába sorolt gépe, 7 erősített csatorna, Atmos és DTS X képesség, AK4458 384khz/32bit DAC, THX tanúsítvány) a saját mobil applikációját is segítségül hívtuk és ami rögtön feltűnt, az a kezelhetőség.

A mobil app segítségével egyszerűen tudtunk válogatni az USB-n tárolt zenék között, egyszerű, gyors és jól használható. Sajnos hang már nem volt ennyire meggyőző. Elsőként a kis Elac-ok (BS 263) kerültek mögé; Karen Souza – a hang egy kissé erőtlen, az alsó rész kiemelt, a cintányérok hangja nem a legéletszerűbb és néha kissé éles is, a tér 2 dimenziós, de viszonylag széles, egy kis dinamika hiányzik, amit az RZ 710 egy kis „loudness-es” hanggal próbál pótolni, de valahogy nem igazán megy neki, az énekes is kissé „benáthásodott” a felvételen, George Michael – mivel ez egy eléggé „sziszegős” felvétel már alapból is, így ez kiemelten jelentkezett, nem is kínoztuk magunkat tovább vele, Schiller – ez egy fokkal jobb, bár a női énekhang 1-2 lépéssel „hátrábbról” szól mint kellene, az „elektronikus” részek egész jók, de a loudness-esség itt is jelen van, ami egy kicsit tompává teszi a produkciót, Faithless – ez egész jó, ez már inkább fekszik az RZ-nek, bár az énekhangok itt sem meggyőzőek, Placebo – itt jelentkezik igazán a már korábban is írt loudness-esség, a lábdob sokkal „nagyobbat üt”, mint kellene, a cinek teteje jól hallható, de a műfajt jellemző „középső” rész nagyon a háttérbe szorul …. ezt követően mögé tettük az FS 267-et: itt ugyanaz lenne leírható, mint az előzőekben, csak mintha még bekapcsoltunk volna egy jól beállított zárt sub-ot is, ez már egy kicsit sok is volt a mélyből …. majd a Castle Avon 2 következett: kicsit levegősebbnek tűnő hangzás, mintha nagyobb lenne a tér, de a színpad maradt 2 dimenziós, állványos dobozhoz képest igen csak komoly mélyek, az énekhang és a középtartomány egy nüasznyit jobb (igaz ez egy valódi 3 utas konstrukció), de valahogy itt sem áll össze minden …. kissé több dinamika és egy kevésbé kevesebb loudness-esség itt is elférne ….

LX 79: a Pioneer felső-kategóriás darabja (már csak a 8-as széria áll felette, bár az új szériát a gyártó „viccesen” átszámozta, így a régebbi 50-es széria lett az új 700-as, a régebbi 70-es az új 800-as és a régebbi 80-as az új 900-as, ami azért valljuk be, kissé megtévesztő lehet) jó sok extrával és komoly elvárásokkal, az adatlap alapján (pár szó a tudásról: 9 erősített csatorna, D osztályú végfokok, Atmos és DTS X képesség, Sabre Ultra 32 192khz/32 bit DAC minden csatornán, Air Studio tanúsítvány, 9 csatornás pre -out és kikapcsolható végfokok(!), rezonanciamentes ház) itt is a saját app-ot használtuk - amiről meg kell hagyni, hogy egy szenzációsan látványosra és jól használhatóra sikerült alkalmazás.

 

A meghallgatás ugyanabban a sorrendben és dobozokkal történt: BS 263: Karen Souza – egész jó a dinamika, természetes az énekhang, szép meleg a hangzás, széles és mély színpad, már-már valóban 3 dimenziós, a zenészek helye egész jó, szinte rá lehet mutatni ki és hol áll és rengeteg a részlet, nem nagyon lehet belekötni, bár egy kis „keménység” néha ráférne időnként, George Michael – a korábbi „sziszegésnek” nyoma sincs, az énekhang jónak mondható, bár lehetne egy „fél lépéssel” előbbre, a vonósok életszerűek, szinte látni, ahogy félkörben ülnek a színpadon, a szaxofon is hihető, de itt is ráférne a korábban említett „kis keménység”, bár ez már az egyéni ízlés határát súrolja inkább, Schiller – remek a női énekhang és a dinamika, az Onkyo loudness-ességének nyoma sincs, a valósághoz igen csak közelítő gitárhangok , Faithless – előkerült a dinamika, testes hangok, a zene szinte mindenhonnan szól, széles és mély színpad (mármint ha elektronikus zene esetén egyáltalán ki lehet ilyet jelenteni), határozottan tetszik, Placebo – előkerült az igazi lábdob(!), az énekes hangja is kellően kemény lett, a cintányérok végre valóban fémből készültek és a gitár(ok) hangja is azt hozza, amit hallani szeretnénk …. és megint következett az FS 267: itt szinté ugyanaz lenne leírható, mint az előzőekben, csak mintha még bekapcsoltunk volna egy jól beállított zárt sub-ot is, de most ez valahogy pozitívan jelentkezett, meglett mindennek az alja, de mégsem lett sok és mintha egy kicsivel több dinamikát is kaptunk volna az álló változattól …. majd ismét a Castle Avon 2 következett: itt már markánsabb a különbség, az Avon kicsit „kerekebb”, de korántsem tompább, hangzást produkált, szélesebb, de mintha kevésbé mély lenne a tér, a zenészek helye és az énekhang rendben, kicsit talán „angolosabbnak”, jólneveltebbnek lenne nevezhető, mint az Elac, de semmiképp sem jobb vagy rosszabb, inkább máshogy jó …. és még az állványos Elac mély hangjai után is meg tudtunk lepődni az Avon produkcióján ….

CXR 200: A Cambridge jelenlegi legnagyobb AVR-e, amibe egy komplett Stream Magic elektronikát is pakoltak (tudásáról röviden: 7 erősített csatorna, komoly toroid táp, Cirrus Logic CS42528 192khz/24bit DAC, sajnos(!?) az újabb hangformátumok, mint az Atmos/DTS X kimaradtak belőle, de a 4K és egyéb képességek szerepelnek a repertoárban), itt is a saját mobilalkalmazást használtuk – mivel a „Stream Magic” funkció enélkül szó szerint használhatatlan – amiről csak annyit, hogy szép, egyszerű, letisztult és nagyon rendben van.

 

A meghallgatás a már megszokott sorrendben és dobozokkal történt: BS 263: Karen Souza – komoly dinamika főként úgy, hogy egy AVR-t hallgatunk, természetes az énekhang az énekes egy fél lépést tett előre a színpadon, minden, és szó szerint minden apró részlet hallható, meleg a hangzás, de a magasak teteje egy kissé kemény, de ezt egyáltalán nem negatívumként kell értékelni széles és mély színpad, ami már valóban 3 dimenziós, a zenészek helye egész pontosan megmutatható és még több a részlet, ebbe a hangba már valóban nem nagyon lehet belekötni, George Michael – nagyon jó énekhang, az énekes pont ott áll (ez esetben ül) ahol kell, a vonósok életszerűek, már-már valóban egy nagyzenekar van a háttérben, a szaxofon és a fúvósok teljesen hihetők, meg van a hangjukban az a kis „fémes rekedtség” ami sok esetben hiányozni szokott, Schiller – kicsit még jobb énekhangok, mint eddig, az énekesek is egy fél lépéssel előbbre kerültek, a dobok nagyon jók, Faithless – dinamika, dinamika, dinamika, ez így már kérem egy kicsit túl is van a jó határán,

Placebo – végre megjött a dobok rendes hangja, a gitár is úgy bántó és torz ahogy kell, a dobos pedig végre teljesen ki tud tenni magáért …. és ismét következett az FS 267: itt szintén ugyanaz lenne leírható, mint az előzőekben, csak mintha még bekapcsoltunk volna azt a bizonyos jól beállított zárt sub-ot is, de most ez valahogy még pozitívabban jelentkezett, meglett mindennek az alja, de mégsem lett sok és itt már érezhetően több dinamikát is kaptunk az álló változattól …. majd ismét a Castle Avon 2 következett: itt még jobban kijön a különbség, az Avon egyértelműen „kerekebb/melegebb” hangot produkált, jobb a dinamika, mint korábban, a mélyek kicsit megfogottabbnak/kevesebbnek tűnnek, de ez nem is baj néha, széles és mély a tér, bár kevésbé tűnik részletesnek, mint az Elac hangja, a zenészek helye és az énekhang is rendben, egyértelműen „angolosabbnak” nevezhető, mint az Elac, nyugodtabb hang jellemzi az egész produkciót….

Topaz AM10: ez a Cambridge alulról a második kis sztereó erősítője, ami kis mérete ellenére egy szép nagy toroid transzformátort kapott. Ennél az USB aljzat hiánya miatt a CXR front pre-out kimenetét vettük igénybe a Stream Magic elektronika tudását kihasználva: BS 263: Karen Souza – jó énekhang, jó tér, széles színpad, bár kevésbé mély, mint széles, sok-sok részlet, jó dinamika, de egy kis teltség azért ráférne, kicsit mintha minden hangszer és az énekes is fogyott volna egy pár kilót, George Michael – az énekhang itt is jó, bár kicsit vékonynak tűnik, a hangszerek alja is kissé a háttérbe szorul, a tér szélességben nagyon, mélységben csak „simán” jó, Schiller – az énekhang itt is jó, de kissé súlytalan minden, a hangszerek ott vannak rendesen ahol kell, csak mintha nem lennének elég határozottak,

Faithless – a korábban hallott dinamika csak nyomokban jelenik meg, bár így sem rossz, itt egyértelmű, hogy egy kis testesség ráférne a hangra, de az énekhangok, a tér és a hangok felső része nagyon rendben van, Placebo – érdekes, mert ez a műfaj viszont igencsak jól áll a kis CA erősítőnek, a dobok, ütnek/csattognak, a gitár pont úgy szól ahogy elvárható, az énekes pedig mintha még jobban odatette volna magát, ez így teljesen rendben van (az utolsó track-ben jelenlevő üstdobok hangja viszont elveszett valahol a távolban, de ne legyünk telhetetlenek) FS 267: itt megint csak ismételni tudom magam, minden mint az előzőekben, csak mintha még bekapcsoltunk volna azt a jól beállított zárt sub-ot is, de most ez valahogy „hiánypotlóként” működött, meglett mindennek az alja, (a hiányolt üstdobok hangja is részben előkerült) és kicsit több dinamikát is kaptunk az álló változattól …. majd ismét a Castle Avon 2 következett: a különbség itt is a CXR-nél tapasztaltakhoz hasonló, csak egy kicsit kevesebb a részlet, kevesebb a dinamika és még kevesebb a mély (vagyis nem kevesebb, csak nem megy elég mélyre), röviden mindenből egy kicsit kevesebbet kapunk ….

SV 500 - a Vincent egy igazi „kakukktojás” a tesztben, mivel csak azért kértem kölcsön, hogy egy jobb sztereó gép is legyen a mezőnyben a kis CA és az AVR-ek mellett, így nem is az a cél, hogy kiderüljön (esetleg) mennyivel is jobb a többieknél (ha jobb egyáltalán) csak legyen egy összehasonlítási alap egy jobb középkategóriás 2 csatornás erősítő, a nálánál megközelítőleg kétszer drágább AVR-ek és az ötször(!) olcsóbb Topaz között.

Első nekifutás: BS 263 – röviden, már az első hangoknál kiderült, hogy egy az egyben „körberöhögi” az egész mezőnyt, valódi 3 dimenziós színpad, széles és mély tér, minden akkora, amekkorának lennie kell, először az tűnik fel, hogy nem hallani semmi különöset, olyan természetes minden, hogy nem is kell az énekhangra, a vonósok vagy fúvósok hangjára figyelni, minden a helyén van …. mindegyik előadónál megvan valami légiesség és könnyedség, de a hangsúly a természetességen van, a dinamika is a helyére került teljesen, ott és akkor van jelen, amikor kell, a különbségek itt már valóban meggyőzőek a halk és a hangos részek között …. ez igen kérem ….. az Elac-ok hangja igen csak jó, a Vincent ki is hozza belőlük ami eddig esetleg bennük maradt, a Castle Avon esetében pedig most fogalmazható meg először pontosan az, hogy az Elac-hoz képest egy kicsit kevésbé részletes, kicsit kerekebb és melegebb a hangja, hatalmas és 3 dimenziós teret képes létrehozni, de nem abban a katonás feszes tempóban, mint a németek, hanem abban az elegáns, nyugodt formában, ami az angol arisztokráciát jellemzi ….

Összegzés: ennek a tesztnek nem a jobb-rosszabb eldöntése volt a célja, hanem az, hogy az AVR-ek mennyire is alkalmasak (komolyabb) zenehallgatásra. Gondolom senkit nem ért meglepetésként, hogy a felső-kategóriában már esetenként igencsak rendben van a mozigépek hangja is 2 csatornán használva, de egy jobb sztereó erősítő azért még a felső-kategóriás AVR-ek árának feléért is jobb hangot, tud. Az igazi meglepetés inkább az lehetne, hogy egy a résztvevő komolyabb AVR-ek árának tizedébe (CA Topaz AM10) kerülő sztereó erősítő sincs annyival lejjebb hangban, mint amit az árkülönbség indokolna, bár azért azt illő elmondani, hogy a Topaz árkategóriájának egy kiemelkedő darabja, a kommersz gyártók ezt a hangot kb. kétszeres áron adják …. röviden összegezve: egy olcsóbb AVR is jó lehet könnyebb és populárisabb műfajokra 2 csatornán, de a komolyabb sztereózáshoz egy valóban felső-kategóriás AVR szükséges, de akik nem akarnak kompromisszumokat kötni, azok egy közép vagy felső kategóriás sztereó erősítővel lesznek igazán boldogok …..

Végszó: igaz a fenti teszt a sztereó hangminőségről szólt, de azért amit lehetett összevetettünk sok csatornán is, ebben az Onkyo végzett az utolsó helyen, de erre sem mondhatjuk, hogy rossz volt a hangja, csak mindent felnagyított, így még egy cigarettacsikk leesése is egy teljes „effektvihart” okozott, annak aki ezt keresi, még előny is lehet, a második helyen a Cambridge CXR 200 került, de nem kimondottan a hangja miatt, ill. pontosan a hangbeli beállíthatóságok (szobakorrekció) hiányának köszönhetően, ami ugye akusztikai fejlesztésekkel orvosolható, de az még sok-sok elköltött pénzt jelent és amit a Pioneer MCACC Pro rendszere nagyon is korrekt módon meg tud oldani, akár egy üres szobában is (állóhullám kezelés, sub eq, stb) …. egyszóval mozin a korrekt bemérést követően az LX 79 nyert az „alap hangminőségével”,a CXR 200 mellett viszont meg kell említeni, hogy a beépített Stream Magic elektronikának köszönhetően igencsak korrekt módon használható, sokoldalú lejátszóeszközt ismertünk meg benne és ha ezt a lejátszóeszközt külön meg kellene venni, az újabb negyedmillió környéki összeggel terhelné a pénztárcánkat, így viszont a formátum- és szolgáltatásbeli hiányosságok simán elnézhetők neki, főként a kiemelkedő 2 csatornás teljesítménye miatt, az Onkyo esetében pedig kéretik tudomásul venni, hogy kevesebb, mint a felébe kerül listaáron, mint a másik két AVR és egy kimondottan mozira tervezett/gyártott gép, ami erre tökéletesen alkalmas is, egy látványos és nagyvonalú hanggal, ami háttérzenélésre teljesen megfelel, de komolyabb sztereózáshoz, ajánlott akár egy olcsóbb 2 csatornás erősítőre beruházni mellé ….

A teljességhez azért még hozzátartozik, hogy a tesztben résztvevők listaárai elég nagy szórást mutattak a következők szerint, ezért a leírt véleményeknél mindezeket érdemes figyelembe venni.

Cambridge Audio Topaz AM 10 - 64.900Ft,

Vincent SV 500 - 299.990Ft

Onkyo TX-RZ 710 - 309.900Ft

Pioneer SC-LX 79 - 679.900Ft

Cambridge Audio CXR 200 - 750.000,-Ft (Akcióban 600.000Ft)

Castle Avon 2 - 349.900,-Ft/pár

BS 263 - 460.000,-Ft/pár

Elac FS 267 - 876.000,-Ft/pár